1956. október 23-án napsütéses, kellemesen meleg volt az idő. Nagymamám - akkortájt törékeny alkatú, fiatal tanárnő; friss házasok voltak nagyapámmal, nemrég költöztek a fővárosba - kabát nélkül, könnyű blúzban indult munkába a Közgazdasági Egyetemre. Aznap reggel a legtöbb pesti polgár nem sejtette, hogy forradalom készül. Nagymama még délután sem tudott róla, mi történik a város egyes pontjain; egyenest hazasietett az egyetemről. Nagyapám azonban később tért haza a megszokottnál - csatlakozott egy csapat ...-i érdeklődőhöz, akik kíváncsiak voltak a Bem térnél és a Petőfi-szobornál tartott felvonulásra.
Azon az estén már lövések zaja hallatszott be az utcáról a nagyszüleim Szentkirályi utcai lakásába.
A következő napokban nagymama legfeljebb kósza híreket hallott a szomszédoktól. Ő maga nemigen merte elhagyni az otthonát; tartott attól, hogy vétlen civilek is áldozatul fognak esni a megtorlás során.
Nagymama édesanyja még évekkel később is elismerően emlegette az 1956-os forradalmat. Ilyenkor a családtagok rémülten leintették - akkoriban könnyen bajba kerülhetett az, aki jó szót szólt az "ellenforradalomról".
Szerencsére az idő a dédnagymamámat igazolta.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése