2007. december 29., szombat

Hannibal



Ritka eset, hogy egy nagy sikerű film sok évvel későbbi folytatása megközelítse az elődje színvonalát. Horror esetében még kisebb a valószínűsége, hiszen épp a meghökkentő, új részletek képesek megrémíteni az embert (gondoljunk csak a Rémálom az Elm utcában filmekre: az első részben az áldozat nyakára csavarodó lepedő látványától meghűlt a nézőben a vér; míg a következő epizódokban viszontlátott hasonló jelenetre már csak legyintett).
A Hannibal című horror a kivétel, ami a szabályt erősíti.

Előzménye a kultfilmmé vált A bárányok hallgatnak c. alkotás, amit 1991-ben láthatott először a közönség. A film meghatározó alakja dr. Hannibal Lecter író és pszichiáter, egy kivételesen intelligens és művelt, de zavart elméjű sorozatgyilkos, aki a történet kezdetén egy szigorúan őrzött börtönkórház lakója. Az FBI segítséget kér tőle: azt, hogy vezesse rá őket egy másik veszélyes bűnöző - a Buffalo Billnek nevezett sorozatgyilkos - nyomára.
Clarice Sterling nyomozót bízzák meg az üggyel, akit a doktor hamar megkedvel.
Segítségével az ügynöknő rábukkan a gyilkosra és megmenti az utolsó áldozat életét... viszont Hannibal megszökik.

A filmet öt Oscar-díjjal jutalmazták.
A jóképűnek kevéssé mondható, de annál tehetségesebb Anthony Hopkins mindössze huszonkét percen keresztül szerepelt Hannibal doktorként, mégis megkapta a legjobb férfiszínész díját, ami filmtörténeti rekordnak számít.
A Clarice Sterlinget alakító Jodie Fostert a legjobb színésznőnek választották.
A bárányok hallgatnak az év legjobb filmje lett; míg alkotója, Jonathan Demme a legjobb rendező.
A folytatás 2001 elején került a mozikba.
A Hannibalt Ridley Scott (A nyolcadik utas a halál; Szárnyas fejvadász, Gladiátor) rendezte; Clarice Sterling szerepét ezúttal Julianne Moore játszotta. Hannibal - azaz Anthony Hopkins - azonban még mindig a régi; szerencsére.
A második részben tíz évvel szökése után a címszereplő Hannibal Firenzében él művészettörténészként. Hannibal egyetlen életben maradt áldozata, a milliomos Mason Verger azonban mindenáron meg akarja találni a doktort. Egy olasz nyomozó végül ráakad - de vesztére, mert hamarosan kibelezve, felakasztva végzi.
Hannibal visszatér az Egyesült Államokba. Az üggyel már Sterling nyomozónőt is megbízták. A doktor még mindig vonzódik a nőhöz.
Csakhogy nem egyedül Clarice Sterling keresi Hannibalt, de Mason bérencei is. Ez utóbbiak akadnak rá hamarabb. A milliomos azt tervezi, hogy kiéheztetett disznókkal eteti meg elevenen a sorozatgyilkost. Ekkor érkezik a helyszínre az ügynöknő, és az események váratlan fordulatot vesznek.
Megjegyzem, Hannibal és Sterling jelenete a hűtőnél (amikor a két szereplő csaknem megcsókolja egymást) kellemesen érzékire sikeredett.
A film képvilága borongós; szürke, kékes és bíbor színek, sejtelmes árnyékok uralják, és a díszlet is nagyon hangulatos.

A kritikák nem dicsérték az egekig a Hannibalt; túl véresnek és gusztustalannak ítélték. Igaz, az egyes jelenetek láttán még a horrorfilmek kedvelői is érezhetnek némi undort - de az ilyen alkotásokat nem is a békés látványvilágért szeretjük.

Anthony Hopkins egyébként a vásznon kívül is felvillantja néha sajátos humorát.
Egy ízben megnézte a moziban a Hannibalt, a legrémítőbb jelenet közben odahajolt az előtte ülőkhöz, s a filmbéli doktor hangján suttogni kezdett: nos, tetszik a film? Nagyon szórakoztatónak találta, hogy az emberek felugráltak a székükről ijedtükben.


Nincsenek megjegyzések: