100 éve született Victor Vasarely

Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1908. április 9-én született meg Pécsett Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző), a magyar származású francia festő, az op-art - optikai művészet - úttörője.

Vasarely a budapesti egyetem esti tagozatát látogatta mint orvostanhallgató, később Párizsba költözött, ahol reklámgrafikusként dolgozott. 1944-ben kezdett festeni.

Stílusa leginkább a szürrealizmust és a konstruktivizmust idézi; s optikai illúziókat ábrázoló, fekete-fehér, vagy épp élénk színekkel festett képeivel sikerült újszerűt, szokatlant alkotnia.

Életműve több korszakra különíthető: Denfer-, Belle Isle-, Vonal-, Fekete-fehér-, Pompidou- és Kristály-korszak.

1961-ben nagy sikert aratott Vasarely és az író-képzőművész Kassák Lajos közös kiállítása; ugyanebben az évben adták ki a Kassák/Vasarely albumot. 1976-ban nyílt meg mind a pécsi Vasarely Múzeum, mind a festőművész saját alapítványi múzeuma Aix-en-Provence-ben.

A festőművész 1964-ben Guggenheim-díjat nyert, 1970-ben a francia Becsületrend lovagja lett.

Vasarely számos alkotását Magyarországnak ajándékozta.

Állandó kiállításai megtekinthetők Pécsett, szülőházában; ezenkívül a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a londoni Tate Galériában, ezenkívül Amszterdamban, Helsinkiben, Sao Paolóban, Brüsszelben, Buenos Airesben és Reykjavikban.

Budapestre látogat Bret Easton Ellis

Az Amerikai pszicho világhírű szerzője, Bret Easton Ellis és egy ismert német író, Ingo Schulze lesznek az április 24-én kezdődő XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégei.
A fesztivál első napján kerül sor a pódiumbeszélgetésre az amerikai íróval, akinek ezután Demszky Gábor főpolgármester adja át a Budapest-díjat.

Bret Easton Ellis hat műve jelent meg magyarul az Európa Kiadó gondozásában. Ezek közül leghíresebb az Amerikai pszicho - ami igazi kincs a horror műfaj kedvelői számára. Dekadens, kifinomult, nyomasztó mű; a luxus légkörét áthatja a sötét, borongós hangulat. A könyv főszereplője Patrick Bateman, a jóképű, intelligens, arrogáns fiatalember, egy bank alelnöke, aki - ha épp nem felkapott éttermekben vagy klubokban szórakozik gazdag barátaival - beteges kedvteléseknek hódol. Környezete semmit nem tud titkos életéről; még szadista módon megkínzott alkalmi partnerei sem gyanítják, hogy nem csupán szexuális eltévelyedésről van szó. Bateman többszörös gyilkos; áldozataival nem előre kitervelten végez, inkább pillanatnyi ösztönök hatása alatt cselekszik, ha épp alkalma nyílik arra, hogy öljön. Válogatás nélkül gyötör meg és pusztít el bárkit, aki rosszkor kerül a szeme elé - nőket, munkatársakat, akár egy csavargót az utcán.
Akadnak ugyan apró figyelmeztető jelek - például a jelenet, amikor Bateman unalmában furcsa, groteszk ábrákat rajzolgat (egyik feldarabolt áldozatának belső szerveit); a fiatalember időnként megenged magának egy-egy baljós utalást, de ismerősei azt hiszik, csak viccelődik.
Kísérteties, hogy itt-ott akár igaz is lehetne a mű. Ellis eredetileg rockzenésznek vagy színésznek készült, s könyveiben a művészek orgiáiról, drog- és alkoholmámoráról szerzett tapasztalatait írja le (természetesen néhány kitalált, sötét momentummal színesítve).
Az Amerikai pszicho a kortárs irodalom egyik legvéresebb darabja; megjelenésekor - 1991-ben - be akarták tiltani. Méltó elődje a későbbi sorozatgyilkos-horroroknak (Hannibal, Tökéletes másolat, Fűrész).

