2008. június 6., péntek

Fergie javított

Stacy Ferguson albuma, a Dutchess a 104. helyről a huszonnyolcadikra ugrott a Billboard kétszázas listáján egyetlen hét alatt. A 2006-ban megjelent lemez eddig nyolcvankilenc héten keresztül tartotta magát a listán.
A Dutchessről származó egyik kislemezt, a Big Girls Don't Cry-t Grammy-díjra jelölték; maga az album oly sikeresnek bizonyult, hogy azóta felmerült az eshetőség, a hip-hop énekesnő otthagyja korábbi csapatát, a Black Eyed Peas-t. Egyelőre nem tudjuk, valóban egyedül folytatja-e, az viszont biztos, hogy sok jó dalt hallhatunk még tőle.
Legutóbb a Szex és New York filmzenéjével, a Labels or Love c. számmal jelentkezett.

http://

Glamorous

16 megjegyzés:

bukovics írta...

ajánlom:
http://republicator.blog.hu/2008/06/06/huvazze_aranyhaj_megorult

hihihi

aranyhaj írta...

Akinek ez jelenti a szórakozást, parancsoljon, ÉN nem vagyok kíváncsi a Republicatorra, ahol a szerkesztők megjegyzést tesznek a képességeimre... azok után, hogy korábban ők maguk hívtak vitára (az is biztos, hogy nem én kerestem fel őket), de az érveimmel nem kívántak (nem mertek?) vitatkozni,
az volt a benyomásom, hogy az irodalmi tájékozottságuk nem a legjobb.
Nem emlékszem, hogy személyeskedésen kívül érdemben hozzászóltak volna ahhoz, amit a könyvekről, írásról elmondtam.

Ezek után nem tartom a véleményüket mérvadónak. Amit én csinálok, az szerencsére nem ennek a közönségnek szól.

bukovics írta...

nem arról van szó, hogy mit tudsz irodalomból, hanem hogy teleszpemmeled a blog.hu promoblogját, de állandó jelleggel :-DDD

Aranyhaj írta...

Amiről beszéltem, az már egy korábbi téma volt. Azóta nem veszem komolyan a Republicatort.

Ha már blogot akar ÍRNI valaki, nem árt, ha van egy kis fogalma az írásról általánosságban.

bukovics írta...

ezek szerint a kommentelődet sem veszed komolyan, aki egy kérdést tett fel neked, ám választ nem kapott rá

"Amit én csinálok, az szerencsére nem ennek a közönségnek szól."

a blog.hu promoblogját tehát nem a zembereknek, hanem saját szórakozásodra szpemmeled tele?

aranyhaj írta...

Értelemszerűen vannak, nem is kevesen, akiket érdekelnek a bejegyzések. Ha nem így lenne, biztos nem fáradnék egyetlenegy ajánlással sem.

bukovics írta...

mutass légyszi egy statisztikát, ahol azt lehet látni, hogy hányna vannak azok, akik a blog.hu promoblogjáról jöttek ide hozzád, mert egyszerűen nem hiszem el :-DDD

akit pedig értelemszerűen érdekel a blogod, az értelemszerűen nem a promo.blog.hu-t írja be aztán onnan kikeres téged, hanem beírja a böngésző címsávjába a blogod címét, nem?

bukovics írta...

egyébként ilyen blogot mint a tiéd összedobok én is 10 perc alatt naponta, felmegyek hírszájtokra, kimásolok egy hírt, kicsit átfogalmazom pár helyen és felrakom netre :-)

Aranyhaj írta...

Parancsolj.
De előre szólok, valamit "átfogalmazni" nem elég, főleg nem "egy-két helyen". Ne hidd, hogy nem látszik, ha az egyik rész a Népszabadság cikkéhez "hasonlít", a másik meg egy bulvárlapéhoz.

Egy hírt nem egy helyről szerzünk (legalább három, még jobb, ha öt vagy több oldalon utánanézünk egy témának).
Az sem árt, ha a stílusod jó és egyéni (jelzem, nem a trágár szavaktól vagy a komolytalanságtól lesz az; bár van közönség, ami ezt igényli; ez ízlés dolga).

Aztán minden nap írj; mert ha nincs bejegyzés, nincs mit ajánlani.

Ha mindezt meg tudod csinálni, akár ide járhatsz nap mint nap reklámozni a blogodat.

Garabonciás írta...

Tudod, egy hírblog értékét megmutatja, hogy a cikkek hány embert késztetnek reakcióra. Ahogy a te cikkeid végignéztem, az eredmény szinte mindenütt ugyanaz volt: 0. Egy-egy cikknél voltak hozzászólások, de valahogy nem sikerült meglepődnöm, mikor ezek nem a bejegyzés témájához kapcsolódtak, hanem inkább a szpemmelés felfüggesztésére szólítottak fel. Ezen miért nem gondolkodsz el? Mi értelme van olyan cikkeket írni, amik még csak egy elismerő hümmentést sem váltanak ki az emberekből? Hiába takaródzol azzal, hogy persze, a te olvasóid inkább ilyen meg amolyan körökből kerülnek ki, de ha valóban visszatérő, érdeklődő olvasók lennének, valószínűleg minimum egy pár szót odarittyentenének a kommentek közé.
A te blogoddal az a baj, hogy olyan híreket tálalsz, amiket bárhol máshol is olvashat az ember, annyi különbséggel, hogy "bárhol máshol" nem iskolaújság-stílusban előadva találja ezeket meg. Nincsenek a szövegeidben "csúnya szavak"? Jó. Na és? Ki kérte, hogy legyenek? Viszont lehetne benne eredetiség, lehetne benne élet, szellem, intellektuális sziporka, "wits". Tudni, hogyan kell írni még bőven nem elég egy jó cikk megírásához. Saját véleményed legtöbbször akkor mutatkozik csak meg, amikor 1. a Harry Potter könyvekről vagy filmekről van szó 2. arról írsz, hogy ez vagy az a nő milyen nőies. Hurrá. Akkor írj csak ezekről, vagy olyasmiről, amivel kapcsolatban képben vagy. "Mindenről" írni majdnem ugyanaz, mint "semmiről sem" írni. Elfolyó, jellegtelen, unalmas és érdektelen, amit csinálsz. Ez következhet a blogod jellegéből, vagy egyszerűen abból, hogy erre vagy képes.

aranyhaj írta...

A magam részéről azt tartom értéknek, hogy a látogatók olvasnak, nem azt, hogy írnak-e vagy sem. Inkább olvasson el száz-kétszáz ember egyetlen megjegyzés nélkül, mint egy-kettő, akik dicsérgetnek vagy társalogni akarnak.

A stílusom kicsit száraz és merev, ez tény. Nekem így tetszik. Aki sziporkázást vár, az ne engem keressen. Direkt olyan arculatot választottam, hogy ne az legyen az érdekes, hogy minél többeket sokkoljon egy-egy bejegyzés. Azok az újságok, amiket példaképként választottam, amikor blogot kezdtem írni, szintén szikár tényeket közölnek.

Valahányszor írók kerülnek szóba, mindig megmutatkoznak a saját gondolataim (igaz, inkább igyekszem az írók értékeit előtérbe helyezni, mint a saját benyomásaimat). A Harry Potter valóban a kedvencem, olyasmit kaptam tőle, amit más könyvtől nem (pedig jó párat elolvastam életem során).

Garabonciás írta...

Jah, ha csak az számít, hogy minél többen olvassanak, de a véleményük neked mindegy, akkor inkább pornó-blogot kellene indítanod. Fedetlen húst a népnek, hajrá.

Egyébként nem nagyon jön át, hogy annyi könyvet olvastál volna. És a mennyiség egyébként sem számít. Az számít, hogy egy-egy jó könyvet hányszor olvastál. Esztétikai horizont, értelmezői horizont... Biztos tudod.

aranyhaj írta...

Pont azt magyarázom, hogy hozzám járnak az olvasók, akkor is, ha nincs fedetlen hús, nincs komcsizás, nincs torzsalkodás.

aranyhaj írta...

Ha neked nem "jön át", hogy olvasott vagyok (én ezt úgy fogalmaznám, "nem tűnik fel"), az a te problémád, nem az enyém.

Ha már itt tartunk, megsúgom, aki a saját értékeit nem tudja felmérni, azt dicsérgethetik mások napestig... Egy dicséretről bármikor kiderülhet, hogy hamis, egy kritikáról is, hogy igazságtalan. A legelső, amit megtanulunk, hogy nem függ a véleményünk senki másétól.

Garabonciás írta...

Látom, te felmérted az értékeid. "A magam részéről azt tartom értéknek, hogy a látogatók olvasnak, nem azt, hogy írnak-e vagy sem." Cuppanjatok a bulvárra, galambjaim. Ne féljetek, egy fél fordulatot sem kell tennie egyetlen fogaskeréknek sem a ti kis agyacskátokban!

És ezután van képed olvasottságról beszélni? Ilyen mentalitással miféle olvasó vagy te? Egyébként ne sugdoss inkább semmit. Sugdosni sunyi dolog, tudod.

Ó, a harmadik, ami tetszett: "nem függ a véleményünk senki másétól".

"...újságok, amiket példaképként választottam, amikor blogot kezdtem írni..." (Teljes függetlenség, mi?)

"A stílusom legkevésbé sem rossz; merem állítani, hogy nálatok KICSIT hozzáértőbb emberek nevezték már jónak." (Szintúgy önkényesen választott referenciális személyek, ha véletlenül dícsérnek, az persze mindjárt elég, hogy felülírja az -első dolgot, amit megtanulunk-, ugye?)

Attention whore, ahogy az ánglus mondja. Pff, unom. Jobb dolgom is van, mint egy szálegyenes csövön végigrohanó steril laborpatkányt figyelni.

aranyhaj írta...

Olvasottságról beszélni nemcsak "képem", hanem némi alapom is van. Szélesebb rétegét ismerem a klasszikus és kortárs irodalomnak, mint a legtöbben.

Természetes, hogy vannak szerzők, akiket etalonnak tartok.

A véleményem magamról nem fog megváltozni senki más hatására, de hazudnék, ha nem ismerném el, jólesett, amikor olyanok dicsértek meg, akiket szakmai szempontból a legtöbbre tartok (nemcsak én), emellett emberként őszintén becsülök, szeretek. (Természetesen nem nevezem meg őket, legalábbis egyelőre. Ha figyelted, egyetlen ismerősömet sem említem név szerint.)

Lehet, hogy van más dolgod, mégis sűrűn visszajársz. Pedig nem is marasztaltalak.

Attention whore, ez tetszik :-) Ez rajtam marad!