Havas Henrik provokálta műsorában Albert Györgyit, mégpedig azzal, hogy inkompetensnek nevezte; "nem voltál te akkora sztár", közölte vele, ami - érthető módon - kellemetlenül érintette az egyik legismertebb riporternőt. Ráadásul Havas hozzátette, szerinte egyetlen igazán jó női műsorvezető van, akit épp Györgyire való tekintettel nem említ név szerint. Különösebb tapintatról aligha lehet szó, hiszen nyilvánvalóan Jakupcsek Gabriellára célzott, akivel - korábbi, magánéletbeli sérelmek miatt - közismerten nincs jó viszonyban a riporter.
Havas megjegyzése nem csupán Györgyit sérti; a médiaszemélyiség egyfelől kihagyta a számításból többek között a tehetséges és rokonszenves Szulák Andreát vagy a talpraesett Liptai Claudiát, másrészt a kijelentés diszkriminatív, mert miben különbözik a "női"műsorvezető a férfi kollégáktól. Mintha a nők eleve más kategóriába tartoznának.
Pedig hosszasan sorolhatnám a kevéssé színvonalas tévéműsorok magukról sokat tartó, nem túl intelligens hímnemű műsorvezetőit.
Albert Györgyi az egyik legtehetségesebb hazai újságíró, riporter. Noha pályatársai rendszerint elismerik kivételes képességeit, magánéleti válságai miatt sokan támadják, s évek óta nem kap igazi jó lehetőségeket, alig hallunk munkásságáról (pedig lenne miről beszélni: Györgyi nem kevésbé tehetséges ma sem, mint néhány éve, amikor mind külföldön, mind itthon a szakma élvonalába tartozott).
Tisztelem, nagyra becsülöm az intelligenciájáért, a tudásáért, harcos személyiségéért, s azért, hogy nyíltan felvállalta a tévedéseit, vagy azt, hogy került olyan helyzetbe, amikor kihasználták.
Sajnálom azért, hogy meg kell küzdenie az előítéletekkel, ami nálunk még ma is övezi a bajba került, netán betegséggel küszködő embereket; s a közvélemény különösen kíméletlen akkor, ha nők kerülnek hasonló helyzetbe.
Talán ha Györgyi befelé forduló, zárkózottabb ember volna, könnyebb dolga lenne: a háttérben maradva (de semmiképp nem ismeretlenül vagy a jogos elismertség nélkül) kevesebb sérelem érné, mint a média világában, ahol mindennapos az irigység, a kétszínűség, a késhegyre menő rivalizálás.
Sajnos Albert Györgyi - mint oly sokan - kevesebb jót és több rosszat kap a közönségtől, mint megérdemelné. Pedig tehetséges, és nem kisstílű; nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét a maga területén - jó, ha tucatnyian akadnak a mai magyar médiában, akikről ugyanezt elmondhatjuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése