800 szóból álló előszót ír a Harry Potter-sorozathoz Joanne Rowling. A tehetséges brit szerzőnő tizenkét másik íróval együtt a What's Your Story mozgalomhoz csatlakozik, aminek keretében ismert szerzők levelezőlap nagyságú kártyákra írják le gondolataikat. A rövid történeteket árverésre bocsátják majd, a bevételt az angol PEN írószövetség és egy diszlexiásokat támogató jótékonysági szervezet kapja.
A tizenhárom szerző között ott lesz Nick Hornby (Pop, csajok, satöbbi) és a Nobel-díjas Doris Lessing is.
Rowlingnak nem ez az első jótékonysági akciója: korábban saját, gyerekeket segítő alapítványt hozott létre, s az elmúlt év decemberében rekordösszegért elárverezett könyve (Beedle, a bárd meséi) teljes bevételét az alapítvány támogatására ajánlotta fel. Szép gesztus tőle, tekintve, hogy 1,95 millió fontról (688 millió forintnak megfelelő összegről) volt szó.
A hölgy érzékenysége, önzetlen és törődő volta nemcsak jótékonykodásából tűnik ki. Aki olvasta a könyveit, tudja, hogy Harry Potter történetét melegszívű, másokra odafigyelő szerző vetette papírra; ez tükröződik valamennyi regényéből.
2008. május 31., szombat
2008. május 30., péntek
103 éve született Solohov
103 esztendővel ezelőtt, 1905. május 24-én született a Csendes Don, az Emberi Sors és a Feltört ugar szerzője, Mihail Alekszandrovics Solohov.
A doni kozák családból származó író az orosz realizmus egyik legjelentősebb alakja. Bár stílusa naturalista, sohasem vaskos vagy közönséges, inkább kifinomultnak, szépirodalminak mondható (ebben a zsánerben az orosz szerzők általában remekelnek). Solohov rendszerint a természetből meríti a hasonlatait írásaiban tükröződik a földhöz, a folyóhoz, az orosz vidékhez való ragaszkodás. Legfőbb erénye a hitelessége: az életszerű helyzetek, az eleven, pergő párbeszédek, az egytől egyig gondosan ábrázolt, valós karakterek élettel töltik meg a regény lapjait. (Hasonlóan hiteles szereplőkkel mindeddig csupán a kiváló kortárs szerzőnő, Joanne Rowling könyveiben találkoztam.)
Pályafutása kezdetén Solohov újságíróként dolgozott, később elbeszéléseket, regényeket írt.
Legjobban sikerült műve a monumentális regényfolyam, a Csendes Don. A helyszín az író szülőföldje, Vjosenszkaja járás; itt található Tatarszk falva, ahol a főszereplő Melehovék élnek. Az időpont az első világháború és az azt követő forrongó időszak, a kommunisták hatalomra kerül ésének és fehérgárdisták felkelésének kora.
Solohovot 1965-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.
Mivel a Csendes Don stílusa kiemelkedik a szerző munkái közül, sokan még abban is kételkedtek, hogy valóban ő írta a regényeposzt. Maga Szolzsenyicin hangoztatta leggyakrabban a plágium vádját (bizonyára nehezményezte, hogy ő maga csak 1970-ben kapott Nobel-díjat a Gulagról szóló írásaiért, öt évvel később, mint a kommunista szerző, akivel már csak eltérő politikai nézeteik miatt is hadilábon álltak egymással). Rebesgették, hogy egy elesett fehérgárdista naplójegyzeteiből származnak az ötletek, a hiteles leírások. A regény egyébként tartalmaz egy rövid, naplóként ábrázolt részletet, amit a történet szerint egy halott katona tárcájában találnak a kozákok. Maga a Csendes Don azonban kétségkívül Solohov alkotása - ez akkor nyert végleg bizonyítást, amikor előkerült az eredeti kézirat.
Az életszerű karakterrajzokon, a mesterkéletlen nyelvezeten kívül a mű erényei közé tartozik még az ízes orosz humor.
A doni kozák családból származó író az orosz realizmus egyik legjelentősebb alakja. Bár stílusa naturalista, sohasem vaskos vagy közönséges, inkább kifinomultnak, szépirodalminak mondható (ebben a zsánerben az orosz szerzők általában remekelnek). Solohov rendszerint a természetből meríti a hasonlatait írásaiban tükröződik a földhöz, a folyóhoz, az orosz vidékhez való ragaszkodás. Legfőbb erénye a hitelessége: az életszerű helyzetek, az eleven, pergő párbeszédek, az egytől egyig gondosan ábrázolt, valós karakterek élettel töltik meg a regény lapjait. (Hasonlóan hiteles szereplőkkel mindeddig csupán a kiváló kortárs szerzőnő, Joanne Rowling könyveiben találkoztam.)
Pályafutása kezdetén Solohov újságíróként dolgozott, később elbeszéléseket, regényeket írt.
Legjobban sikerült műve a monumentális regényfolyam, a Csendes Don. A helyszín az író szülőföldje, Vjosenszkaja járás; itt található Tatarszk falva, ahol a főszereplő Melehovék élnek. Az időpont az első világháború és az azt követő forrongó időszak, a kommunisták hatalomra kerül ésének és fehérgárdisták felkelésének kora.
Solohovot 1965-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.
Mivel a Csendes Don stílusa kiemelkedik a szerző munkái közül, sokan még abban is kételkedtek, hogy valóban ő írta a regényeposzt. Maga Szolzsenyicin hangoztatta leggyakrabban a plágium vádját (bizonyára nehezményezte, hogy ő maga csak 1970-ben kapott Nobel-díjat a Gulagról szóló írásaiért, öt évvel később, mint a kommunista szerző, akivel már csak eltérő politikai nézeteik miatt is hadilábon álltak egymással). Rebesgették, hogy egy elesett fehérgárdista naplójegyzeteiből származnak az ötletek, a hiteles leírások. A regény egyébként tartalmaz egy rövid, naplóként ábrázolt részletet, amit a történet szerint egy halott katona tárcájában találnak a kozákok. Maga a Csendes Don azonban kétségkívül Solohov alkotása - ez akkor nyert végleg bizonyítást, amikor előkerült az eredeti kézirat.
Az életszerű karakterrajzokon, a mesterkéletlen nyelvezeten kívül a mű erényei közé tartozik még az ízes orosz humor.
2008. május 29., csütörtök
Május 24: Európai Nemzeti Parkok Napja
1909-ben ezen a napon kilenc nemzeti park nyílt meg Svédországban; Európa első nemzeti parkjai. Azóta a világon 250 nemzeti park létezik, s az EUROPARC Szövetség (korábban: Európai Nemzeti Parkok és Natúrparkok Szövetsége) 1999 óta ezen a napon ünnepli az Európai Nemzeti Parkok napját. Az 1973-ban alakult szövetség egyik legfontosabb feladata az, hogy rámutasson, mennyire fontos a nemzetközi összefogás, ha a kontinens természeti értékeinek megőrzéséről van szó.
http://www.europarc.org/international/europarc.html
A világ első nemzeti parknak nevezhető intézménye a kaliforniai Yosemite Nemzeti Park volt, amely azonban létrejöttekor, 1864-ben még nem viselte a nemzeti park nevet. Az 1872-ben létesített Yellowstone Nemzeti Parkot viszont fennállása óta hivatalosan ezen a néven emlegetik.
Hazánkban 1973-ban nyitotta meg kapuit az első nemzeti park, a Hortobágyi Nemzeti Park; mára tíz nemzeti park és harminchat tájvédelmi körzet létezik Magyarországon, s 900 ezer hektárnyi terület számít védettnek. Ezenkívül egy 2009-ig tartó fejlesztési program keretein belül további látogatói központok és tanösvények létesülnek majd - de talán jobb lenne, ha a meglévő értékeinkre (is) vigyáznánk; emlékezzünk csak a bánáti bazsarózsák esetére. 2004-ben egyedül a közvélemény nyomásának - s nem lelkiismeretes politikusoknak - volt köszönhető, hogy nem került sor egy védett terület károsítására.
A bánáti bazsarózsa (paeonia officinalis ssp. banatica) fokozottan védett növényfaj, egész Európában csakis a Baranya megyei Zengő nevű hegyen található, itt él a világon létező állománynak kb. 90 százaléka; a ritka virág eszmei értéke 250 ezer forint.
2004-ben a Honvédelmi Minisztérium a NATO támogatásával új lokátort akart építtetni a kérdéses hegycsúcson, ami mellesleg természetvédelmi terület. A védett növényeket megpróbálták ugyan áttelepíteni - a kísérlet azonban szomorú eredményt hozott, az átültetett bazsarózsáknak csupán tíz százaléka (!) élte túl.
Dicséretes és példaértékű volt a környezetvédő szervezetek és a polgári lakosság összefogása és kitartása, amivel végül megakadályozták a környezetkárosítást, megvédték a bánáti bazsarózsa természetes élőhelyét. 2004 februárjában Hosszúhetény és Pécsvárad városok lakói és a Greenpeace aktivistái szembeszálltak a helyszínre érkező favágókkal és biztonsági őrökkel. A környezetvédők a kivágásra ítélt fák elé vonultak; ha elrángatták őket onnan, állt a helyükre más. Néhányan a fákhoz láncolták magukat (bátorságuk elismerést érdemel). Egyre több felháborodott tiltakozó gyűlt össze a környező településekről, akik rossz szemmel nézték a mindeddig érintetlen környezet kizsákmányolását. Tévétársaságok is megjelentek a helyszínen. Végül rendőrök szólították fel távozásra a favágókat és az építéssel megbízott cég biztonsági embereit. A következő napokban lejárt a határidő, ami törvény szerint lehetőséget nyújtott volna a védett fák kivágására.
Az egyik környezetvédő megsérült a Zengő-hegyi csataként emlékezetessé vált összecsapásban, a róla készült képek bejárták az országot. A lokátor telepítése erkölcsileg ellehetetlenült. A bánáti bazsarózsa és a Zengő egyedi állat- és növényvilága megmenekült.
