Ómolnár Miklós - A megszökött nemzedék

Ómolnár Miklós - akit mostanság leginkább a Story magazin főszerkesztőjeként ismerünk - a rendszerváltás évében jelentette meg A megszökött nemzedék c. dokumentum jellegű írását.
A könyv a szocializmus negyven éve során kivándorolt magyarokról szól. Bemutatja a korszak politikai hátterét, leírja, miként juthatott (vagy nem juthatott) útlevélhez akkoriban egy-egy magyar állampolgár a bürökrácia útvesztőiben. Megszólalnak néhányan azok közül, akiknek sikerült - akik vállalták a kivándorlás küzdelmes éveit, az ausztriai vagy olasz menekülttáborban töltött hónapokat, a nyomorúságos körülményeket, s végül, évek múltán, biztos egzisztenciát teremtettek maguknak választott hazájukban.

Eddig azt hittem, a kivándorlóknak a legfőbb nehézséget a vasfüggöny, az aknazár és szögesdrót jelentette; "odakint", szabad földön már biztonságban érezhették magukat. Mekkorát tévedtem... Ausztria ugyan igyekezett lehetőség szerint menedékjogot biztosítani a kivándorolt magyaroknak, lengyeleknek, de mivel egyre többen érkeztek a szocialista blokk országaiból, s Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália mind kevesebb menekültet fogadott be, szigorú intézkedéseket hoztak a bevándorlók ellen - néhány esetben hazairányították őket. Az ügyesebbek visszaszöktek, illegálisan tartózkodtak az ország területén. Akiknek ez nem sikerült, azokat otthonukban a rendőrség várta...
A legtöbb országban nem vállalhattak munkát az emigránsok, akik a kilátástalanság, a szegénység és leginkább a politikai helyzet miatt hagyták el hazájukat, sokszor bármi nyelvtudás nélkül próbáltak idegenben boldogulni.

Milyen élet lehetett ott, ahol rossz szemmel nézték a rágógumit, a farmert, a hosszú hajat - mint nyugati jelképeket? Ahol a vélemény-nyilvánítás szabadságát vagy az anyagi jólétet legfeljebb hírből ismerték? Ahol bűncselekménynek számított külföldre távozni, "disszidálni"? Vajon el tudják ezt képzelni egy nyugati ország lakói - akik a mai napig idegennek, nem kívánatosnak tekintik a jobb élet reményében érkező kelet-európai bevándorlókat?

Bevallom, nehéz szívvel olvastam az utolsó fejezeteket. Ezek azokról szóltak, akik reményüket vesztve várták a menekülttáborban, hogy gyorsított eljárással kitoloncolják őket; azokról, akik nem kaptak politikai menekültjogot, akik kénytelenek voltak Magyarországon (Lengyelországban, Romániában, stb.) maradni. Nem volt vidám olvasmány.