Alberto Moravia: A római lány

Az olasz szerző írása mindjárt az első soraival felkeltette az érdeklődésemet.
A mű fő erénye a szépirodalmi nyelvezet mellett a hitelesség (igaz, ez utóbbi kicsit megfakul a regény végére); a történet nemcsak kellemes, de akár a valóságban is megeshetett volna. Moravia reálisan ábrázolja a karaktereket, a környezetüket, a gondolataikat.
A főszereplő a fiatal Adriana, aki szűkös körülmények között él varrónő anyjával. Az édesanya jobb sorsot szán a csinos lánynak, ezért ráveszi, hogy festőknek álljon modellt. (Számomra a legrokonszenvesebb szereplők a kiábrándult, idős édesanya, és a cinikus, előkelősködő modorú barátnő, Gisella.) Adriana azonban férjhez menésről, kispolgári jólétről ábrándozik; s ahogy az már lenni szokott, megismerkedik egy lelkiismeretlen fiatalemberrel, a kapcsolatról hiába is próbálja lebeszélni az aggódó anya. A lány kevéske fizetéséből nagy szeretettel rendezi be lakásuk egyik szobáját - a leendő közös otthont - szegényes bútordarabokkal.
Hamar kiderül, hogy a fiú csak hitegeti Adrianát azzal, hogy feleségül veszi - valójában nős, gyereke is van. A lány csalódottságában hallgat barátnőjére, aki azt tanácsolja, próbáljon anyagi javakra szert tenni udvarlóiból. Ettől kezdve férfiakat fogad a szobában, amiben férjével akart lakni.
Egyik vendégét, Giacomót hamarosan megszereti; a nem túl tetterős, csapongó, életunt fiatal diák csak ímmel-ámmal viszonozza a ragaszkodását. Politikai ügyekbe keveredett, de emellett sem tud kitartani: amikor a rendőrségre kerül, egy pillanatnyi hangulat hatására elárulja társait; Adriana - aki viszonyt folytat egy magas rangú rendőrfőnökkel - eléri ugyan, hogy a dolgot elsimítsák, de a fiú lelkifurdalásában öngyilkosságot követ el (amikor ezt olvastam, pontosan megértettem, miért tartották az akkori nagypolgárság forradalmi eszméket követő tagjait határozatlannak, kevéssé elkötelezettnek).
A cselekmény akkor veszít valamennyit a hitelességéből, amikor a szerző belerángatja a történetbe a Palestro utcai gyilkost. A végkifejlet nyomasztó és kesernyés (mégpedig hétköznapi értelemben, nem úgy, mint egy jól sikerült hátborzongató regény).