A környezetvédők lehetséges megoldásként a Hármashegyet vagy Mórágyot javasolták, ahol a katonai radar nem veszélyeztetné a bazsarózsa-állományt.
Kár, hogy a politikusaink ez egyszer ilyen szépen egyet tudnak érteni abban, hogy az anyagi érdekek - szerintük - fontosabbak a környezetvédelmi szempontoknál. (Dicséret illeti viszont az azóta köztársasági elnökké választott Sólyom Lászlót, aki akkoriban kiállt az aktivisták mellett.)
http://www.europarc.org/international/europarc.html
A világ első nemzeti parknak nevezhető intézménye a kaliforniai Yosemite Nemzeti Park volt, amely azonban létrejöttekor, 1864-ben még nem viselte a nemzeti park nevet. Az 1872-ben létesített Yellowstone Nemzeti Parkot viszont fennállása óta hivatalosan ezen a néven emlegetik.
Hazánkban 1973-ban nyitotta meg kapuit az első nemzeti park, a Hortobágyi Nemzeti Park; mára tíz nemzeti park és harminchat tájvédelmi körzet létezik Magyarországon, s 900 ezer hektárnyi terület számít védettnek. Ezenkívül egy 2009-ig tartó fejlesztési program keretein belül további látogatói központok és tanösvények létesülnek majd - de talán jobb lenne, ha a meglévő értékeinkre (is) vigyáznánk; emlékezzünk csak a bánáti bazsarózsák esetére. 2004-ben egyedül a közvélemény nyomásának - s nem lelkiismeretes politikusoknak - volt köszönhető, hogy nem került sor egy védett terület károsítására.
A bánáti bazsarózsa (paeonia officinalis ssp. banatica) fokozottan védett növényfaj, egész Európában csakis a Baranya megyei Zengő nevű hegyen található, itt él a világon létező állománynak kb. 90 százaléka; a ritka virág eszmei értéke 250 ezer forint.
2004-ben a Honvédelmi Minisztérium a NATO támogatásával új lokátort akart építtetni a kérdéses hegycsúcson, ami mellesleg természetvédelmi terület. A védett növényeket megpróbálták ugyan áttelepíteni - a kísérlet azonban szomorú eredményt hozott, az átültetett bazsarózsáknak csupán tíz százaléka (!) élte túl.
Dicséretes és példaértékű volt a környezetvédő szervezetek és a polgári lakosság összefogása és kitartása, amivel végül megakadályozták a környezetkárosítást, megvédték a bánáti bazsarózsa természetes élőhelyét. 2004 februárjában Hosszúhetény és Pécsvárad városok lakói és a Greenpeace aktivistái szembeszálltak a helyszínre érkező favágókkal és biztonsági őrökkel. A környezetvédők a kivágásra ítélt fák elé vonultak; ha elrángatták őket onnan, állt a helyükre más. Néhányan a fákhoz láncolták magukat (bátorságuk elismerést érdemel). Egyre több felháborodott tiltakozó gyűlt össze a környező településekről, akik rossz szemmel nézték a mindeddig érintetlen környezet kizsákmányolását. Tévétársaságok is megjelentek a helyszínen. Végül rendőrök szólították fel távozásra a favágókat és az építéssel megbízott cég biztonsági embereit. A következő napokban lejárt a határidő, ami törvény szerint lehetőséget nyújtott volna a védett fák kivágására.
Az egyik környezetvédő megsérült a Zengő-hegyi csataként emlékezetessé vált összecsapásban, a róla készült képek bejárták az országot. A lokátor telepítése erkölcsileg ellehetetlenült. A bánáti bazsarózsa és a Zengő egyedi állat- és növényvilága megmenekült.
A környezetvédők lehetséges megoldásként a Hármashegyet vagy Mórágyot javasolták, ahol a katonai radar nem veszélyeztetné a bazsarózsa-állományt.
Kár, hogy a politikusaink ez egyszer ilyen szépen egyet tudnak érteni abban, hogy az anyagi érdekek - szerintük - fontosabbak a környezetvédelmi szempontoknál. (Dicséret illeti viszont az azóta köztársasági elnökké választott Sólyom Lászlót, aki akkoriban kiállt az aktivisták mellett.)
2008. május 28., szerda
18 éve alakult meg a koalíciós kormány
Mozgalmas időszak volt a nyolcvanas évek közepe, vége. Ekkoriban már mindenki sejtette idehaza, hogy hamarosan változik "a csillagok állása" a politikai élet egén. Szabadabban beszélhettek mindazok, akik nem értettek egyet az akkori hatalommal; már csak azt nem volt ajánlatos fennen hirdetni, ha valaki kételkedett az örök szovjet-magyar barátságban.
Egyre gyakrabban hallathatta a hangját a liberális ellenzék; többek - ismert politikusok, akik máig vezető szerepet játszanak a hazai közéletben, pl. Orbán Viktor vagy Fodor Gábor - a letartóztatás kockázatát is vállalták.
A nyugati kölcsönök megszűnésével magától omlott össze a kommunizmus kártyavára, előbb a Szovjetunióban, aztán sorra a kelet-európai államokban.
Hazánkban békésen zajlott a rendszerváltás.
1989. október 23-án kimondták, hogy Magyarország köztársaság (s nem népköztársaság); hogy 1956 valóban forradalom és szabadságharc volt (pár évtizeddel korábban könnyen megüthette a bokáját az, aki így emletette az "ellenforradalmat"); rehabilitálták Nagy Imrét és társait.
1990 tavaszán több mint negyven év óta először került sor többpárti parlamenti képviselőválasztásokra, amit a Magyar Demokrata Fórum nyert meg két fordulóban, március 25-én és április 8-án, összesen 43 százalékkal.
Május 2-án a Parlament alakuló ülésén köztársasági elnökké választották az író-műfordító Göncz Árpádot.
Az MDF, a Független Kisgazdapárt és Kereszténydemokrata Néppárt szövetségre lépett; május huszonharmadikán megalakult a magyar koalíciós kormány 59,5%-os parlamenti többséggel.
Azóta csaknem húsz év telt el, ami Jókai szerint "egy század egyötöde, egy ifjúkor." Sokat változott az akkori ellenzéki pártok politikai arculata. Sokan csalódtak az akkori reményekben.
Akkoriban óvodás voltam, csak néhány érdekes mozzanatra emlékszem, amiket a felnőttek beszélgetéséből kivehettem, s aminek ők láthatóan nagy fontosságot tulajdonítottak.
Amondó vagyok, bár nem teljesült minden elvárás (de még mennyire nem), mégis jobb most, mint húsz évvel ezelőtt. Ha nem is jobb anyagi körülmények közt, de szabadabban élünk, több a lehetőség és kevesebb a tilalom, s ez számít a legtöbbet. Egy bizonyos: arra a pártra szavaznék legszívesebben, amelyik biztosítja, hogy az állam a lehető legkevésbé korlátozza az egyén függetlenségét.
Egyre gyakrabban hallathatta a hangját a liberális ellenzék; többek - ismert politikusok, akik máig vezető szerepet játszanak a hazai közéletben, pl. Orbán Viktor vagy Fodor Gábor - a letartóztatás kockázatát is vállalták.
A nyugati kölcsönök megszűnésével magától omlott össze a kommunizmus kártyavára, előbb a Szovjetunióban, aztán sorra a kelet-európai államokban.
Hazánkban békésen zajlott a rendszerváltás.
1989. október 23-án kimondták, hogy Magyarország köztársaság (s nem népköztársaság); hogy 1956 valóban forradalom és szabadságharc volt (pár évtizeddel korábban könnyen megüthette a bokáját az, aki így emletette az "ellenforradalmat"); rehabilitálták Nagy Imrét és társait.
1990 tavaszán több mint negyven év óta először került sor többpárti parlamenti képviselőválasztásokra, amit a Magyar Demokrata Fórum nyert meg két fordulóban, március 25-én és április 8-án, összesen 43 százalékkal.
Május 2-án a Parlament alakuló ülésén köztársasági elnökké választották az író-műfordító Göncz Árpádot.
Az MDF, a Független Kisgazdapárt és Kereszténydemokrata Néppárt szövetségre lépett; május huszonharmadikán megalakult a magyar koalíciós kormány 59,5%-os parlamenti többséggel.
Azóta csaknem húsz év telt el, ami Jókai szerint "egy század egyötöde, egy ifjúkor." Sokat változott az akkori ellenzéki pártok politikai arculata. Sokan csalódtak az akkori reményekben.
Akkoriban óvodás voltam, csak néhány érdekes mozzanatra emlékszem, amiket a felnőttek beszélgetéséből kivehettem, s aminek ők láthatóan nagy fontosságot tulajdonítottak.
Amondó vagyok, bár nem teljesült minden elvárás (de még mennyire nem), mégis jobb most, mint húsz évvel ezelőtt. Ha nem is jobb anyagi körülmények közt, de szabadabban élünk, több a lehetőség és kevesebb a tilalom, s ez számít a legtöbbet. Egy bizonyos: arra a pártra szavaznék legszívesebben, amelyik biztosítja, hogy az állam a lehető legkevésbé korlátozza az egyén függetlenségét.
2008. május 27., kedd
Paulina Rubio zenei karrierje
A mexikói énekesnő, Paulina Rubio egy tiniegyüttesben kezdte pályafutását, aztán tv-sorozatokban láthatta a latin-amerikai közönség (a Televisa nevű társaság olyan színésznőket foglalkoztatott, mint Thalía), 1991 óta szólókarrierjére koncentrál. Az "aranylány" lemezeiből összesen tizenhatmillió példány kelt el.
Első nemzetközi sikereit 2000-ben aratta Paulina c. albumával, ami három Latin Grammy Awards jelölést hozott neki. Ezenkívül 2005-ben Grammy-díjra is jelölték.
2008. május 26., hétfő
Orosz versenyző nyert az Eurovíziós Dalfesztiválon
Az orosz Dima Bilan nyerte a 2008-as Eurovíziós Dalfesztivált szombaton Belgrádban.
Az énekes a Believe c. dalt adta elő, amelynek producere Timbaland volt. A második helyezést egy ukrán zenész, míg a harmadikat a görög Kalomira szerezte meg.
Dima Bilan hazájában már most hírességnek számít. Az Eurovíziós Dalfesztiválon az előző években olyan ismert előadók is indultak, mint a t.A.T.u., a sikerei csúcsán az Aqua, a Me & My, a svájci Vanilla Ninja vagy épp Alla Pugacsova.
Mivel múlt év óta a versenyszabályzat megváltozott, Csézy nem jutott be a huszonöt döntős közé. Kár; megérdemelte volna. Nem is szólva arról, hogy a korábbi szabályok értelmében lett volna helye a magyar versenyzőnek a fináléban Rúzsa Magdolna tavalyi eredményei alapján.
Magdi, az egykori vadóc kislány ma az ország legismertebb énekesnője. Teljesítménye elismerésre méltó: a Vajdaságból érkezett két évvel ezelőtt, néhány tömött bőrönddel és megvalósításra váró célokkal. Először a Megasztárt nyerte meg, majd a következő évben az Év Felfedezettjének választották, s az Eurovíziós Dalfesztivál első tíz helyezettje közé jutott Helsinkiben Aprócska Blues c. dalával.
A fesztivál történetének legszebb magyar sikerét Bayer Friderika aratta 1994-ben; a negyedik helyet szerezte meg. (Kislánykoromból emlékszem, mennyire örültünk a hazai tehetség sikerének, akiről sokat olvashattunk az újságokban).
A magyarok az idei döntőről sem hiányoztak: a győztessel Edwin Marton, a magyar hegedűművész is fellépett.
Az énekes a Believe c. dalt adta elő, amelynek producere Timbaland volt. A második helyezést egy ukrán zenész, míg a harmadikat a görög Kalomira szerezte meg.
Dima Bilan hazájában már most hírességnek számít. Az Eurovíziós Dalfesztiválon az előző években olyan ismert előadók is indultak, mint a t.A.T.u., a sikerei csúcsán az Aqua, a Me & My, a svájci Vanilla Ninja vagy épp Alla Pugacsova.
Mivel múlt év óta a versenyszabályzat megváltozott, Csézy nem jutott be a huszonöt döntős közé. Kár; megérdemelte volna. Nem is szólva arról, hogy a korábbi szabályok értelmében lett volna helye a magyar versenyzőnek a fináléban Rúzsa Magdolna tavalyi eredményei alapján.
Magdi, az egykori vadóc kislány ma az ország legismertebb énekesnője. Teljesítménye elismerésre méltó: a Vajdaságból érkezett két évvel ezelőtt, néhány tömött bőrönddel és megvalósításra váró célokkal. Először a Megasztárt nyerte meg, majd a következő évben az Év Felfedezettjének választották, s az Eurovíziós Dalfesztivál első tíz helyezettje közé jutott Helsinkiben Aprócska Blues c. dalával.
A fesztivál történetének legszebb magyar sikerét Bayer Friderika aratta 1994-ben; a negyedik helyet szerezte meg. (Kislánykoromból emlékszem, mennyire örültünk a hazai tehetség sikerének, akiről sokat olvashattunk az újságokban).
A magyarok az idei döntőről sem hiányoztak: a győztessel Edwin Marton, a magyar hegedűművész is fellépett.
2008. május 25., vasárnap
Anna Kurnyikova a Chanel rendezvényén
A képeken látható szép fiatal lány nem egy merész titkárnő, hanem a 2003 óta visszavonult teniszcsillag, Anna Kurnyikova, ahogy a Chanel bemutatóján megjelent Miamiban.
Anna Kurnyikovát az egyik legcsinosabb sportolónőként tartják számon
2008. május 24., szombat
Védetté nyilvánították a jegesmedvét
Védett állatfajnak nyilvánították a jegesmedvét az Egyesült Államokban a sarkvidéket borító jégpáncél fokozatos olvadása miatt.
Nagy előrelépés sajnos nem történt: csupán korlátozottan alkalmazzák a védelmezést, nehogy az akadályozza az alaszkai földgáz- és kőolaj-kitermelést. A szénhidrogének kitermelését ezután sem ellenőrzik majd. (Vagyis a kitermelők jó érzésére bízzák, kímélik-e a jegesmedvéket a bevétel és haszon rovására... Na hiszen.)
A Bush-kormány mindig is fontosabbnak tartotta az olajkérdést a környezetvédelemnél. Bizonyára emlékszünk még a 2005-ös lelkiismeretlen döntésre, amelynek értelmében a republikánus párt lehetővé tette volna, hogy az 1960-ban Eisenhower elnök által védetté nyilvánított, csaknem 80 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Arctic National Wildlife Refuge területén kőolajat termeljenek ki. Az utolsó pillanatban vonták vissza a kitermelés engedélyezését tartalmazó kiegészítést.
Pedig a vadvédelmi területek igen jelentősek abból a szempontból, hogy a veszélyeztetett állatoknak menedéket biztosítanak. Nem csökkenteni, hanem növelni kellene a számukat.
Ugye nem szeretnénk, hogy számos állatfaj kipusztuljon az emberi haszonlesés miatt? A fajok pusztulása közös veszteségünk.
A világon mintegy huszonötezer jegesmedve él; jóval kevesebb, mint korábban. Ennek nem csupán az az oka, hogy kíméletlenül vadászták őket húsukért és dús, fehér bundájukért.
A klímaváltozás hatására hamarabb megolvad a sarki tengereket borító jégpáncél - ami a medvék számára végzetesnek bizonyulhat, hiszen - noha mohát, zuzmót és halat is fogyasztanak - csak úgy juthatnak jelentősebb tápanyagforráshoz, ha a lékeknél lesben állva zsákmányul ejtik a levegőért felbukkanó fókákat. Ha nem sikerül feltölteniük szervezetüket elegendő zsírral, kevés esélyük van arra, hogy átvészeljék a sarkvidéki telet.
A jegesmedve - a medvefélék közül a legnagyobb testű faj - sok táplálékot igényel. Téli álmot nem alszik; épp ebben az időszakban vadászik legtöbbet. Egy kifejlett hím súlya a 400 kilogrammot is meghaladhatja.
Ha a globális felmelegedés okozta olvadás folytatódik, alig negyven év múlva a jelenlegi állomány kétharmada kipusztulhat; csupán az a 16 000 példány maradhat életben, amelyek Grönlandon és Kanada északi szigetein élnek, míg Alaszkából és Oroszországból akár teljesen eltűnhetnek, állapította meg az U. S. Geological Survey még az elmúlt év végén. Szomorú eshetőség, ami ellen lehet és kell is tenni.
Mi magunk is tehetünk valamit:
Kanadában Manitoba, Newfoundland és Ontario tartományban szintén védettnek számít a jegesmedve.
Az Egyesült Államokban már 2007 elején, sőt 2006 végén felvetették, hogy veszélyeztetetté kell nyilvánítani a fajt. Edward Markley (a klímaváltozással és energiafüggetlenséggel foglalkozó bizottság vezetője) ragaszkodott ahhoz, hogy mielőbb sor kerüljön a döntésre (amiért minden elismerést megérdemel).
A Born Free Foundation állatvédő alapítvány (amelynek támogatói közt ott van Bryan Adams zenész, Elliot Morley egykori brit környezetvédelmi miniszter vagy Rachel Hunter modell; alapítója Virginia McKenna, a Joy Adamson Afrika-kutatónő történetéről szóló Born Free c. film főszereplője) szabadon élő állatok - többek között jegesmedvék, oroszlánok, leopárdok, tigrisek, elefántok és delfinek - mentésével foglalkozik. Érdemes felkeresni a weboldalát.
http://www.bornfree.org.uk/
A Greenpeace hazai honlapja:
http://www.greenpeace.hu/
Nagy előrelépés sajnos nem történt: csupán korlátozottan alkalmazzák a védelmezést, nehogy az akadályozza az alaszkai földgáz- és kőolaj-kitermelést. A szénhidrogének kitermelését ezután sem ellenőrzik majd. (Vagyis a kitermelők jó érzésére bízzák, kímélik-e a jegesmedvéket a bevétel és haszon rovására... Na hiszen.)
A Bush-kormány mindig is fontosabbnak tartotta az olajkérdést a környezetvédelemnél. Bizonyára emlékszünk még a 2005-ös lelkiismeretlen döntésre, amelynek értelmében a republikánus párt lehetővé tette volna, hogy az 1960-ban Eisenhower elnök által védetté nyilvánított, csaknem 80 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Arctic National Wildlife Refuge területén kőolajat termeljenek ki. Az utolsó pillanatban vonták vissza a kitermelés engedélyezését tartalmazó kiegészítést.
Pedig a vadvédelmi területek igen jelentősek abból a szempontból, hogy a veszélyeztetett állatoknak menedéket biztosítanak. Nem csökkenteni, hanem növelni kellene a számukat.
Ugye nem szeretnénk, hogy számos állatfaj kipusztuljon az emberi haszonlesés miatt? A fajok pusztulása közös veszteségünk.
A világon mintegy huszonötezer jegesmedve él; jóval kevesebb, mint korábban. Ennek nem csupán az az oka, hogy kíméletlenül vadászták őket húsukért és dús, fehér bundájukért.
A klímaváltozás hatására hamarabb megolvad a sarki tengereket borító jégpáncél - ami a medvék számára végzetesnek bizonyulhat, hiszen - noha mohát, zuzmót és halat is fogyasztanak - csak úgy juthatnak jelentősebb tápanyagforráshoz, ha a lékeknél lesben állva zsákmányul ejtik a levegőért felbukkanó fókákat. Ha nem sikerül feltölteniük szervezetüket elegendő zsírral, kevés esélyük van arra, hogy átvészeljék a sarkvidéki telet.
A jegesmedve - a medvefélék közül a legnagyobb testű faj - sok táplálékot igényel. Téli álmot nem alszik; épp ebben az időszakban vadászik legtöbbet. Egy kifejlett hím súlya a 400 kilogrammot is meghaladhatja.
Ha a globális felmelegedés okozta olvadás folytatódik, alig negyven év múlva a jelenlegi állomány kétharmada kipusztulhat; csupán az a 16 000 példány maradhat életben, amelyek Grönlandon és Kanada északi szigetein élnek, míg Alaszkából és Oroszországból akár teljesen eltűnhetnek, állapította meg az U. S. Geological Survey még az elmúlt év végén. Szomorú eshetőség, ami ellen lehet és kell is tenni.
Mi magunk is tehetünk valamit:
- pl. energiatakarékos izzókat használunk
- előnyben részesítjük a környezetbarát, újrahasznosítható, a természetbe jutva könnyen lebomló termékeket
- állatvédő szervezeteket támogatunk
- takarékoskodunk a vízzel, a villannyal
Kanadában Manitoba, Newfoundland és Ontario tartományban szintén védettnek számít a jegesmedve.
Az Egyesült Államokban már 2007 elején, sőt 2006 végén felvetették, hogy veszélyeztetetté kell nyilvánítani a fajt. Edward Markley (a klímaváltozással és energiafüggetlenséggel foglalkozó bizottság vezetője) ragaszkodott ahhoz, hogy mielőbb sor kerüljön a döntésre (amiért minden elismerést megérdemel).
A Born Free Foundation állatvédő alapítvány (amelynek támogatói közt ott van Bryan Adams zenész, Elliot Morley egykori brit környezetvédelmi miniszter vagy Rachel Hunter modell; alapítója Virginia McKenna, a Joy Adamson Afrika-kutatónő történetéről szóló Born Free c. film főszereplője) szabadon élő állatok - többek között jegesmedvék, oroszlánok, leopárdok, tigrisek, elefántok és delfinek - mentésével foglalkozik. Érdemes felkeresni a weboldalát.
http://www.bornfree.org.uk/
A Greenpeace hazai honlapja:
http://www.greenpeace.hu/
2008. május 23., péntek
Francia becsületrendet kapott Steven Spielberg
Steven Spielberget a francia Becsületrend tiszti rendjelével tüntették ki.
Az elismerést - amit a vészkorszak bemutatásáért és a polgárháború dúlta Darfúrnak nyújtott segítségért kapott az amerikai filmrendező - szerdán adta át Nicolas Sarkozy francia kormányfő.
Spielberg kivételes tehetség, bizonyára minden filmkedvelő ismeri a nevét.
Húszesztendős korában a vicces kedvű, elszánt fiatalember öltönyben és üres aktatáskával sétált be az Universal Pictures stúdiójába nap mint nap - úgy tett, mintha ott dolgozna. Végül megbízták egy asszisztensi munkával.
Azóta négy évtized telt el, Spielberg a filmipar egyik legmeghatározóbb alakjává vált.
Átütő sikert aratott a Schindler listája c. filmdráma, amit a szakma Spielberg legjobb munkájának tart - ezúttal először kapott Oscar-díjat rendezőként; magát a filmet összesen hét Oscarral jutalmazták.
A megrázó alkotás igaz történeten alapul. Középpontjában a német Oskar Schindler áll, aki több száz zsidó származású lengyel életét mentette meg a második világháború alatt.
Négy ízben nyert Oscar-díjat.
A rendező legújabb filmjét - Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága - a napokban mutatták be a Cannes-i filmfesztiválon.
Trial of the Chicago 7. c. filmje - melynek témája a vietnami háború - ez év végén kerül majd a mozikba; ezenkívül tervezi a Jurassic Park negyedik részének elkészítését is.
Az elismerést - amit a vészkorszak bemutatásáért és a polgárháború dúlta Darfúrnak nyújtott segítségért kapott az amerikai filmrendező - szerdán adta át Nicolas Sarkozy francia kormányfő.
Spielberg kivételes tehetség, bizonyára minden filmkedvelő ismeri a nevét.
Húszesztendős korában a vicces kedvű, elszánt fiatalember öltönyben és üres aktatáskával sétált be az Universal Pictures stúdiójába nap mint nap - úgy tett, mintha ott dolgozna. Végül megbízták egy asszisztensi munkával.
Azóta négy évtized telt el, Spielberg a filmipar egyik legmeghatározóbb alakjává vált.
Producerként működött közre a Zorro álarcában, a Man In Black c. filmben és a Deep Impactben, de elsősorban rendezői munkássága ismert.
Olyan sikerek fűződnek a nevéhez, mint az Indiana Jones-filmek, a Vissza a jövőbe, Bíborszín (a nehéz sorsú fekete nőkről szóló film Oscar-jelölést hozott Whoopi Goldbergnek, a komikát ekkor láthattuk először drámai szerepben, a filmet egyébként tizenegy díjra jelölték), a Flintstone család, az Arachnophobia vagy a nagy sikerű Jurassic Park (1993-ban mindenki a klónozott dinoszauruszok történetére volt kíváncsi; magam is olvastam Michael Crichton rövid regényét, ami a film ötletének alapjául szolgált).Átütő sikert aratott a Schindler listája c. filmdráma, amit a szakma Spielberg legjobb munkájának tart - ezúttal először kapott Oscar-díjat rendezőként; magát a filmet összesen hét Oscarral jutalmazták.
