Visszaéltek Rúzsa Magdi nevével

Az egyik legtehetségesebb hazai énekesnőről, Rúzsa Magdolnáról elterjedt a hír, hogy egymillió forintot is elkér egy jótékonysági koncertért. Az összeget máris sokallni kezdte a közönség.

Igaz, alig egy nap leforgása alatt kiderült, hogy Magdi valóban fellép az említett koncerten, de nem kap ezért egymillió forintot (egyébként sem jótékonysági rendezvényről van szó). Kérdéses, hogy ez mennyire fogja elhallgattatni az irigykedők táborát. Szokássá vált idehaza, hogy - ahelyett, hogy büszkék lennénk egy-egy honfitársunk kiemelkedő teljesítményére - sokan megszólják, kritizálják, már-már örömmel fedezik fel énekeseink, szerzőink, rendezőink (zömmel vélt) hibáit.

Rúzsa Magdi karakteres előadó, érdekes egyéniség. Szívből örülök a sikereinek. Remélem, szerencsét próbál a határainkon túl is (elvégre a saját hazájában senki sem lehet próféta).

Nem lenne szégyen, ha jobban megbecsülnénk a művészeinket (akár anyagilag is). Kevesen tudják, milyen messze áll a valóságtól a feltevés, hogy "túlfizetik", "túlértékelik" őket. Nem egy "régi motoros" hosszan mesélhetne erről.

Niki Belucci Tel-Avivban

Izraelben lépett a közönség elé a szép magyar lemezlovas, Niki Belucci.

A hölgyet - aki arról nevezetes, hogy tizenéves korában válogatott tornász volt, számos versenyen indult; később felnőttfilmek csillagaként szerzett nemzetközi hírnevet - néhány év óta lemezlovasként ismeri a külföldi közönség; Franciaországban az egyik legkedveltebb zenésznek számít, de szép sikereket ért el Angliában, Oroszországban, Norvégiában és Görögországban is.

Legutóbbi, izraeli fellépésének kampányát az Axe szponzorálta (a cég most attól tart, hogy a mélyen vallásos közösség esetleg bojkottálni fogja a termékeit Niki műsora miatt). A magyar dj-lány egy bár medencéjében adott elő merész magánszámot.

Sugarland - All I Want To Do

Az amerikai duó, a Sugarland (Jennifer Nettles és Kristian Bush) 2004-ben érte el első sikereit, s 2006-ban került a zenei világ élvonalába, amikor a két fiatal zenészt az év felfedezettjeinek járó Grammy-díjra jelölték.
2007-ben az American Music Awards-on Beyoncéval közösen léptek színpadra az énekesnő Irreplaceable c. számával.
Új kislemezük - All I Want To Do - májusban jelent meg, a dal azóta is a nemzetközi listák élén van. A szám egyébként a duó harmadik albumáról származik; a tizenkét dalt tartalmazó Love on the Inside július 29-én kerül majd a boltokba.

Nálunk már kapható Santana új albuma

Carlos Santana új dupla albuma, a Multi-Dimensional Warrior már kapható hazánkban - s egyelőre (egészen augusztus 4-ig) sehol másutt a világon.
A dupla CD huszonnyolc számát - Santana negyvenéves pályafutásának legjobbjait, a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évekből és a legutóbbi esztendőkből származó dalokat - maga az énekes válogatta ki. Mivel szerinte az instrumentális számok is legalább olyan kifejezőek, mint a vokális szerzemények, az előbbiből is tizennégy került a lemezre, akárcsak az utóbbiból.
Öt dal teljesen új változatban hallható a CD-n.

A mexikói gitáros június 28-án lépett színpadra Budapesten európai turnéja keretében.
Legutóbbi albuma, az elmúlt év októberében megjelentetett Ultimate Santana szintén válogatáslemez volt. Ugyancsak 2007-ben gitárosként közreműködött Eros Ramazotti Fuego en el Fuego c. számának elkészítésében (ami a Fuoco nel Fuoco spanyol változata).

