2008. január 26., szombat

Cullinan-gyémánt


Pontosan százhárom évvel ezelőtt, 1905. január 26-án találták meg Dél-Afrikában, Transvaal államban a világ egyik legnagyobb gyémántját, amit a bánya felfedezőjéről, Thomas Cullinanről neveztek el. Frederick Wellsnek, a munkálatok vezetőjének figyelmét egy bányamunkás hívta fel arra, hogy egy érdekes, csillogó tárgyat vett észre mintegy kilenc méter mélységben.
A drágakövet (aminek súlya nyers állapotban 3106 karát volt) VII. Edward angol királynak ajándékozták. Később kilenc nagyobb és kilencvenhat kisebb részre vágták, majd csiszolták. A legnagyobb darab (ami az Afrika csillaga nevet kapta, s a világ legnagyobb csiszolt gyémántja) a királyi jogart díszíti; a második legnagyobb a koronát. A többi is az angol királyi család tulajdonába került; ma a brit koronaékszerek között őrzik őket a londoni Towerben.

A gyémántot a különböző kultúrákban számos legenda övezi. Azt tartják róla, hogy a legnagyobb gyógyerővel bíró ásvány, ezért a kristálygyógyászatban is használják. Minden csakrára hat, leginkább a koronacsakrára. A tisztaság, a szellem kövének tartják. Olyan fogalmakat társítanak hozzá, mint a fény, az élet, a kitartás, a sérthetetlenség.
Jegygyűrűket is gyakran díszítenek vele.
A hagyomány szerint az a gyémánt ékszer, amit a bal karon viselnek, győzelmet hoz.

A hindu kultúrában az istenek szobrait gyémántszemekkel díszítették, s a drágakőnek tizennégy különböző elnevezést adtak (az egyik név agira, jelentése tűz vagy nap).
A régi magyarok is nevezték napkőnek a gyémántot.
A drágakő a görög mitológiában is szerepel: Zeusz adamosszá (gyémánttá) változtatta az őt megzavaró embereket.
A Buddha-hívők szerint a hármas gyémánt Buddhát, a darmát és a sanghát jelképezi.

Nincsenek megjegyzések: