Új oktatási program

Az eddiginél 50 milliárd forinttal többet, mintegy 130-140 milliárd forintot szán a kormány az oktatásügy fejlesztésére - jelentette be tegnap a kormányfő az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartott Új iskola, új tudás elnevezésű konferencián.
Fizetésemelést kapnának a pályakezdő pedagógusok (a főiskolai végzettségűek bérét 25 ezer, míg az egyetemi végzettségűekét 40 ezer forinttal emelnék), s azok a tanárok is, akik hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkoznak - ez utóbbiak 30-50 ezer forintos támogatásra számíthatnak.
A kormány ezenkívül tervezi a kutatótanári és az esélyteremtő pedagógusoknak járó ösztöndíj bevezetését.
Az új program része az is, hogy csak rátermett, elhivatott pedagógusok kerülhessenek tanári pályára. (Nincs elképzelésem arról, hogyan lehetne ezt elérni, de bármilyen intézkedés legyen is, már régóta nagy szükség volna rá.)

Gyurcsány Ferenc az Új iskola, új tudás konferencián kijelentette, a legjobb befektetés a továbbtanulás, tehát érdemes tandíjat fizetni.

Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint ebben az évben csökkent a továbbtanulni akarók száma, s a kormány azért nem engedi nyilvánosságra hozni a felvételi adatokat, hogy a március 9-i népszavazás előtt ki ne derüljön, az elmúlt évekhez képest mennyivel kevesebben jelentkeztek felsőoktatási intézménybe épp a tandíj bevezetése miatt.

Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője azt állítja, csupán azért fordulhat elő, hogy kevesebb a jelentkező, mert eleve kevesebben tettek érettségit, mint a korábbi években. A politikus asszony szerint gyakran a középosztály alsó rétegéből származó fiatalok részesülnek költségtérítéses képzésben, míg a jómódú családból érkezők államilag finanszírozott képzést kaphatnak. Lendvai úgy véli, nincs is szükség arra, hogy az eddiginél többen jelentkezzenek egyetemre, főiskolára, elvégre már most sem biztos, hogy el tudnak-e helyezkedni mindazok, akik diplomát szereztek. (Ebben lehet igazság, mert léteznek egy vagy több diplomával rendelkező munkanélküliek, s felsőfokú képesítés nélkül jól boldoguló rendszergazdák, informatikusok, vállalkozók.)

Vajon valóban akkora jelentőséggel bír a felsőfokú végzettség, mint amennyit a politikusaink (s nemcsak ők, hanem az egész társadalom) tulajdonítanak neki? Tényleg sok mindenből kimarad az, aki nem szerez diplomát?
Az elmúlt években többen tanultak tovább, mint korábban bármikor. Sokan épp emiatt az oktatás színvonalásának romlásától tartottak - nem minden ok nélkül. Ezenkívül - akárcsak a középiskolai oktatásban - a felsőoktatásban minimális hangsúlyt kap a gyakorlati felkészítés; az, hogy a hallgatókat megtanítsák arra, hogyan profitáljanak a megszerzett tudásból. Mindezt az életbe kilépő diákok a saját kárukon kénytelenek megtanulni. A pályakezdők bizony nemcsak a PISA felmérésekből, hanem saját első tapasztalataikból érzékelhetik, hogy az iskolákban öncélú elméleti képzés mellett olyasmit is kellett volna tanulni, aminek a gyakorlatban hasznát vehetik. Napjainkban - amikor maga a tehetség, a tudás annyit ér, amennyit a társadalom hajlandó adni érte - a megfelelő felkészítésnek különösen nagy jelentősége volna; kár, hogy ezt a magyar oktatási rendszer vezetői még mindig nem ismerték fel.

Több jót várhatunk az esélyegyenlőséget célzó tervektől, az elhivatott tanárokra vonatkozó elképzelésektől. Fontos, hogy az iskola, a pedagógus a legjobbat hozza ki a diákokból - nem a saját mércéje szerint, hanem azzal, hogy felismeri, miben tehetséges az adott tanuló, s segít kifejleszteni ezt a készséget.