Fantasy szerzők

Már korábban elhatároztam, hogy a szépirodalmi klasszikusok (Jókai, Stevenson, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Zola, Maupassant) mellett szót ejtek majd a fantasy, dark fantasy és horror szerzők munkásságáról is. A két műfaj között vannak átfedések - Stevenson, Mary Shelley vagy Maupassant művei között jócskán akadnak nyomasztó hangulatú, már-már horrornak tekinthető írások.
Mi több, a mi Jókaink is vonzódott a misztikumhoz, amit rendszerint csupán néhány regényének egyes jeleneteiből érzékelhetünk; ez irányú tehetsége Kelet királynéja című novelláskötetében vagy a Dekameron Mi van a föld alatt? c. novellájában teljesedik ki. Az utóbbi történet főszereplője egy szadista márki, Malmont, aki élve temetteti el a feleségét, hogy újra nősülhessen, második neje azonban gyűlöli őt, s lassan az őrületbe kergeti a gyilkosság felidézésével. A márkit mindenki elmebetegnek hiszi, akinek az a rögeszméje, hogy a feleségét megölte, ezért elmegyógyintézetbe zárják - egyedül az új asszony és maga Malmont tudja az igazságot. Egy napon azonban a márki megszökik a Bicétre-ből...
Ugyancsak a Dekameron novelláskötetben található az I love you című novella - egy lány története, aki a törvényszéki bíráknak meséli el, hogyan szúrta le szeretőjét.
A dark irodalom hazai művelői között Csáth Gézát említhetjük még.

Megoszlanak a vélemények arról, melyik volt az első alkotás, amelyet fantasynek nevezhetünk. Legtöbben E. A. Poe-t vagy Tolkient emlegetik a legfontosabb úttörőkként. Sokan Jan Potockit tartják a műfaj megteremtőjének, s a világutazó lengyel arisztokrata egyetlen jelentős művét, a Kaland a Sierra Morenában-t (eredeti címe: Zaragozai kézirat) tekintik az első fantasy regénynek.
A történet középpontjában egy Van Worden nevezetű lovag áll, aki a Sierra Morena vidékén halad keresztül, s hatvanhat napig tartó utazása során a legkülönösebb figurákkal (vándorcigányok, kabbalisták, vajákosok, banditák, mohamedán hercegnők) találkozik. A színes és szövevényes műben izgalmasan keveredik a mór, spanyol és olasz kultúra; Van Worden (és az olvasó ) megismerheti a helyi kísértethistóriákat és legendákat, emellett a szereplők sorra elmondják életük történetét, az egyes elbeszélések összefonódnak, ezért a cselekmény meglehetősen bonyolult, de annál érdekesebb. A regényt többen az Ezeregyéjszaka meséihez vagy Boccaccio Dekameronjához hasonlítják.

Potocki élete - akárcsak Csáth Gézáé - tragikus véget ért: utolsó éveiben depresszió hatalmasodott el rajta, a teáskannája láncára egy ezüst pisztolygolyót fűzött, amit hónapokon keresztül csiszolgatott, formált, s tervezgette, hogy azzal lövi főbe magát, amit végül meg is tett.