Közép-európai művészet Kismartonban

A kismartoni (Eisenstadt) Esterházy-kastély ad otthont július 10-től a Central Europe Revisited II. tárlatnak, ahol tizenkilenc közép-európai (magyar, szarajevói, cseh és osztrák) kortárs művész munkáit tekinthetik meg a látogatók.
A kiállítást az elmúlt évben rendezték meg először hagyományteremtő céllal (a nagy múltú család mindig is különös gondot fordított a kortárs művészetek támogatására); akkor két hónapig láthatták a festményeket az érdeklődők.
Az Esterházy-alapítvány egyébként Közép-Európai Kulturális Központot akar kiépíteni Kismartonban 2010-re.

Meleg büszkeség és ellentüntetők

Budapesten július 5-én emlékeztek meg a meleg büszkeség napjáról.
1969. június 28-án homoszexuális tüntetők csaptak össze a rendőrökkel egy New York-i melegbárban; ennek emlékére tartják azóta világszerte a Gay Pride-t, a meleg büszkeség napját; ekkor a homoszexuálisok, biszexuálisok és transzszexuálisok egyenlő jogokat, egyenlő bánásmódot követelnek. (Sajnos mindeddig hiába, máig sem fogadja el őket a társadalom.)
A színpompás menet nem vonulhatott végig zavartalanul az Andrássy úton. Szélsőjobboldali ellentüntetők kövekkel, tojással, Molotov-koktéllal dobálták a felvonulókat, s az őket védő rendőröket. Időnként szivárványos zászlókat égettek.
Néhány politikust - Szetey Gábort és Lévai Katalint - is megtámadtak, szerencsére egyikük sem sérült meg.
A politikus asszonyt megdöbbentette - saját szavaival élve - a Budapesten uralkodó pogrom- és lincshangulat, s az Európai Parlament szocialista frakciója elé kívánja terjeszteni az ügyet. (Ami nemcsak a szocialista frakció, hanem valamennyi párt közös ügye kellene, hogy legyen... mert bizonyára nem feltételezzük, hogy bármely politikai egyesület támogatja az ellentüntetők módszereit, a tojászáport, a gyújtogatást.)

Az ellentüntetőkkel ezúttal (is) egyetért a társadalom zöme, csak épp nem hangoztatja nyíltan. A többség véleménye: ha már homoszexuális valaki, rejtőzködjön a "bajával".
Nos, a rejtőzködés nem heteroszexualitás vagy homoszexualitás kérdése. Ez egyszerűen exhibicionizmus, ami épp úgy lehet egy heteroszexuális egyén sajátja, mint egy melegé.
Az ember szexuális beállítottsága bonyolult. Többféle vonásból áll össze. Valamennyiünkben vannak homoszexuális, voyeur (leskelődő), poligám, önimádó, magamutogató, szadista, mazochista hajlamok. (Ezt nem én állítom, hanem a témával foglalkozó tudósok.) Kiben több, kiben kevesebb. Elhajlás, az átlagtól eltérés akkor figyelhető meg, ha egy-egy vonás fokozottan jelen van egy egyénben.
Nos, amíg valaki kordában tudja tartani szokatlan vágyait, amíg nem árt velük senkinek - miért ne élhetné ki őket? Az elfojtásból nem sok jó származik.

Megbecsülik külföldön a magyar filmeket

Mind Teheránban, mind az olaszországi Casertában magyar alkotásokat választott legjobbnak a zsűri.
A teheráni 22. Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági filmfesztiválon Arany Pillangó-díjjal jutalmazták az Egon és Dönci c. animációs filmet, ami június végén a DIFF (Drake International Film Festival) elnevezésű olasz filmfesztiválon két kategória nyertese volt. Ugyancsak Casertában a Zuhanórepülés c. film alkotójának ítélték a legjobb rendezés díját.

Ómolnár Miklós - A megszökött nemzedék

Ómolnár Miklós - akit mostanság leginkább a Story magazin főszerkesztőjeként ismerünk - a rendszerváltás évében jelentette meg A megszökött nemzedék c. dokumentum jellegű írását.
A könyv a szocializmus negyven éve során kivándorolt magyarokról szól. Bemutatja a korszak politikai hátterét, leírja, miként juthatott (vagy nem juthatott) útlevélhez akkoriban egy-egy magyar állampolgár a bürökrácia útvesztőiben. Megszólalnak néhányan azok közül, akiknek sikerült - akik vállalták a kivándorlás küzdelmes éveit, az ausztriai vagy olasz menekülttáborban töltött hónapokat, a nyomorúságos körülményeket, s végül, évek múltán, biztos egzisztenciát teremtettek maguknak választott hazájukban.

Eddig azt hittem, a kivándorlóknak a legfőbb nehézséget a vasfüggöny, az aknazár és szögesdrót jelentette; "odakint", szabad földön már biztonságban érezhették magukat. Mekkorát tévedtem... Ausztria ugyan igyekezett lehetőség szerint menedékjogot biztosítani a kivándorolt magyaroknak, lengyeleknek, de mivel egyre többen érkeztek a szocialista blokk országaiból, s Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália mind kevesebb menekültet fogadott be, szigorú intézkedéseket hoztak a bevándorlók ellen - néhány esetben hazairányították őket. Az ügyesebbek visszaszöktek, illegálisan tartózkodtak az ország területén. Akiknek ez nem sikerült, azokat otthonukban a rendőrség várta...
A legtöbb országban nem vállalhattak munkát az emigránsok, akik a kilátástalanság, a szegénység és leginkább a politikai helyzet miatt hagyták el hazájukat, sokszor bármi nyelvtudás nélkül próbáltak idegenben boldogulni.

Milyen élet lehetett ott, ahol rossz szemmel nézték a rágógumit, a farmert, a hosszú hajat - mint nyugati jelképeket? Ahol a vélemény-nyilvánítás szabadságát vagy az anyagi jólétet legfeljebb hírből ismerték? Ahol bűncselekménynek számított külföldre távozni, "disszidálni"? Vajon el tudják ezt képzelni egy nyugati ország lakói - akik a mai napig idegennek, nem kívánatosnak tekintik a jobb élet reményében érkező kelet-európai bevándorlókat?

Bevallom, nehéz szívvel olvastam az utolsó fejezeteket. Ezek azokról szóltak, akik reményüket vesztve várták a menekülttáborban, hogy gyorsított eljárással kitoloncolják őket; azokról, akik nem kaptak politikai menekültjogot, akik kénytelenek voltak Magyarországon (Lengyelországban, Romániában, stb.) maradni. Nem volt vidám olvasmány.

Mozifilm készül a Jóbarátokból?

A Szex és New York moziváltozata (és rekordokat döntő bevétele) után elkészülhet a Jóbarátok c. vígjátéksorozat játékfilm-verziója. Két évvel ezelőtt már szó volt erről, az ötletet mégis elvetette a Warner Brothers; akkoriban még a főszereplők sem lelkesedtek a folytatásért.
Azóta változott a helyzet: a sorozat sztárjai - Jennifer Aniston és Courteney Cox - ma már szívesen játszanának a Jóbarátok-filmben.
A rajongóknak egy ideig még várniuk kell; a forgatás másfél éven belül kezdődik, s egyelőre nem tudjuk, mikor kerül a mozikba a film.

A tíz szezont megért sorozatot 1994-től 2004-ig vetítették az Egyesült Államokban az NBC csatornán; számos Emmy- és Golden Globe-díjat nyert. Hat főszereplőjét azóta is a Jóbarátokban nyújtott alakításukról ismerjük leginkább. Egy-egy mellékszerepben ismert színészek is feltűntek , pl. Julia Roberts, Reese Witherspoon vagy Jean Claude Van Damme.

Magyar filmes siker Londonban

Június 26. és 29. között megtartották az első Londoni Magyar Filmfesztivált Check the Gate címmel a Curzon Myfair moziban. A négynapos rendezvényt nagy érdeklődés övezte, a szervezők - a Londoni Magyar Kulturális Központ tagjai - remélik, sikerült hagyományt teremteniük.

Az első napon M. Tóth Géza Maestróját és Antall Nimród Kontrollját láthatta a közönség. A fesztivál célja egyébként az volt, hogy a külföldi mozirajongók megismerjék és megkedveljék az új magyar filmes generációt, ezért olyan hazai filmeket mutattak be, amik az ezredforduló után készültek - összesen tizenhat alkotást. Emellett az érdeklődők megnézhették a kiállítást, ami Sir Alexander Korda filmjeinek plakátjaiból készült.

Tolsztoj: Feltámadás

Bevallom, Tolsztoj művei közül még mindig az Anna Karenina a kedvencem. A témája kézzel foghatóbb számomra, mint a Feltámadás c. regényé.
Vitathatatlan, hogy az utóbbi is remekmű. Mindjárt a legelső jelenete megindító és gyönyörű: a történet egy szép, eleven természeti képpel kezdődik, a tavaszi rügyfakadás bemutatásával.
A folytatás jóval nyomasztóbb: egy fiatal cselédlány sorsát mutatja be, aki két öregasszonynál szolgált, s a két gazdag hölgy unokaöccse, egy fiatal gróf elcsábította. A lány teherbe esett; nem maradhatott tovább az előkelő családnál. Ezután munkaadói - férfiak - kihasználták kiszolgáltatott helyzetét. Végül egy nyilvánosházba jutott, ahol társai gyilkosságot követtek el, s őt kiáltották ki bűnbaknak.
Maszlova története - ami csupán a regény háttere - megrázó, de mindeddig hihető. Sok hasonló esetre akadt példa a múltban. A folytatásra azonban aligha: amikor a lány megjelenik a bíróságon, az egyik magas rangú esküdt, Nyehljudov gróf (a két öregasszony unokaöccse) ráismer korábbi kedvesére, lelkifurdalás ébred benne. Minden követ megmozgat, hogy elérje, hogy a bíróság felmentse a lányt - amikor ez nem sikerül, s Maszlovát kényszermunkára ítélik, a férfi elhatározza, hogy követi Szibériába. Útközben felforgató elemekkel, kommunistákkal ismerkedik meg, s lassan átveszi nézeteiket.
Nos, ehhez hasonló fordulatot még a mi (hírhedten romantikus) Jókaink sem produkált (legfeljebb a Kárpáthy Zoltán c. regényben, amikor Kőcserepy visszaadja a címszereplőnek a csellel megszerzett Kárpáthy-birtokot).
Solohov szereplőinek gondolatai, élethelyzetei hitelesebbek és érthetőbbek számomra (legkevésbé sem tudok egyetérteni velük, de az indítékokat megértem): amikor a kommunista párt tagjai beférkőznek a kozákok közé, a legszegényebbek csatlakoznak hozzájuk. Azok, akiknek nincs vesztenivalójuk, akik legrosszabbul éltek a cár uralma idején. Ők aztán foggal-körömmel védik a szovjethatalmat, kivégeztetik vagy akár saját kezűleg ölik meg falubeli ismerőseiket, régi barátaikat, ha szembeszállnak a "rendszerrel". A jómódúbb kozákok hallani sem akarnak az egyenlőségről; belőlük lesznek az ellenforradalmárok. Ez bizonyára pontosan így történt annak idején.
Az azonban nem valószínű, hogy egy gazdag gróf megsajnálja fiatalkori kedvesét, a cselédlányt; az még kevésbé, hogy kövesse a szibériai száműzetésbe.

Bár Tolsztoj felvilágosult szellemben próbál alkotni, a korabeli előítéletek - pl. Maszlova "bűnös" múltja iránt - még észrevehetőek a regényben. A mellékszereplőket hitelesen ábrázolja a szerző: az egyik legérdekesebb karakter az öreg csavargó, aki arra a kérdésre, elismeri-e a cárt, azt feleli: "Hogyne ismerném el? Ő is cár magának - én is cár vagyok magamnak." Nyehljudov csodálkozva veszi észre az őrültnek hitt idős ember szavaiban rejlő bölcsességet.
A Feltámadás - bár a börtönbe zárt rabok életkörülményeinek leírása az orosz realizmus egyik korai példája lehetne - szépirodalmi mű, leginkább romantikusnak mondanám.

A regény megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
http://mek.oszk.hu/03300/03328/