A Könyvfesztivál másik díszvendége, Ingo Schulze a rendszerváltás utáni Oroszországról és NDK-ról fest hiteles képet műveiben.
A német író 2004-ben már járt a Budapesti Könyvfesztiválon; ezúttal Új életek c. könyvének hazai bemutatójára érkezik Magyarországra. Április 26-án találkozhatunk vele - és Bret Easton Ellis-szel - az Európa Matinén.

Nemzetközi romanap - április 8.

37 évvel ezelőtt, 1971. április nyolcadikán tartották meg Londonban az első Roma Világkongresszust, ahol elfogadták a roma nép szimbólumát, zászlaját és himnuszát. 1990-ben Varsóban az International Romani Union kongresszus nemzetközi romanappá nyilvánította április nyolcadikát; az Európai Parlament 2005-ben mondta ki, hogy április 8-a a roma kultúra napja.

A világon mintegy 13-15 millió roma él, a legtöbben Közép-Kelet-Európában (Romániában körülbelül kétmillióan). A hazai roma lakosság száma 450-650 ezerre tehető, de ennél kevesebben vallják magukat romának.

A roma szó "embereket" jelent roma nyelven - maguk a romák előnyben részesítik a kifejezést a "cigány" szóval szemben (ami a görög atsziganosz, azaz kitaszított, számkivetett szóból származik). A népcsoport angol és spanyol elnevezése (gypsy és gitano) a latin aegyptianus (egyiptomi) szóból ered.

A zászló az életkerékkel (csakra) a vándorlást, a szabad életet szimbolizálja

Bár az elmúlt századokban úgy tartották, a romák Egyiptomból származnak (még Jókai írásaiban is találhatunk utalásokat, ahol a nagy mesélő "Fáraó-ivadékként" említi a cigány nemzetet), mostanra a néprajzkutatók, történészek és nyelvészek arra a következtetésre jutottak, hogy a népcsoport az észak-indiai népekkel rokon; őshazájuk India északnyugati része.

Ezt a feltevést igazolja a roma nyelv is, amely az indoeurópai nyelvcsalád tagja; az ind nyelvek közé tartozik. A nyelv (a népcsoport vándorlásának emlékét őrizve) tartalmaz perzsa, görög és örmény eredetű szavakat is.

Többféle roma etnikai csoport létezik; a romák nem tartják magukat egységes etnikumnak.

A roma kultúra színes és gazdag - gondoljunk csak a népmesékre, vagy épp a zenére, táncra.

Ma az Országos Cigány Önkormányzat foglalkoztatási konferencián emlékezik meg a roma kultúra napjáról budapesti székházában.

Mohácsi Viktória, az Európa Parlament képviselője romanapot rendez a brüsszeli Magyar Intézetben.

Demszky Gábor levélben üdvözölte a fővárosi romákat a romanap alkalmából. Budapest főpolgármestere az Európai Alapvető Jogok Ügynökségének igazgatóját idézte: semmi sem igazságtalanabb, mint egyenlő bánásmódot biztosítani a nem egyenlők számára - ezzel arra utalt, hogy az egyenlő bánásmód önmagában kevés, felzárkóztatásra is szükség van.

"Zöld az erdő, zöld a hegy is,

A szerencse jön is, megy is,

Gondok kése húsunkba vág,

Képmutató lett a világ"

(Részlet a beás himnuszból)

"Mentem, mentem hosszú utakkal,

Találkoztam boldog cigányokkal.

Hej, cigányok, honnan jöttök,

Mely országból, milyen utakról?

Hej, cigányok, hej, testvérek..."

(Részlet az Opre romából, a nemzetközi cigány himnuszból)

Sztrájkol a BKV és a VDSZSZ is

Sztrájkba léptek a BKV munkatársai: ma késő délutánig a villamosok, buszok, trolik és metrók nem közlekednek menetrend szerint - déli tizenhárom óráig pedig egyáltalán nem szállítanak utasokat a tömegközlekedési eszközök.
A munkabeszüntetés célja az, hogy megmaradjanak azok a járatok, amiket a főváros vezetése eltörölni vagy ritkítani szándékozott. A szakszervezetek szerint az ily módon megtakarított pénz egyébként sem oldaná meg a közlekedési vállalat anyagi gondjait.

Hogy teljes legyen a zűrzavar, ma éjféltől a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete is sztrájkolt.

Gaskó István szerint csupán véletlen egybeesésről van szó. A szakszervezet elnöke azt állítja, a vasutas társadalom politikai büntetés alatt áll, mivel felemelte szavát az egészségügyi törvény ellen.

A szakszervezet a felajánlottnál magasabb bérfejlesztést és minden vasúti dolgozónak nettó 250 ezer forintot követel a MÁV Cargo privatizációs bevételéből.

A VDSZSZ délelőtt tíz órától felfüggesztette a sztrájkot, mivel a ma reggel tartott egyeztetésen a MÁV és a szakszervezet nem jutott megállapodásra, így a további munkabeszüntetés értelmét vesztette (főleg ha tekintetbe vesszük, hogy ezúttal a vasutasok zöme nem lépett sztrájkba).

Néhol - pl. Szeged és Budapest, illetve Hatvan és Salgótarján között - már közlekednek a járatok, de a forgalmi rend csak holnap reggelre áll helyre. Az utasok még mindig számíthatnak kisebb-nagyobb késésekre, fennakadásokra.

A tárgyalás a MÁV és a VDSZSZ között pénteken folytatódik majd.

A munkabeszüntetés leginkább a budapesti diákoknak kedvezett: hét iskolában ma nem lesz tanítás a BKV sztrájkja miatt.

Gyönyörű sportolónők

Ezek a hölgyek - érthetetlen okból - nem kerültek fel az Askmen.com portál listájára (50 legszebb sportolónő). Pedig...

Kiira Korpi finn műkorcsolyázónő

Törökgyörgy Melinda táncpartnerével, Maurizio Vescovóval. A magyar színekben versenyző páros a latin táncok világbajnoka

Tatiana Golovin francia teniszező

Jelena Iszinbaeva rúdugró

Sania Mirza indiai teniszező

Jelena Gyementyijeva

Maya Moore amerikai kosárlabdázó

Kuncze szerint nem az SZDSZ akarta a napidíjat

Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori pártelnöke azt állítja, nem a liberálisok, hanem a szocialisták javasolták a kórházi napidíj bevezetését 2006-ban.
Az akkori kormányülések jegyzőkönyveiben szerepel a neve azon politikusoknak, akik a napidíjat előterjesztették (köztük van Draskovics Tibor és Kökény Mihály is). A betegek az eredeti elképzelések szerint 300 forint helyett nyolcszázat fizettek volna minden egyes kórházban töltött napért.
Az ágyszámleépítésről szóló kórházi törvény végrehajtási idejét épp a miniszterelnök döntése miatt kurtították le három hónapra; az SZDSZ-es Molnár Lajos kilenc hónapot javasolt.
Bár a tandíj ötlete eredetileg a liberális Magyar Bálinttól származott, Kuncze Gábor közölte, a jelenlegi változathoz Hiller István és a szocialisták ragaszkodtak.

Mindeddig sokaknak az volt a véleménye, hogy az MSZP a szabad demokraták reformjai miatt helyezkedett szembe a társadalom akaratával; az emberek felháborítónak találták, hogy a jelenleg igen alacsony támogatottságú liberális párt hozhatja meg a legjelentősebb döntéseket a nagyobbik kormánypárt akarata ellenére.
Most már kérdéses, valóban így történt-e.

A dolog már azért is kellemetlen, mert a március 9-i népszavazás következményeként a miniszterelnök menesztette a szabad demokrata egészségügyi minisztert, ami miatt a liberális képviselők április 30-áig elhagyják a kormánykoalíciót. Az SZDSZ országos tanácsa ma dönt majd az e hónap végére tervezett rendkívüli küldöttgyűlés összehívásáról.

Újabb botrány a Fábry-showban Tereskova dalszövegei miatt

A Lendvai Ildikóról szóló emlékezetes vicc után ismét cenzúrázták Fábry Sándor műsorát - pedig a humorista ezúttal nem is politizált.
A nézők most azon háborodtak fel, hogy a show-ban fellépő Tereskova előadta saját dalszövegeit, amik egyértelmű szexuális utalásokat tartalmaztak. A festőművész-énekesnő nem riadt vissza a legobszcénebb kifejezésektől sem, s a közönség tagjai közül többen menekülőre fogták.

A hölgy ezzel el is érte a célját - az eset kiváltotta a média figyelmét, az emberek kíváncsiak lettek az izgalmas személyiségű és valóban tehetséges Tereskovára, aki pontosan tudja, épp erre van szüksége ahhoz, hogy ne jusson sok, érdemtelenül mellőzött művésztársa sorsára.
Eddig is közismerten merésznek bizonyult, ha arról volt szó, hogy magára irányítsa az érdeklődést. Néhány éve Geszti Péter Magyarország c. számának átdolgozásával adott okot felháborodásra (a dal átírt szövege nem hízelgő, azonban hiteles); máskor a Lövölde téri óriásplakáton fehérneműben szerepelt, Kortárs festőművész vagyok felirattal (utalva a mai reklámokra); egy fotósorozat egyes képein fedetlen keblekkel láthattuk, számítógéppel átdolgozott, hatféle mellváltozattal, amivel rámutatott, saját magunk külső vagy belső átalakításával épp az egyéniségünket veszítjük el. Ő csak tudja - mindig is bátran merte vállalni önmagát.
Polgárpukkasztó tettei sosem öncélúak voltak; valamennyi egy-egy fontos, érdekes - és főként igaz - mondanivaló kifejezését szolgálta. Ha valaki mindebből csupán a pikáns részleteket értette meg, az nem feltétlenül Tereskova hibája.

Nem vagyok a trágárkodás feltétlen híve, saját írásaimban rendszerint kerülöm a durva szavakat. Ha azonban egy művész így teszi érthetőbbé a mondanivalóját, azt nem szoktam kifogásolni.
Petőfi Sándor is használt néha durva szavakat (Mit nem beszél az a német... c. versében pl. "anyázott"); s akkor még nem is szóltam József Attila szabad asszociációiról.

Amondó vagyok, kár volt kivágni a műsorból a pikánsabb részeket. A szólásszabadság korában élünk - szerencsére. Aki trágárkodni akar, tegye; akit ez szórakoztat, nézze; akinek nem tetszik, nem kötelező figyelemmel kísérnie. Fábry Sándor műsora eddig sem a finomkodásról volt híres (Lendvai Ildikó mesélhetne erről).
Egyébként is tévedés azt hinni, hogy az ORTT segítségével minden károsnak ítélt hatást kiszűrhetünk a gyerekek életéből. A kicsik a hétköznapokban is bármikor hallhatnak a Tereskova dalszövegeihez fogható gorombaságokat - esetleg épp a szüleiktől, akik felháborodtak a művésznő viselkedésén.

A televízióban ugyan nem mutatták be a teljes műsort, de akit érdekel, megtalálhatja a vágatlan változatot a YouTube videomegosztó portálon.

Stephen King és a Borzalmak városa

Stephen Kinget - méltán - a horror műfaj nagymestereként ismerik világszerte. Az amerikai szerző az egyik kedvencem a kortárs írók közül, tízéves korom óta a rajongója vagyok.
King egyetemi tanárként kezdte pályafutását, de az élete nem mondható szokványosnak. Műveit eleinte elutasították a kiadók (a - bizonyára túlzó - hagyomány szerint a felesége a huszadjára visszadobott regényt a szemetesből vette ki és továbbította egy kiadónak, ami végül megjelentette), korábban a drog- és alkoholfüggőség sem volt ismeretlen a számára. Szerencsére sikerült felhagynia az önpusztító szokásokkal, ami magában véve is ritka. A többi ma már történelem: Stephen King maradandót tudott alkotni saját területén. A műfaj rajongói között talán nem is akad olyan, aki ne ismerné és szeretné a munkásságát.
Számos ötletét filmre vitték - amik sajnos nem sikerültek annyira jól, mint maguk az írások, de akadnak köztük jelentős alkotások (Kathy Bates a Tortúrában nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott).
King stílusa nem nevezhető szépirodalminak - nem csupán trágár szavakat használ előszeretettel, de a leírásai sokszor közönségesen realisták. Azonban - ha akar - tud másként is írni.
Legfőbb erénye egyértelműen a félelemkeltés - rejtély előttem, milyen hatásokkal éri el, hogy az olvasó megrezzenjen minden apró zajra, időnként félve a háta mögé pillantson, s a mozgalmasabb részeknél összehúzza magát.
Stephen Kinget World Fantasy díjjal tüntették ki, s kimagasló irodalmi teljesítményéért Nemzeti Könyvdíjat kapott.

Hosszú volna felsorolni és bemutatni valamennyi remekművét - tehát egyszerre csak egyet ismertetek.
Egyik legjobb regénye az 1975-ben publikált Borzalmak Városa (Salem's Lot).
A cselekmény helyszíne egy eldugott amerikai kisváros, Salem's Lot, Ben Mears író gyerekkorának helyszíne, ahová amaz - immár felnőttként - visszatér. Eszébe jut, annak idején mennyire megrémült, amikor fogadásból belopózott a hegyoldalon lévő elhagyatott Marsten-házba, amiben a helyi legenda szerint kísértetek jártak. Akkor még valamiféle látomása is támadt egy oszló holttestről... ez a gyerekkori félelem felvillan az íróban, amikor hazatér, de hamar megfeledkezik róla.
Véletlen egybeesés, hogy egy Starker nevű idegen épp akkortájt vásárolja meg a Marsten-házat, s valamiféle csomagot küld előre; a súlyos ládát cipelő munkásoknak - bizonyára a hely rossz híre miatt - kellemetlen érzésük támad, amikor elhelyezik azt a ház pincéjében.
Aztán hamarosan nyomtalanul eltűnik egy gyerek.
A kisváros egyes lakói ijesztően megváltoznak, a többiek rettegnek tőlük, s főként Straker vendégétől, aki csak sötétedés után szokott felbukkanni, s a szemében mintha furcsa, vöröses fények villannának...

A könyv érdekessége, hogy ez King első regénye. Az író művei közül a Carrie jelent meg elsőként nyomtatásban, de a Borzalmak városa hamarabb készült el.

Émile Zola és a Nana

168 évvel ezelőtt, 1840. április 2-án született Párizsban Émile Zola francia író.
Első novelláskötete még romantikus, fantasztikus stílusú írásokat tartalmaz; később az európai naturalista irodalom egyik képviselőjévé vált (habár nekem a naturalizmusról inkább az orosz írók jutnak eszembe, köztük is elsősorban Mihail Solohov; Zola inkább a brutalitást, az agressziót ábrázolja naturálisan, semmint a hétköznapi életet).

A francia szerző munkásságából elsőként az Állat az emberben c. regényt olvastam.
A könyv főhőse Jacques, egy fiatalember, aki sikerrel titkolja mindenki előtt, hogy őrült: kamaszkora óta nem tud szabadulni a beteges vágytól, hogy meggyilkoljon egy nőt.
Egy este már-már enged a késztetésnek - majdnem megtámadja és megöli egy gyerekkori ismerősét, egy szép, tizennyolc éves kislányt. Lelkifurdalás gyötri, a pályaudvar környékén bolyong a sötétben - s véletlenül bepillant egy elsuhanó vonat kivilágított ablakán, s meglátja, hogy a fülkében épp megölnek valakit; s újult erővel kezdi kínozni a rögeszméje.
Hamarosan egy fiatal, férjes asszony szeretője lesz; úgy tűnik, végre megszabadult a vak dühtől, amit minden nő iránt érzett. Ekkor azonban az asszony elmeséli, Jacques épp őt és a férjét látta a vonat ablakában azon az estén; a férje ölte meg féltékenységből azt a férfit, aki még kislányként elcsábította őt.
Ettől kezdve a fiatalemberben ismét feléled a gyilkolás ösztöne...

