Kanada március elsején eltörölte a Magyarországgal szemben 2001-ben bevezetett vízumkényszert. Ezentúl nincs szükségük beutazási engedélyre azoknak a magyar állampolgároknak, akik három hónapnál kevesebb időt szeretnének tölteni az észak-amerikai országban. Munkát azonban ezután sem vállalhatnak, s mindazoknak, akik három hónapnál tovább maradnának, továbbra is vízumot kell váltaniuk. Ez utóbbi sokak számára rossz hír lehet, mivel egyre többen szeretnének külföldön dolgozni. Nyugat-Európában és Nagy-Britanniában már most számos magyar keresi az érvényesülés útját. A kelet-európai országból érkezőknek - a segédmunkástól a diplomásig - a legtöbb esetben megéri munkát vállalni Angliában, Írországban, Németországban (már ha nem csapják be őket): az itthoni fizetés többszörösét kereshetik. Épp emiatt vezette be Kanada és az Egyesült Államok a vízumkényszert: tartottak a bevándorlók tömeges megjelenésétől.
A magyar diplomácia évek óta fáradozik azon, hogy Kanada feloldja a vízumkényszert; néhányan remélik, hogy ezek után az Egyesült Államok is hasonló lépésre szánja el magát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Fura dolog ez a bevándorlás, meg kell mondjam. Az ember hajlamos arra, hogy folyton az egyre boldogabb, teljesebb életet hajszolja. Hja kérem, mintha ott figyelne az USA alkotmányában is "life, liberty, AND THE PURSUIT OF HAPPINESS." És akkor próbálkozna, erre meg jól visszafogják. Legalábbis a mi oldalunkról ez így látszik.
Az Újvilág oldaláról meg úgy, hogy "van elég jelentkező, mi is sokan vagyunk, csak azt engedjük be, aki hasznos." És ez is jogos álláspont.
Az érme mindkét oldala világos, érthető, alátámasztható. Ilyenkor mi mellett emelje fel a szavát az ember?
Én a szabad vándorlás mellé állok. Hiszen írva is vagyon, "the pursuit of happiness".
Korábban nem értettem, miért vágynak külföldre a magyarok. Valahogy sosem hittem el igazán, hogy idegenben könnyebb az élet. De ahogy telik az idő, egyre inkább belátom, hogy - sajnos - nálunk nehezebb boldogulni, mint más országokban, sőt - már ha lehet hinni a kivándorolt magyaroknak - külföldön az emberek türelmesebbek, optimistábbak, elégedettebbek, mint idehaza.
Egyik kollégám/barátom épp most készül Írországba dolgozni. Itt egy multinál ügyintéző, az átlagosnál picit jobban keres. Odakint egy hotelnél fog dolgozni kvázi mindenesként (kertész, recepciós, bartender, túraszervező), és annyit fog kézhez kapni, mint itt a bruttó fizuja. A táj pedig festői. Mintha a Hegylakó c. filmbe költözne. Csak persze hibbant halhatatlanok nélkül. :) Nem kérdeztem, miért megy, csak nagy kalappal kívántam. Mennék én is, de egyedül gyikusz vagyok hozzá. :)
Külföldön már csak azért is érdemes lenne élni és dolgozni, hogy az ember megismerje, hogyan mennek a dolgok máshol; milyen a nyugati vagy a keleti népek mentalitása. Néha annyira mehetnékem van...
Egyedül a legtalpraesettebb ember sem szívesen vág neki ilyen kalandnak. Van egy régi munkatársnőm, az egyik legélelmesebb lány, akit valaha ismertem, s nagy világutazó; ő maga is beismerte, nem indulna el, ha nincs ott ismerőse. Egyébként volt Írországban, míg együtt dolgoztunk: akkoriban - 2006 végén - attól lehetett tartani, hogy Írország és Anglia megszigorítja a külföldiek munkavállalását; épp emiatt ment ki, hogy később alkalomadtán visszatérhessen. Küldött lapot, valóban gyönyörű ország.
Megjegyzés küldése