A gael eredetű Beltane - április 30-a vagy május elseje - a pogány vallás nyolc Szabbatjának és a kelták négy tűzünnepének egyike. A hívek ekkor ünneplik az Istennő és az Isten első szeretkezését, a természet újjászületését, a nyár kezdetét. Ez a virágok, a termékenység, az öröm ünnepe. Az anyák napja is erre vezethető vissza.
Egyéb elnevezései: Május előestéje, Walpurgis-éj, Roodmas, Cethsamain.
Elsőként Skóciában, Írországban és a Man-szigeteken ünnepelték ezt a napot; ilyenkor örömtüzeket gyújtottak a hegytetőkön. Skóciában borókagallyakat dobtak a tűzbe - ez tisztító, áldást kérő és szerencsehozó varázslatnak számított. Maga a Beltane szó az óír Beltene (ragyogó tűz) kifejezésből ered. Más források szerint jelentése "Bel tüze" - Bel, Belinos a kelta napisten, akit az asszír Baal istennel azonosítanak.
A hónap neve Maia (a bőség istennője) nevéből származik.
Az ókori Rómában Floralia néven emlegették a nyár kezdetét jelentő ünnepet, ami április 27-től május 3-ig tartott; Skandináviában ugyancsak számon tartották ezt az időszakot.
Skóciában néhány éve ismét felélesztették az ősi hagyományt: 1988 óta április 30-nak éjszakáján tartják Edinburgh-ben a látványos Beltane Tűzünnepet, ami mintegy tizenötezer látogatót vonz.
A májusfa-állítás hagyománya Angliából származik. A fa az Istent jelképezi, a rá kerülő virágok az Istennőt. A pogányok természetes anyagokból - virágszirmokból, szalagokból - készítenek ajándékot istenségeik számára, s a szertartás során a májusfára aggatják.
Az ünnep jellegzetes tevékenységei a szövés, a fonás.
A Beltane ételei: zabpehelytorta, vaníliafagylalt, vörösbor, piros gyümölcsök.
A hagyomány szerint ezen a napon ajánlatos arcot mosni a hajnali harmatban vagy kiállni az esőre - ez ugyanis áldást hoz. Szintén szerencsét jelent, ha átugorjuk az örömtüzet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése