Az augusztus elsejére eső Lugnasad (Lughnasadh) vagy Lammas az első betakarítás ünnepe, a pogány vallás nyolc Szabbatjának egyike, az első a három aratóünnep közül; a kelta év utolsó negyedének kezdete. A nyár végét és az ősz beköszöntét jelzi. A középkori Anglia lakói ilyenkor gyűjtötték be a learatott gabonát és a leszedett gyümölcsöket, hogy elraktározzák télre; ekkor hajtották be a nyájakat a mezőkről; ekkor mondtak köszönetet a termésért.
Ebben az időszakban az Isten, ahogy ereje egyre hanyatlik, felkészül arra, hogy távozzon a világból, hogy aztán megújulva térhessen vissza. Az Istennőt felvidítja a tudat, hogy párja tavasszal újjászületik, s addig tovább él benne és közös gyermekeikben. Egy görög legenda szerint Démétér (Ceres), a termés és földművelés istennője ekkor kezdi keresni elrabolt lányát, Perszephonét (míg a tavasz és a nyár az évnek azon időszaka, míg visszakapja a lányát). A kelta mondakörben Lugnasad a kelta nap- és gabonaisten, Lugh (a római kultúrában Merkúr) halálának és feltámadásának ünnepe; innen ered az elnevezés is.
Ettől kezdve a nappalok egyre rövidebbé válnak, s egyre hűvösebbek az éjszakák.
Az ünnep egyéb elnevezései: a kenyér ünnepe, augusztus előestéje, Lambess, kelta nyelven Lunasduinn, míg skótul Lunasdál. A Lugnasad szó a gael nyelvben augusztust jelent.
Lugnasadhoz az elemek közül az ónt, a cinket társítják. Szimbóluma a kenyér, a gabona. Színei a zöld, az arany, a sárga.
Hagyományos ételek: gabonafélék, földieper, szeder, makk.
Szokás ilyenkor az ünnepi szertartás során egy friss gyümölcsöt elfogyasztani, s utóbb annak magvait elültetni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése