Vlagyimir Nabokov neve bizonyára kevésbé ismert, mint leghíresebb regényének címe. Ha azonban meghalljuk azt a szót, "Lolita", mindjárt a szerző regényére és a gyereklányokhoz (betegesen) vonzódó felnőtt férfiakra gondolunk.
A könyv megjelenése idején, 1955-ben természetesen nagy botrányt kavart, pedig nem ez volt a célja - a Lolita szépirodalmi alkotás.
Az orosz író egyébként zseni volt; mesterien bánt a szavakkal. Mindig azt állította, egy írásműben elsősorban nem a mondanivaló, az erkölcsi tanulság, hanem az árnyalt stílus, az esztétikai érték a legfontosabb. (Stephen King szintén említett olyasmit, hogy a regényeiben nem az előbbire helyezi a hangsúlyt: "aki tanulni akar, járjon iskolába" - véli az amerikai író. Igaz, ő nem a kifinomult írásmódot, hanem a szórakoztatást tűzi ki célul.)
Nabokov szemléletes és szép leírásai, hasonlatai, kifejezésmódja kicsit Tandori Dezső stílusához hasonlít. Kedvelte a szójátékokat, gyakran utalt más szerzők műveire. Figyelemre méltó, hogy nem csupán anyanyelvén, de angolul is alkotott (aki valaha foglalkozott írással, sejti, hogy ez olyan teljesítmény, amire csak a legjobbak képesek; az is igaz, hogy mivel családtagjai több nyelven - oroszul, angolul és franciául - beszéltek, Nabokov kicsi gyerekként, a szülői házban sajátította el az említett nyelveket; másként nem alkothatott volna remekműveket idegen nyelven).
Nabokov eddig ismeretlen műve a New Yorker c. amerikai lapban jelent meg; a novellát két évvel ezelőtt találták meg egy washingtoni könyvtárban; az írást a szerző fia, Dmitrij fordította angolra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése