Angolul hangulatosabb vagy magyarul?

Szeretem az anyanyelvünket; kifejező és szép.
Az idegen nyelvek közül az angolt ismerem behatóbban, gyönyörűnek találom; de azt hiszem, sosem tudnék angolul úgy megfogalmazni valamit, hogy pontosan olyan hatásos legyen, mintha az anyanyelvemen írtam volna. Igaz, korábban azt gondoltam, olvasni sem ugyanaz egy szöveget angolul, mint magyarul - aztán most, hogy angol írásokat olvasgatok, belátom, hogy épp olyan kifejező nyelv, mint a miénk. Akad történet, amit angolul olvastam először, s nem tudom, hogyan lehetne pontosan visszaadni egy-egy mondat hangulatát, pedig értek minden szót, de néha a legegyszerűbb kifejezést sem lehet szó szerinti fordítással megfogalmazni magyarul, hogy ugyanazt a hatást keltse (mert ami az idegen nyelvben szép volt, az magyarul banálisan hangzana). Ezenkívül is van az angol nyelvnek egy sajátos zenéje, míg a magyarnak szintén megvan a magáé. Kár, hogy a fordítók munkáját kevesen méltatják - épp oly komoly alkotó munkát végeznek, mint maguk az írók.

Szeretek angolul olvasni, s azt mondom, egy nyelvet úgy lehet legjobban tanulni, ha az ember olyan témákról olvas, amik egyébként is érdeklik. Így szinte észrevétlenül maradnak meg a kifejezések, nyelvi fordulatok.

Egyébként pár napja találtam egy kellemes kis angol novellát, amit mielőbb szeretnék magyarra fordítani.