Elfriede Jelinek, a Nobel-díjas feminista

Elfriede Jelinek a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja.
Csehországi zsidó és román-osztrák szülőktől származik. Szigorú neveltetésben részesült, amit - szabadságszerető, független egyéniség lévén - nehezen viselt. Érettségi után idegösszeroppanást kapott (ami bizonyítja, hogy az iskola gyakran épp a legtehetségesebb diákokat nem tudja megfelelően kezelni). Ezután művészettörténetet és színháztudományt hallgatott a Bécsi Egyetemen, de hamarosan félbehagyta a tanulmányait, s írással, fordítással kezdett foglalkozni.

Számos sajátos stílusban alkotott, felkavaró remekművel gazdagította a kortárs irodalmat.
Munkáiban gyakran foglalkozik a női szexualitással, nem tér ki az agresszió és a bántalmazás témája elől sem. 1989-ben kiadott Kéj c. könyvének témája a nyolcvanas évek feminista pornográfiája.
Mind műveiben, mind közszereplőként többször bírálta élesen az osztrák társadalmat azért, hogy nem mer szembenézni a náci múlttal (maga Elfriede több rokonát is elvesztette a Holokauszt miatt). 2000 februárjában megtiltotta, hogy az osztrák színházak műsorra tűzzék a darabjait - ezzel kívánta kifejezni, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy a Jörg Haider-féle szélsőjobboldali Szabadságpárt bejutott a kormánykoalícióba.

2004-ben Nobel-díjjal jutalmazták munkásságát - azt, hogy mesterien bánik a szavakkal, s rámutat a társadalmi visszásságokra. Ő a tizedik nő, akit Nobel-díjjal tüntettek ki; korábban olyan női szerzőknek ítélték meg az elismerést, mint Selma Lagerlöf, Nadine Gordimer vagy Gabriela Mistral.
Jelinek nem jelent meg a díj kiosztásán, mivel agorafóbiában (nyílt terektől való félelem) szenved; videofelvételen mondott rövid beszédet - ő maga egyébként úgy gondolta, honfitársa, Peter Handke méltóbb lenne a díjra.


Az írónőt gyakran érték támadások szókimondása és szigorú társadalombírálatai miatt.

Akadt olyan is, aki kilépett a Svéd Akadémia tagjai közül, mert szerinte a díj presztízse helyrehozhatatlan károkat szenvedett azzal, hogy Jelineknek ítélték.
Sokan idegenkednek az írónő nézeteitől, feminizmusától, még kifejezésmódjától is - amiből annál inkább kitűnik, hogy Elfriede Jelinek őstehetség. Épp az igazán jól sikerült remekművek szokták ilyen mértékben megosztani a közvéleményt. Arról pedig nem a szerzőnő tehet, ha nem tetszik az olvasónak a sok kellemetlen igazság, amire szellemesen és kíméletlenül őszintén rámutat... (Ezek után nem meglepő, ha a férfiak feministának tartják, nem szívesen olvassák a regényeit.)

Jelinek hasonló stílusban alkot, mint Tandori Dezső - nyelvezete egyéni és nagyon élvezetes (egyébként Tandori fordította magyarra a Kéjt és a Kis csukák c. művet).