Drog helyett sport

Bolíviában létezik egy futballakadémia, ami szegény családból származó gyerekeknek nyújt lehetőséget, hogy kábítószerezés és bűnözés helyett iskolába járjanak, sportoljanak. Az akadémián három és tizenkilenc év közötti diákok tanulnak, összesen háromezren. Kétezer-ötszáz tanuló oktatása ingyenes; a többiek csupán tíz dollárt fizetnek havonta.
A nonprofit intézményt Rolando Aguilera Pareja alapította 1978-ban, s Tahuichi Academiának nevezte el édesapja, Ramón Aguilera Costas tiszteletére, aki ismert bolíviai futballista volt, s a Tahuichi becenevet viselte.
Az iskola növendékei nem csupán kikerültek a káros szenvedélyek vonzásából, de figyelemreméltó eredményeket értek el. Már az alapítás utáni esztendőben, 1979-ben megnyerték az ifjúsági bajnokságot Brazília ellen; a következő évben Buenos Airesben ötvenezer néző előtt győzték le az argentin futballcsapatot. Később még sok bajnokságot megnyertek (pl. a Dél-Amerikai Bajnokságot a tizenhat év alatti kategóriában). 1994-ben bejutottak a világkupa-döntőbe.

Elismerésre méltó minden erőfeszítés, ami arra irányul, hogy alternatívát nyújtson a fiataloknak, hogy önpusztítás helyett örömet okozó és hasznos tevékenységekkel töltsék az idejüket.
Hasonló kezdeményezés nálunk is volt már - hála dr. Faragó Sándornak, azaz a "pingpongdoktornak", aki gyermekpszichiáteri minőségében éjszakai sportbajnokságokat hirdetett meg rendelőjében a kallódó fiatalok számára - az elkötelezett szakember a hosszú beszélgetések és játszmák során lelki segítséget nyújtott a betérő kamaszoknak, s egyúttal lehetővé tette, hogy hasznos és élvezetes szabadidős programokkal, "pozitív szenvedéllyel" kössék le magukat; ne forduljanak - egyéb szórakozás híján, belső bizonytalanságuk levezetéseként - az alkoholhoz, a drogokhoz.
A kezdeti nehézségek után követői is akadtak Faragó doktornak - sajnos a kelleténél kevesebben. Pedig jó volna, ha minél több "pingpongdoktor" létezne hazánkban, aki építő jellegű és vonzó célokat biztosítana a fiataloknak. Szomorú belegondolni, hány gyerek van a fővárosban vagy vidéken, akik szeretnének sportolni (táncoktatáson, úszóedzésen részt venni), de nincs lehetőségük ilyesmire.