Ismét esik a hó, és ezúttal nem olvadt el azonnal az utakat borító szikrázó, fehér lepel. Az ég fakó, szinte ugyanolyan fehér, mint a hó a háztetőkön; az udvaron a bokrok bíborszínűnek látszanak; az éjszaka sokkal világosabb, mint máskor, és valahogy derűsebb látványt nyújt. A levegő pár fokkal enyhesebb, mint a napokban.
Már várom a reggeli jégvirágokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése