A 2008-as esztendő a közegészségügy éve.
A Föld vízkészletének mindössze 2,5 százaléka édesvíz. Ennek mintegy háromnegyedét a sarki jégtakarók és gleccserek képezik, s csupán kevés hányadát alkotja a talajvíz, a felszíni víz és a légkörben található pára.
Az édesvízkészlet 75 százalékát a mezőgazdaság és állattenyésztés, 14 százalékát az ipar fogyasztja el. Az élelmiszerek negyven százalékát mesterséges öntözéssel állítják elő.
Napjainkban a Föld egymilliárd lakója nem jut egészséges ivóvízhez.
Az ipar terjeszkedése és a klímaváltozás katasztrofális hatással van a világ vízkészletére.
A globális felmelegedés miatt lassanként megolvadnak a gleccserek; 2040-re az északi sarkvidéket borító jégpáncél akár teljesen eltűnhet.
A Léna folyó torkolatánál a nyári tundra tavainak, mocsarainak száma mintegy 10 százalékkal csökkent.
A felszíni vizek párolgása egyre nő, ezért a Bajkál-tó, az Aral-tó, a Manchar-tó és a Csád-tó csaknem kiszáradtak (az utóbbi pár évtizede a világ egyik legnagyobb tava volt; azóta korábbi méretének 95 százalékát elvesztette). A klímaváltozás nem kímélte a Chari, a Logone, a Colorado, a Rio Grande, a Jialing és a Tigris folyókat sem, s a Jangce és a Sárga-folyó vízszintje is minden eddiginél alacsonyabb.
A Holt-tenger felülete évről évre csökken.
Feljebb került a hóhatár a Kilimandzsárón és a Fujin.
A globális felmelegedésre vezethető vissza az utóbbi években tapasztalható szélsőséges időjárás, az árvizek, az aszályok; az élelmiszerek egyre emelkedő ára.
Az ENSZ szakértői szerint a század végére az ivóvíz drágább lesz, mint az arany.
Amit az egyén tehet:
- - ügyelni kell arra, hogy szemét helyett újrahasznosítható hulladék keletkezzen
- - palackozott víz helyett csapvizet igyunk
- - javíttassuk meg a csöpögő csapokat
- - olyan élelmiszereket fogyasszunk, amik előállítói kevés kemikáliát használnak fel
Lehoczky János: A vizek fohásza
"Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével, vigyázz rám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben, én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után. Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet, habjaim tánca bűvöli tekintetedet. Poros gúnyádat tisztítom, egészséged őrzöm. Szépítelek, gyógyítalak, üdítelek, vidítalak. Erőmmel hajtod gépedet, malmodat. Tartom csónakodat, hordozom hajódat. Általam sarjad vetésed, én küldök termékeny esőt szikkadt kertjeidre. Ott búvom édes gyümölcseidben, a nádasok illatában rejtezem, barlangok mélyén, erdők rejtekén, sziklák között, csúcsok fölött, posványban, sodrásban rám találsz. Az élet bárkáit ringatom. Otthonaként velem érez megannyi lény, úszó, lebegő állat, lengedező növény. Kusza hínár, tündérlő virág, meglepő, eleven vízivilág. Remélő ikra, játszi poronty, leső harcsa, óvatos nyurga ponty. Bölcső vagyok, folytonos születés csöndes színpada. Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja. Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe. Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye. Szelíd forrásként becézhetsz, érként, patakként kedvelhetsz, folyamként köszönthetsz. Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban, üdvözölsz berekben, limányban, lidérces lápon, keserű mocsárban. Csepp vagyok és óceán. Tomboló vihar és szivárvány, búvópatak és szökőár, felhő és kút. Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág, mint lenge hópehely, tréfás jégvirág, illanó pára, gomolygó zivatar. Vízesés robaja, hullám moraja, cseppkő csöppenése, veder csobbanása, eső koppanása, véred dobbanása. Kék vagyok, mint a tenger, fénylő, mint a csermely, szőke, mint a folyó, zöld, mint a tó, fehér, mint a hó. Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni! Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni! Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni! Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni! Buborék vagyok, tajték vagyok, szeretned kell! Hűsítő korsó vagyok, heves zuhany vagyok, élvezned kell! Tükör vagyok, arcod vagyok. Hullám és híd, part és a víz. Erő és báj, folyó és táj, úszás és merülés, áldás és könyörgés, értened kell!
Víz vagyok. Őrizned kell!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése