Külföldi munka

Az imént az egyik hírportálon találtam egy cikket a külföldi munkavállalásról. Nos, kockázatos vállalkozás, de sikerrel járhat. Hallottam már fiatal párról, akik bármi nyelvtudás nélkül kerültek Írországba. Az első napokban még riadtan telefonáltak haza, hogy nincs munka, nem tudják fizetni a szállást; aztán árufeltöltőként helyezkedtek el, havi háromszázezer forintnak megfelelő fizetésért. Ottani viszonylatban ez nem sok, de ha sikerül félretenniük, szép pénzt hozhatnak haza.
Persze nem mindenki ilyen szerencsés. Ismerek bébiszittert, akit gyerekfelügyelő helyett háztartási robotként alkalmaztak a munkaadói; nagyobb baj, hogy nem jöttek ki vele, többször megalázták. Mások jó élményekkel tértek haza az angliai bébiszitterkedésből. Esete válogatja, kinek hogyan sikerül a dolog.
Azt a tanulságot szűrtem le, hogy ha már az ember külföldi munkára adja a fejét, érdeklődjön előre az ország itthoni nagykövetségénél, ragaszkodjon az érvényes munkaszerződéshez, és semmiféleképpen ne "adja át megőrzésre" az útlevelét, okmányait a munkáltatónak.
Meglepően sok ismerősöm - főként huszonévesek - szívesen élnének külföldön, akár hosszú távon is.
Egy alkalommal én is megpróbáltam volna; igaz, nem kerestem a lehetőséget, hanem megtalált egy kedvező ajánlat. Nagyon is kedvezőnek véltem, mert itthon maradtam. De ez már egy másik történet :-)