Tolsztoj: Feltámadás

Bevallom, Tolsztoj művei közül még mindig az Anna Karenina a kedvencem. A témája kézzel foghatóbb számomra, mint a Feltámadás c. regényé.
Vitathatatlan, hogy az utóbbi is remekmű. Mindjárt a legelső jelenete megindító és gyönyörű: a történet egy szép, eleven természeti képpel kezdődik, a tavaszi rügyfakadás bemutatásával.
A folytatás jóval nyomasztóbb: egy fiatal cselédlány sorsát mutatja be, aki két öregasszonynál szolgált, s a két gazdag hölgy unokaöccse, egy fiatal gróf elcsábította. A lány teherbe esett; nem maradhatott tovább az előkelő családnál. Ezután munkaadói - férfiak - kihasználták kiszolgáltatott helyzetét. Végül egy nyilvánosházba jutott, ahol társai gyilkosságot követtek el, s őt kiáltották ki bűnbaknak.
Maszlova története - ami csupán a regény háttere - megrázó, de mindeddig hihető. Sok hasonló esetre akadt példa a múltban. A folytatásra azonban aligha: amikor a lány megjelenik a bíróságon, az egyik magas rangú esküdt, Nyehljudov gróf (a két öregasszony unokaöccse) ráismer korábbi kedvesére, lelkifurdalás ébred benne. Minden követ megmozgat, hogy elérje, hogy a bíróság felmentse a lányt - amikor ez nem sikerül, s Maszlovát kényszermunkára ítélik, a férfi elhatározza, hogy követi Szibériába. Útközben felforgató elemekkel, kommunistákkal ismerkedik meg, s lassan átveszi nézeteiket.
Nos, ehhez hasonló fordulatot még a mi (hírhedten romantikus) Jókaink sem produkált (legfeljebb a Kárpáthy Zoltán c. regényben, amikor Kőcserepy visszaadja a címszereplőnek a csellel megszerzett Kárpáthy-birtokot).
Solohov szereplőinek gondolatai, élethelyzetei hitelesebbek és érthetőbbek számomra (legkevésbé sem tudok egyetérteni velük, de az indítékokat megértem): amikor a kommunista párt tagjai beférkőznek a kozákok közé, a legszegényebbek csatlakoznak hozzájuk. Azok, akiknek nincs vesztenivalójuk, akik legrosszabbul éltek a cár uralma idején. Ők aztán foggal-körömmel védik a szovjethatalmat, kivégeztetik vagy akár saját kezűleg ölik meg falubeli ismerőseiket, régi barátaikat, ha szembeszállnak a "rendszerrel". A jómódúbb kozákok hallani sem akarnak az egyenlőségről; belőlük lesznek az ellenforradalmárok. Ez bizonyára pontosan így történt annak idején.
Az azonban nem valószínű, hogy egy gazdag gróf megsajnálja fiatalkori kedvesét, a cselédlányt; az még kevésbé, hogy kövesse a szibériai száműzetésbe.

Bár Tolsztoj felvilágosult szellemben próbál alkotni, a korabeli előítéletek - pl. Maszlova "bűnös" múltja iránt - még észrevehetőek a regényben. A mellékszereplőket hitelesen ábrázolja a szerző: az egyik legérdekesebb karakter az öreg csavargó, aki arra a kérdésre, elismeri-e a cárt, azt feleli: "Hogyne ismerném el? Ő is cár magának - én is cár vagyok magamnak." Nyehljudov csodálkozva veszi észre az őrültnek hitt idős ember szavaiban rejlő bölcsességet.
A Feltámadás - bár a börtönbe zárt rabok életkörülményeinek leírása az orosz realizmus egyik korai példája lehetne - szépirodalmi mű, leginkább romantikusnak mondanám.

A regény megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
http://mek.oszk.hu/03300/03328/