Egy dán pszichológus rámutatott, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a kamaszkorú lányokat bántalmazza a partnerük. Környezetük ebből alig sejt valamit - a tinik ilyen esetben ritkán avatnak a bizalmukba kívülállót, főleg felnőttet, ők maguk pedig (tapasztalat híján) még nem tudják, hogy ezt nem kell, nem is szabad eltűrniük. Az első pofont ugyanis követi a második, a harmadik...
A pszichológus szerint az a gond, hogy manapság egyre elfogadottabbnak számít az erőszakos magatartás.
A verbális erőszak nemcsak a trágár szavakat foglalja magában - több kárt lehet okozni a partner becsmérlésével, önbecsülésének aláásásával. Kevesen tudják, hogy ez is erőszaknak számít.
További gondot jelent, hogy a nőket nem a megfelelő tisztelettel kezeli a társadalom. A bántalmazókkal szemben még mindig túl elnézőek az emberek, míg az áldozat panaszait kétkedően fogadják ("ha annyira rossz volt, miért nem tett ellene"). Azt is ritkán ítélik el, ha egy férfi féltékenységből emel kezet a partnerére ("okot adott rá", "megérdemelte"). Ritkán hangsúlyozzuk - pedig kellene -, hogy gyengébb fizikumú embert ütni nem hőstett, hanem gyávaság.
Ha a kamaszok ezt a mintát látjuk maguk előtt, nem nehéz kitalálni, milyen tanulságot vonnak le belőle...
Az a fiatal lány, akit kiskora óta arra tanítottak, hogy védje meg magát, és ne engedje, hogy a partnere "másodrendűként" tekintsen rá női volta miatt, nem fogja elviselni, hogy megüssék, megalázzák, fizikai vagy érzelmi károsodást okozzanak neki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Hm. Védje meg magát? Vagyis üssön vissza?
Vagy meneküljön?
Mi az a "védje meg magát"?
Tudod, a nézeteid nagyon szimpatikusak nekem, de sajna azt látom, hogy nagyon idealista vagy. Undorító dolgok vannak, és én, aki imádtam tanítani, már néha utálatot érzek némely gyerekek és tinédzserek iránt.
Ma lopott meg egy hat éves, akit fél éve én hurcolok az iskolába...pölö. Hát ilyenkor nem teng túl bennem a megértés és a szeretet.
Nem. Szavakkal, viselkedéssel, hozzáállással is lehet védekezni. Van lány, akit eleve meg sem mernének ütni a nála jóval magasabb, nagydarab fiúk. (Pl. Oláh Ibolya ilyen típusnak látszik.)
Ha pedig a lányt megüti a barátja, vágja pofon, vagy essen neki tíz körömmel... és tegye ki a szűrét.
Menekülni semmi esetre se meneküljön.
Hatéves korban még nem tudják a kicsik, hogy nem szabad "lopni", nem tudják még úgy felmérni a fogalmat, mint pl. egy kiskamasz. (Egyébként örül az a gyerek, hogy iskolába hurcolod?)
Hát azt nem tudom, örül- e. Kb. két kilómétert kellene gyalogolnia. Én azt gondolom, 6 évesen tudják, hogy a másét nem szabad elvenni.
Bizony, hogy tudják.
Oláh Ibolya nyilván jónéhány fiút végigvert már, és ezt érzik rajta- tudjuk, hogy farkasok közt nőtt fel, és ő volt az egyik főfarkas. És hát te magad írod, hogy vágja pofon, essen neki tíz körömmel. Ez bizony már bőven agresszió.
Nem a 2 km-re értettem, hanem hogy szívesen jár-e iskolába, vagy úgy veszi, hogy te cipeled el erővel. Megmondom őszintén, nem rajongok a mai magyar iskoláért, nem csodálom, ha sok gyerek nem szereti.
Azt tudják a kicsik, hogy "nem szabad" elvenni a másét, mert nem ezt várják tőlük a felnőttek, de még nem épült be belső normává. Maguknak kell "kitapasztalniuk", mi helyes és mi nem, az elvárásokból mit fogadnak el és mit nem.
Ez pedig nem történik meg a tinikor előtt.
Még a kamasz sem feltétlen azt teszi, amit várunk tőle.
Sok esetben ez a szerencse.
Ha a lányt megüti a barátja, pofozzon vissza... gondold már el, milyen önbecsülése lesz később, ha úgy kell visszagondolnia önmagára, hogy engem büntetlenül megüthettek.
Megjegyzés küldése