A megrázó alkotás igaz történeten alapul. Középpontjában a német Oskar Schindler áll, aki több száz zsidó származású lengyel életét mentette meg a második világháború alatt.
A Holokauszt pontos ábrázolásáért Spielberg megkapta a Német Köztársaság érdemkeresztjét.
Később a Brit Birodalom Lovagrendje kitüntetését is átvehette a brit filmiparban végzett munkájáért.
Négy ízben nyert Oscar-díjat.
A rendező legújabb filmjét - Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága - a napokban mutatták be a Cannes-i filmfesztiválon.
Trial of the Chicago 7. c. filmje - melynek témája a vietnami háború - ez év végén kerül majd a mozikba; ezenkívül tervezi a Jurassic Park negyedik részének elkészítését is.
2008. május 22., csütörtök
Otthagyták tanítványai Fábiánné Rozsnyói Katalint
Ismét zajlik az élet Fábiánné Rozsnyói Katalin (ismertebb nevén Kati néni) körül. A lelkiismeretes és szigorú edzőt Janics Natasa és Kovács Kati után a nemrég Európa-bajnoki érmet nyert Kozák Danuta - Szabó Gabriella páros is faképnél hagyta.
A két kajakozó Janiccsal és Kováccsal szeretne indulni az olimpián a négyes válogatottban. Az utóbbiak örömmel fogadták a döntést - bár korábban Kovács azt állította, épp azért távozott Kati néni csapatából, mert nem találta a közös hangot fiatalabb társaival, most ő maga biztatta őket erre a lépésre. Sári Nándor edző (akihez Kovács átpártolt, s akit a trénernő nem tart nagyra) és a kajak-kenu szövetség vezetősége mossa kezeit: állítják, ők nem szították az ellentéteket a háttérben, nem avatkoztak a vitába.
Kati néni kétli, hogy egy újonnan összeállított csapat megfelelően felkészülhet a megmérettetésre. Legfeljebb az öt nála maradt tanítványban bízhat. (Ha ugyan bízhat, mert a történtek után ebben sem biztos).
Az erős egyéniségű Fábiánné a legjobb hazai szakember a maga területén. Hat ízben választották meg az év edzőjének. Számos sportolót (köztük az olimpiai bajnok és huszonháromszoros világbajnok Kovács Katit) sikerrel készített fel különböző versenyekre.
Kati néni szerint Sári és a szövetség vezetői - bármit mondanak is - nem vétlenek abban, hogy így alakult a helyzet. Még a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi ülésén sem jelent meg szerdán - pedig a vezetők célja az volt, hogy elsimítsák az ellentéteket Fábiánné és Janics között, az érdekelt felek azonban távol maradtak.
Angyal Zoltán, a magyar válogatott szövetségi kapitánya azt nyilatkozta, hogy az edzőnővel kialakult feszült viszony ellenére szeretné, ha Kati néni öt megmaradt tanítványa a legjobb feltételek mellett készülhetne fel az olimpiára.
A két kajakozó Janiccsal és Kováccsal szeretne indulni az olimpián a négyes válogatottban. Az utóbbiak örömmel fogadták a döntést - bár korábban Kovács azt állította, épp azért távozott Kati néni csapatából, mert nem találta a közös hangot fiatalabb társaival, most ő maga biztatta őket erre a lépésre. Sári Nándor edző (akihez Kovács átpártolt, s akit a trénernő nem tart nagyra) és a kajak-kenu szövetség vezetősége mossa kezeit: állítják, ők nem szították az ellentéteket a háttérben, nem avatkoztak a vitába.
Kati néni kétli, hogy egy újonnan összeállított csapat megfelelően felkészülhet a megmérettetésre. Legfeljebb az öt nála maradt tanítványban bízhat. (Ha ugyan bízhat, mert a történtek után ebben sem biztos).
Az erős egyéniségű Fábiánné a legjobb hazai szakember a maga területén. Hat ízben választották meg az év edzőjének. Számos sportolót (köztük az olimpiai bajnok és huszonháromszoros világbajnok Kovács Katit) sikerrel készített fel különböző versenyekre.
Kati néni szerint Sári és a szövetség vezetői - bármit mondanak is - nem vétlenek abban, hogy így alakult a helyzet. Még a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi ülésén sem jelent meg szerdán - pedig a vezetők célja az volt, hogy elsimítsák az ellentéteket Fábiánné és Janics között, az érdekelt felek azonban távol maradtak.
Angyal Zoltán, a magyar válogatott szövetségi kapitánya azt nyilatkozta, hogy az edzőnővel kialakult feszült viszony ellenére szeretné, ha Kati néni öt megmaradt tanítványa a legjobb feltételek mellett készülhetne fel az olimpiára.
2008. május 21., szerda
Lauren Hastings, a modell
A huszonhárom éves amerikai lány Justin Timberlake Cry Me A River c. videoklipjében tűnt fel először. Azóta szerepet kapott egy tv-sorozatban, s elsősorban modellként és Shia LaBeauf (Transformers) barátnőjeként vált ismertté.
Lauren Hastings
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)