Június 21-e, azaz Nyárközép vagy Litha (az elnevezés a szász gabonaistennő, Litha nevéből ered, akihez tartozik a június hónap) idején a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éj. Az ünnep a nyolc pogány Szabbat egyike; a Beltane (május elseje) és Lammas (augusztus elseje) közé eső időszak közepét jelöli. Ekkor van ereje teljében a napisten, ekkor virul teljes pompájában a terhes istennő és a természet. A pogányok már az ókorban ünnepelték Nyárközepet. Elsősorban a szerelem istennőinek ünnepe ez, mint Aphrodité, Asztarté, Freya, Hathor, Istar, de kapcsolatba hozható más istenségekkel is, mint Minerva, Artemisz, Káli, Ízisz, Dagda, Héliosz, Lugh, Zeusz vagy Thor.
A természetimádók Nyárközépkor örömtüzeket gyújtottak; a tűz a napot jelképezte.
Egyéb elnevezései: Tölgyünnep (kelta), Alban Hefin (druida), Vestalia (római).
Európa északi részein - ahol kevés a napsütés - különösen számon tartják a nyári napfordulót. Svédországban máig ez az egyik legfontosabb ünnep; Norvégiában, Dániában, Finnországban és a balti államokban szintén jelentős, de a germán és szláv kultúrában is megtalálhatjuk. Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország lakói ugyancsak megünneplik ezt a napot, mi több, a déli féltekén - Ausztráliában és Brazíliában - is számon tartják.
A Nyárközéphez bármely mágia illik; leginkább a gyógyító, védelmező és szerelmi mágia. A pogányok megtisztulhatnak az év során összegyűlt gondjaiktól, félelmeiktől. Ugyanakkor megújíthatják az Istennőnek és Istennek tett fogadalmaikat. A hagyomány szerint szerencsét hoz, ha az ember átugorja a szabadban gyújtott tüzet.
Jellegzetes ételnek számít a friss gyümölcs.
Az ünnephez társított növények: a levendula, a rózsa, a kamilla, a tölgyfa, a páfrány; Litha szent köve a smaragd, jelképe a fagyöngy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése