2008. január 27., vasárnap
Holokauszt-emléknap
Ma világszerte megemlékeznek a Holokauszt áldozatairól: pontosan hatvanhárom évvel ezelőtt szabadították fel az auschwitz-birkenaui haláltábort.
A náci eszmék és a belőlük következő harcok az egész kontinenst feldúlták. A fasiszták egész népcsoportokat küldtek fogolytáborokba.
Összesen mintegy hatmillió zsidó veszett oda. Az áldozatok közül minden tizedik magyar volt.
Talán a legjelentősebb magyar alkotás a témában a Sorstalanság, ami 2002-ben meghozta a Nobel-díjat és a nemzetközi elismerést az akkor hetvenhárom éves Kertész Imrének (ő az első magyar, aki irodalmi Nobel-díjat kapott).
A szerző meglepően higgadtan és tényszerűen írta le a nyomasztó történetet; a legkeserűbb emlékeket (például azt, amikor az új foglyok lassanként rájöttek, miért füstölt szinte folyvást a krematórium kéménye) is csak finoman érzékelteti.
Számomra a könyv egyik legdrámaibb jelenete a tábor felszabadításának ábrázolása.
A foglyok már napok óta észrevették, hogy lazul a fegyelem, s valami nyugtalanság lesz úrrá mindenkin... aztán a kérdéses napon csatazajt hallottak, lövések hangját; s végül a láger rangidős foglya, az elsőként internált Lageraltester csupán ennyit mondott a hangosbemondóban: Kameraden... wir sind frei! (Bajtársak, szabadok vagyunk.)
2005-ben az ENSZ közgyűlése a Holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította január huszonhetedikét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
nekem egy Örkény írás a legmendítőbb - csak nem találom.
A hároméves kisgyerek kérdezi a lágerből való haza készülődéskor:
"onnan meg sem lehet szökni?"
Munkatáborok voltak, de gázkamrás tömeggyilkosságok nem.
http://href.hu/x/4eza
Egy emléknap? Hetente minimum a pofánkba törlik, pedig hazugság.
Megjegyzés küldése