Zola következő műve, amit olvastam, a Nana című regény.
Nana a párizsi Variétés szép, szőke színésznője, aki nem épp tehetséges vagy jó hangú, ellenben erotikus kisugárzásával látványos sikereket arat. Alkalmi kapcsolatokból tartja fenn magát, s lassanként az előkelő körökbe emelkedik. Szeretői bankárok, grófok, katonatisztek, akik készek arra, hogy mindent feláldozzanak érte, a színésznő pedig él (időnként visszaél) a lehetőséggel.
Érdekes módon amikor Nana súlyos betegen magára marad, korábbi szeretői meglátogatják ugyan, de inkább a háza előtt ácsorognak; s épp pályatársai és riválisai, a többi színésznő - akikkel régen örökké marták egymást - tartanak ki mellette.
A történet fordulatos és szomorú. Hitelesen mutatja be a társadalom számkivetettjeinek sorsát, a kurtizánok zilált szerelmi életét, a múlt századi Párizs hierarchiáját és hangulatát, az előítéleteket és visszásságokat.

Megjegyzem, régebben olvastam mindkét művet, érdekes lenne újra elolvasni őket - az azóta szerzett tapasztalatok fényében.

Zola művei elérhetőek az interneten magyarul, angolul és francia nyelven.

Csokinyusz

Sajnos nagyobbat nem találtam

Félreértés ne essék: a képeken egy csokinyúl szerepel, s nem az, amit Fekete Pákó ajánlgatott viccesen az egyik televíziós vetélkedőben. Sokan felhördültek a poén hallatán - pedig valóban humoros volt; én legalábbis jót nevettem rajta.

Aszalt szilva csokibevonattal - egyik kedvenc édességem

Horváth Ágnest menesztették - oda a koalíció?

Amikor tegnap reggel Gyurcsány Ferenc menesztette az egészségügyi minisztert, saját bevallása szerint még nem gondolta volna, hogy a szabad demokraták válaszul kilépnek a kormánykoalícióból.
Március 31-én az SZDSZ Ügyvivői Testülete egyhangúlag elfogadta a döntést, ami szerint a párt tagjai április 30-i hatállyal lemondanak kormányzati tisztségükről.
Kóka János szerint a miniszterelnök megszegte a két párt koalíciós megállapodását, cserben hagyta a reformokat, ezért a Gyurcsány vezette kormányban nincs helye a liberálisoknak, akik ma adják be lemondásukat - ezzel utalt arra, hogy ha más kerülne a miniszterelnök helyére, maradnának a szabad demokraták. A szocialisták azonban kiálltak Gyurcsány Ferenc mellett. Ezenkívül megtapsolták Kókának azt a bejelentését, hogy a liberálisok távoznak a kormányból - úgy tűnik, igencsak elegük van a koalíciós partnerből.
Kérdés ugyanakkor, mennyiben változtat az egészségügyi reformokon az, ha változik az egészségügyi miniszter személye.

E hónap végéig még közös nevezőre juthatnak az érdekelt felek.
Ha az SZDSZ elhagyja a koalíciót, Magyarországon kisebbségi kormányzás valósulhat meg - Gyurcsány Ferenc nem szeretné, hogy így alakuljon a helyzet.

Az ellenzék minden eddiginél jelentősebb kormányválságot emleget (nem is ok nélkül). Orbán Viktor előrehozott választásokról beszél (nem először), Dávid Ibolya szerint nem az egyes minisztereknek, hanem magának Gyurcsány Ferencnek kellene távoznia.

A magam részéről sajnálom, hogy így alakult. Magyarországon igenis szükség van liberális érdekeket képviselő pártra is. Az SZDSZ egészségügyi reformja valóban nagy társadalmi ellenállást váltott ki - de akadnak a pártban rátermett, tehetséges miniszterek is, pl. Fodor Gábor (környezetvédelmi tárca) vagy a jobb sorsra érdemes egykori oktatási miniszter, Magyar Bálint.