A 100 legvonzóbb mozisztár

A Premiere internetes oldal közzétette a száz legvonzóbb színész és színésznő listáját.

Monica Bellucci

A felsorolásban helyet kaptak az elmúlt évtizedek sztárjai (Alain Delon, James Dean, Brigitte Bardot, Catherine Deneuve, Rita Hayworth vagy Marilyn Monroe) és a legszebb mai színésznők és leghelyesebb színészek: Monica Bellucci, Catherine Zeta Jones, Aishwarya Ray, George Clooney, Jack Nicholson vagy Will Smith.

Jack Nicholson

Furcsa módon kimaradtak az akcióhősök (igazán kár Jean Claude Van Damme-ért vagy Sylvester Stallonéért) vagy az olyan ikonok, mint Madonna vagy a bájos Emma Watson.

Hawthorne - A skarlát betű

Nathaniel Hawthorne lehangoló képet fest a puritán Amerikáról leghíresebb regényében.
A skarlát betű főhőse Hester, aki férje hosszas távollétében viszonyba keveredett egy férfival; szerencsétlenségére teherbe esett, így a "bűn" kitudódott. A nőnek pellengérre kell állnia, "szégyenének" jeleivel, a csecsemővel és a ruhájára varrt vörös A betűvel (ami az adulteress - házasságtörő - szót jelképezte). Ráadásul ugyanezen napon tér vissza a férje az indiánok fogságából. A kopott, idős ember bosszút esküszik az ismeretlen csábító ellen (természetesen alig jut eszébe, hogy öregecske, jelentéktelen férfi létére mit keres a feltűnően szép, fiatal nő mellett, akiről már házasságkötésükkor tudhatta, hogy nem viszonozza az érzelmeit). A férj egy idegen doktornak adja ki magát, egyedül Hester előtt fedi fel kilétét, a falusiak - akik évek óta nem látták - nem ismernek rá. Hamarosan a rögeszméjévé válik, hogy megtalálja felesége szerelmét.
Az asszony magányosan él elhagyatott házában, sokat szenved az emberek elutasító, gúnyos magatartásától, de a kislányához mélységesen ragaszkodik. A számkivetettként élő gyerek eleven, szép és eszes teremtéssé válik; oly szertelen és pimasz, hogy a papok már azt fontolgatják, hogy elveszik a "bűnös" anyától, hogy helyes nevelésben részesítsék. Ezt csak az utolsó pillanatban akadályozza meg a jószívű Dimmesdale tiszteletes, akit a bigott falusiak szentként tisztelnek - annál nagyobb az olvasó meglepetése, amikor kiderül, hogy a pap bizony azonos Hester szeretőjével, akinek kilétére oly kíváncsi az asszony férje és az egész falu... A rejtegetett titok azonban a pap életét is megkeseríti.

A regényről film is készült Demi Moore főszereplésével. A könyv megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
http://mek.oszk.hu/02300/02316/

A meleg büszkeség napja július 5-én

Egy hét múlva ünneplik a meleg büszkeség napját a fővárosban. A felvonulás megszervezése ez évben még több nehézségbe ütközött, mint korábban.
Először a rendőrség akarta betiltani a rendezvényt, mert az - a hivatalos indoklás szerint - "zavarná a város rendjét". Valójában inkább attól tartottak, hogy szélsőséges jobboldali csoportok tiltakozó megmozdulásokkal válaszolnának a homoszexuálisok felvonulására. Igaz, az előbbieknek nem kell különösebb indok ahhoz, hogy az utcára vonuljanak - nemcsak az azonos neműekhez vonzódók ellen tüntetnek előszeretettel, de a kormány vagy a kisebbségek ellen is (méghozzá nem olyan békésen, mint a szivárványos zászlókat lobogtatók). Nagyobb baj, hogy a radikálisokat ezúttal a társadalom széles rétege támogatja (ugyanez a réteg csodálkozik majd, ha nemzeti ünnepek alkalmával sor kerül az utcai zavargásokra).

Utóbb a rendőrség mégis megadta az engedélyt a felvonulóknak. Azóta ismeretlen elkövetők már sort kerítettek arra, hogy egy melegbárra Molotov-koktélt dobjanak. Egyelőre hivatalosan még nem tudjuk, van-e összefüggés a július 5-i rendezvény és a merénylet között.

Úgy látszik, akármennyire idegenkedik a kommunistáktól a radikális jobboldal, néhány módszerüket mégis átvette.
Talán nem a rendszerváltás előtt fordulhatott elő, hogy valakit rögtön felelősségre vontak, ha lobogókat, ruhákat, egyes jelképeket láttak nála? Nem a szocializmus évei alatt számított bűnnek a homoszexualitás, a normáktól való eltérés, ami "veszélyeztette a társadalmat"? Nem akkoriban volt tabu a nemiség?

Aki a saját neméhez vonzódik - esetleg mindkettőhöz -, igenis viselje büszkén; ne kelljen magát megkülönböztetettnek éreznie. Szűk látókörre vall a nemi beállítottsága alapján megítélni egy embert. Sok más fontos tulajdonság van még...
Ha valaki az utcán akar felvonulni (a meleg felvonulás napján, a Budapest Parádén, stb.), tegye. Ma már - szerencsére - a szex témaköre nem szorul vissza a hálószoba homályába (aminek legtöbben örülünk; akár bevalljuk, akár nem, legtöbbünket nagyon is érdekli a nemiség). Rég nem számít botrányosnak vagy szokatlannak, ha egy-egy plakáton meztelen nőket látunk (pedig a homoszexuális férfiak talán nem kíváncsiak ilyen képekre; a leszbikus nők szintén nem, mivel a lelki vonzódást helyezik előtérbe). Nyíltabban kezeljük a szexualitást, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Nagyon helyes!

Erre azért nem számítottunk

Megdöbbenve és elkeseredve hallottam, hogy a legrégibb és legismertebb hazai fantasy világ jogi helyzete mélyebb kátyúba jutott, mint eddig bármikor. Ki tudja, valaha sikerül-e rendet teremteni körülötte... (Akik még nem hallottak volna róla: a szerepjátékok és a regények - szándékosan nem nevezném meg - tulajdonjogáért évek óta pereskednek a kiadók és írók.)

Kár találgatni, hol marad ilyenkor az Artisjus, az etikáról nem is beszélve.

A hír egyébként nem újdonság: hónapok óta köztudomású; magam csak azért nem hallottam még, mert nem foglalkoztam a kérdéssel. Tegnap este véletlenül tudtam meg.

Készséggel elismerem, hogy nagyra becsülöm a két kivételesen tehetséges magyar szerzőt, akik részben felelősek a zavaros helyzetért. 160 feletti intelligencia-hányadosuknak elismeréssel adózom. Megtiszteltetésnek tartom, hogy személyesen ismerhetem őket. Amikor egy író-olvasó találkozón egyikük puszival üdvözölt, büszkébb voltam, mintha kezet csókolt volna a miniszterelnök.
Mégsem fogok egyetérteni azzal a döntésükkel, hogy átpártoltak egy nagyobb (és mérsékelten tisztességes) kiadóhoz egy másiktól, ami kevésbé tehetős ugyan, de becsületes, lelkes, intelligens emberek működtetik (ezt pontosan tudom, mert közelről ismerem őket; nekem sokat segítettek). Helytelen döntés volt, ezt egy évvel ezelőtt az egyik említett írónak őszintén a szemébe mondtam. Kicsit talán élesen fogalmaztam, mert azóta nem keresett. Nem bánom különösebben, pedig tisztelem őt. Nem haragszom rá, de amit tett, azt elítélem, ilyesmire én sosem lennék képes.
Tehetsége alapján mindkét író rég a Szukits Könyveknél, az Európa Kiadónál vagy az Ulpius-háznál lehetne. Egyedül nehéz természetüket okolhatják, hogy végül egy középszerű céghez csatlakoztak. Új kiadójukról - egy régi, szeretett munkatársam és barátom tanított a diplomatikus kifejezésre - jót mondani nem tudok, rosszat pedig nem akarok.

Azt kell mondanom, szégyen, ahogy a magyar könyvkiadás működik. Többek között egyetlen Nobel-díjas írónk, Kertész Imre is úgy véli, a hazai kiadókra (és olvasókra) nemigen lehet számítani. Az a szerző, aki valamit el akar érni, csakis magára hagyatkozhat. Igaza van! És ha még azt is tudnák az olvasók, milyen óvatosan fogalmazott...

Tisztelem, becsülöm Kertészt az önmérsékletéért, a bölcsességéért (amit a Sorstalanság hangulatában is érzékelhettünk, de a visszafogottságában is megnyilvánul). Az én véleményem sértőbb ennél: a magyar olvasóközönség hálátlanságánál csak a könyvkiadók hozzáállása elkeserítőbb.

Hozzá kell tennem, hogy életem egyik legboldogabb szakaszát, néhány legszebb emlékét kiadóknak köszönhetem. A legkedvesebb barátaimat a könyvszakmában ismertem meg. Sokáig tartana felsorolnom, mennyi mindenért vagyok hálás nekik (ezeket majd máshol, máshogyan fogom leírni. El ne szóljam, ugye).

Mindenesetre szívből örülök, hogy már korábban eldöntöttem, nem foglalkozom többé kiadókkal.

Olvasó éjszaka

Az "olvasó éjszakáról" akkor hallottam először, amikor Németországban élő, tízéves másod-unokaöcsém pár nappal ezelőtt részt vett egy ilyen rendezvényen.
A szigorúnak tartott német oktatásban meglepően modern és rokonszenves törekvések jelentek meg, pl. az "olvasó éjszaka", ami azt jelenti, hogy a diákok egy teljes napot az iskolában töltenek: délután olvasnak, este kilenckor pedig tetszés szerint választhatnak, hogy aludni térnek-e vagy folytatják az olvasást. Ha az utóbbi mellett döntenek, egész éjjel ébren maradhatnak a könyv mellett.
Az izgalmas és vidám helyzetben a gyerekek szívesebben olvasnak, mint hétköznapi, megszokott körülmények között. Aki pedig egyszer megtapasztalta az olvasás örömét, annak máskor is jó esélye van erre.
Kár, hogy Magyarországon ilyesmi nincs, legalábbis eddig nem hallottam arról, hogy valamely hazai iskola követné a jó példát.

Ki hitte volna?

Jackie Burroughs-t a magyar közönség legfeljebb a Váratlan utazás című tv-sorozat Hetty nénijeként ismeri - szó se róla, a kanadai színésznő kiválóan alakította a szeretni valóan mogorva, idős tanárnőt. Voltak azért más jelentős szerepei is.

Még hogy a túl vékony nők nem vonzók... (Jackie Burroughs)

Jackie karakteres hölgy, egyéni kisugárzással. Játszott a Holtsáv c. filmben (a horror műalkotás Stephen King azonos című regénye alapján készült; a könyvet az egyik legelsőként olvastam el King valamennyi munkája közül) és más thrillerekben. Szerepet kapott a Sentinel - Az őrszem c. sci-fi sorozat 2006-os filmváltozatában is.

Chet Williamson - Clash By Night

Az amerikai szerzőt kevesen ismerik Magyarországon. Kár, mert a kortárs szórakoztató irodalom egyik legjobbja. Pályafutása során elnyerte az International Horror Guide Award-ot, s jelölték a World Fantasy Award-ra és a Mystery Writers of America's Edgar Awards-ra.

Williamson művei közül mindeddig egyetlenegyhez sikerült hozzájutnom. Az 1998-ban írt Clash by Night (a cím szó szerinti fordításban Éjszakai ütközet lehetne) tudomásom szerint nem jelent meg magyarul. Magam is egy kiadótól kaptam az eredeti (boltokban nem árusított) angol szöveget. Ez különösen kedves emlékem - ez volt az első fordítói munkám, ennek alapján vettek fel a Szukits Könyvekhez (igaz, csak alkalmi feladatokat kaptam, de talán erre az eredményemre vagyok legbüszkébb). A kiadó akkori szerkesztője - az egyik legjobb hazai fantasy író és fordító, egyébként a legrendesebb ember, nagyon kedvelem - megkérdezte, melyik műfajt szeretem, tudomásul vette a választ ("A horrort, természetesen!"), szétnézett a polcon, és a kezembe adta Williamson könyvét.
Már hazafelé, a vonaton olvasni kezdtem, egyre növekvő érdeklődéssel. Még aznap éjjel a végére értem. Mélyen megrázott és meghatott a történet.

A Clash by Night a Holló-sorozat egyik darabja. A film már a magyar közönségnek is ismerős (ez az a dark fantasy sorozat, aminek első részének forgatása közben rálőttek Brandon Lee-re, s a színész belehalt a sérülésbe).
A Clash by Night főszereplője Amy Carlisle, egy gyermekgondozónő, aki a történet kezdetén egy kolléganőjével együtt egy liberális szenátor látogatását várja a munkahelyén, egy minnesotai kisváros bölcsődéjében. A politikus az utolsó pillanatban lemondta a találkozót, csakhogy egy szélsőjobboldali, idegengyűlölő katonai szervezet tagjai előzőleg bombát helyeztek el az épületben, ami felrobbant; a csaknem tucatnyi (zömmel valamely kisebbséghez tartozó) kisgyerek és a két gondozónő odaveszett.
Fél évvel később, Mindenszentek éjszakáján a városban járőröző David Levinson furcsa telefonhívást kap: egy járókelő egy ruhátlan nőt látott bolyongani a felrobbant bölcsőde romjai között. A helyszínre érkezve Levinson megtalálja a látszólag sértetlen Amy Carlisle-t, aki nem emlékszik semmire, üres tekintettel bámulja az egyik oszlopon ülő hollót.
A rendőr hazaviszi a fiatal nőt, s elmesél egy különös történetet, amit orosz származású nagyszüleitől hallott: a századelőn egyik nagybátyját, Abraham Levensohnt meggyilkolták a kozákok egy pogrom során - s a családi legenda szerint visszatért, hogy bosszút álljon. Ebben a történetben is szerepet kapott a Holló...
Ettől kezdve a milíciát titokzatos ellenség kezdi tizedelni. Az idegen - szemtanúk szerint egy vonzó külsejű, sötét hajú, sápadt, karcsú fiatal nő - hol egy fegyverkiállításon csap le, hol egy skinhead összejövetelen. A nő láthatóan sebezhetetlen, hiába lőnek rá, hiába próbálják megölni. Ha megtámadják, nem csupán a milíciához tartozókkal, de a szimpatizánsaikkal is végez. A szervezet tagjai a kormány ügynökeire gyanakodnak. A Hollóra senki sem gondol.
A küzdelem azon az éjszakán éri el tetőpontját, amikor Amy behatol a csoport rejtekhelyére, egy erdőkkel övezett, drótkerítéssel és aknákkal védett titkos támaszpontra...

Ha utólag visszanézek, úgy vélem, jól választottam ki azt néhány oldalt, amit bemutatkozó munkaként elküldtem a Szukitsnak. Két részt szemeltem ki: azt a jelenetet, amikor Amy először gyilkol meg egy önjelölt katonát; és a befejezést - amikor viszontlátja a szeretett, megölt gyerekeket, akik segítik, hogy végrehajtsa küldetését.

Nabokov ismeretlen novellája került elő

Vlagyimir Nabokov neve bizonyára kevésbé ismert, mint leghíresebb regényének címe. Ha azonban meghalljuk azt a szót, "Lolita", mindjárt a szerző regényére és a gyereklányokhoz (betegesen) vonzódó felnőtt férfiakra gondolunk.
A könyv megjelenése idején, 1955-ben természetesen nagy botrányt kavart, pedig nem ez volt a célja - a Lolita szépirodalmi alkotás.
Az orosz író egyébként zseni volt; mesterien bánt a szavakkal. Mindig azt állította, egy írásműben elsősorban nem a mondanivaló, az erkölcsi tanulság, hanem az árnyalt stílus, az esztétikai érték a legfontosabb. (Stephen King szintén említett olyasmit, hogy a regényeiben nem az előbbire helyezi a hangsúlyt: "aki tanulni akar, járjon iskolába" - véli az amerikai író. Igaz, ő nem a kifinomult írásmódot, hanem a szórakoztatást tűzi ki célul.)
Nabokov szemléletes és szép leírásai, hasonlatai, kifejezésmódja kicsit Tandori Dezső stílusához hasonlít. Kedvelte a szójátékokat, gyakran utalt más szerzők műveire. Figyelemre méltó, hogy nem csupán anyanyelvén, de angolul is alkotott (aki valaha foglalkozott írással, sejti, hogy ez olyan teljesítmény, amire csak a legjobbak képesek; az is igaz, hogy mivel családtagjai több nyelven - oroszul, angolul és franciául - beszéltek, Nabokov kicsi gyerekként, a szülői házban sajátította el az említett nyelveket; másként nem alkothatott volna remekműveket idegen nyelven).

Nabokov eddig ismeretlen műve a New Yorker c. amerikai lapban jelent meg; a novellát két évvel ezelőtt találták meg egy washingtoni könyvtárban; az írást a szerző fia, Dmitrij fordította angolra.

Nyárközép - a nyári napforduló ünnepe

Június 21-e, azaz Nyárközép vagy Litha (az elnevezés a szász gabonaistennő, Litha nevéből ered, akihez tartozik a június hónap) idején a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éj. Az ünnep a nyolc pogány Szabbat egyike; a Beltane (május elseje) és Lammas (augusztus elseje) közé eső időszak közepét jelöli. Ekkor van ereje teljében a napisten, ekkor virul teljes pompájában a terhes istennő és a természet. A pogányok már az ókorban ünnepelték Nyárközepet. Elsősorban a szerelem istennőinek ünnepe ez, mint Aphrodité, Asztarté, Freya, Hathor, Istar, de kapcsolatba hozható más istenségekkel is, mint Minerva, Artemisz, Káli, Ízisz, Dagda, Héliosz, Lugh, Zeusz vagy Thor.
A természetimádók Nyárközépkor örömtüzeket gyújtottak; a tűz a napot jelképezte.
Egyéb elnevezései: Tölgyünnep (kelta), Alban Hefin (druida), Vestalia (római).
Európa északi részein - ahol kevés a napsütés - különösen számon tartják a nyári napfordulót. Svédországban máig ez az egyik legfontosabb ünnep; Norvégiában, Dániában, Finnországban és a balti államokban szintén jelentős, de a germán és szláv kultúrában is megtalálhatjuk. Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország lakói ugyancsak megünneplik ezt a napot, mi több, a déli féltekén - Ausztráliában és Brazíliában - is számon tartják.
A Nyárközéphez bármely mágia illik; leginkább a gyógyító, védelmező és szerelmi mágia. A pogányok megtisztulhatnak az év során összegyűlt gondjaiktól, félelmeiktől. Ugyanakkor megújíthatják az Istennőnek és Istennek tett fogadalmaikat. A hagyomány szerint szerencsét hoz, ha az ember átugorja a szabadban gyújtott tüzet.
Jellegzetes ételnek számít a friss gyümölcs.
Az ünnephez társított növények: a levendula, a rózsa, a kamilla, a tölgyfa, a páfrány; Litha szent köve a smaragd, jelképe a fagyöngy.

Az Aliens vs. Predator DVD-n

Június 4-én jelent meg az Alien vs. Predator c. film folytatása DVD-n.
A történet alapjául szolgáló mindkét filmeposz - az Alien-sorozat és a Predator - korszakalkotónak számított a maga idejében. Az előbbit olyan rendezők vitték vászonra, mint Ridley Scott vagy James Cameron; s mindjárt az első, 1979-es epizód meghozta a világhírt Sigourney Weavernek, azaz Ripley hadnagynak. A nézők az első igazi sci-fi horrorként ünnepelték a filmet, amit ma már nem neveznénk valódi horrornak (ezt meghagyjuk az igazán hátborzongató alkotásoknak), mégis megőrizte filmtörténeti jelentőségét.
A Ragadozó is nagy sikert aratott - elég, ha csak Schwarzeneggert említjük, aki az első rész főszereplője volt 1987-ben.

2004-ben aztán elkészült az Alien vs. Predator, a két nagy előd szörnyetegeinek "főszereplésével". Ennek folytatása az elmúlt évben megjelent Aliens vs. Predator, amit már DVD-n is megvásárolhatnak a sci-fi műfaj kedvelői.

Tinédzserként rajongtam az Alien-sorozatért, a Ragadozót (igaz, csupán a második részt) még korábban, tízévesen megtekintettem. Leginkább mégis azért kedves számomra a film, mivel néhány magyarul megjelent AVP regény egyes szeretett, nagyra becsült ismerőseim munkáját dicséri.

Kötelező újrahasznosítás és újrafeldolgozás 2020-ig

Elfogadta az Európai Parlament azt a tervezetet, aminek értelmében 2020-ig a tagállamokban termelődő hulladék bizonyos meghatározott százalékát újra kell hasznosítani, illetve újra feldolgozni. Mégsem örülhetünk maradéktalanul - létezett egy eredeti, szigorúbb javaslat is, amit sajnos elvetettek a képviselők, s egy másik, enyhébb szabályzatot szavaztak meg (nevezetesen a papír-, üveg- és vashulladékok 50 százalékának és a nem veszélyes építkezési hulladékok 70 százalékának újrahasznosítását vagy újra feldolgozását).

Az Európai Unió polgárai évente több mint 1,8 milliárd tonna hulladékot termelnek. Ennek csupán egyharmadát hasznosítják újra.
Kellő ideje volt, hogy felülvizsgálják az 1975-ben hatályba lépett irányelvet, ami korszerűsítésre, módosításra szorult.
A környezetvédő szervezetek még mindig keveslik az elért eredményeket - szakértők szerint ennyi erőfeszítés nem elég ahhoz, hogy befolyásolja a klímaváltozást vagy megakadályozza az erőforrások kimerülését. Nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a hulladékképződés megelőzésére, a hulladékégetés korlátozására - s nem utolsósorban a szemléletformálásra. Fontos (lenne), hogy minél több ember halljon arról (akár iskolai keretek között), hogyan kell környezettudatosan élni.