Yule

A téli napfordulót évezredek óta megünneplik a pogány vallások hívei (a káldeusoktól, rómaiaktól és keltáktól kezdve a skandináv és germán népeken át a modern wicca boszorkányokig). A hagyomány szerint ekkor születik újjá az Isten (az Istennő fia és kedvese); s magával hozza a Földre a fényt, a meleget és az örömöt. Innentől fogva ugyanis egyre hosszabbak lesznek a nappalok; a természet pihenő energiái ébredezni kezdenek. A téli napforduló napján - akárcsak a másik hét Szabbaton, az Erő napjain - a mágikus szertartások hatékonyabbak; a látható és láthatatlan világ közötti határmezsgye keskenyebb, mint máskor.





A Yule szó jelentése: kerék, ami az élet örök körforgására utal; káldeai nyelven pedig kisgyermeket, kisdedet jelent.
Ezen az ünnepen a pogányok szegfűszeggel tűzdelt gyümölcsökkel, örökzöldekkel, fagyönggyel, magyallal, vörös vagy aranyszínű gyertyákkal díszítik a lakást, s Yule-fát állítanak - eleven, örökzöld fát, aminek csillagdíszei a napot, a fényt szimbolizálják. A wicca hitűek csakis természetes eredetű díszeket használnak: fahéjrudacskákat, aranyfüstös diót, szalmából készített tárgyakat.
Hagyományos ételek: olajos magvak, alma, gyömbér.






Az angolszász országokban ezen a napon az emberek almabort vagy ale-t fogyasztottak a körülhordott fakupából, tósztot mondtak a Yule-fa tiszteletére. Szokás fennmaradni az év leghosszabb éjszakáján, s megvárni a napfelkeltét.

A germánok az őseikre, felmenőikre emlékeztek Yule ünnepén.
A skandináv kultúrában a kecskebak hátán utazó Yule-manó (Jultomten, Jule-nissen) a nálunk ismert Mikulás megfelelője. Az északi népeknél tizenkét napon keresztül tart a Yuletide, az óév búcsúztatása és az új esztendő kezdete.

Az ünnepet korábban saturnaliaként ismerték a rómaiak: az újjászülető Isten neve itt Saturnus; az ind-perzsa-babilóni kultúrákban Mithrász.

Skóciában Hogmanay-nek nevezik az újév ünnepét: a skótok örömtüzeket gyújtanak, borókával díszítik fel a házukat, s felvonulásokon vesznek részt. Ezenkívül a hagyomány része a First Footer nevű szokás - az aznapi első látogató egész évre meghatározza az emberek szerencséjét (lehetőleg egy sötét hajú férfit fogadtak legszívesebben első látogatóként). Jelentősek a tűzhöz kapcsolódó tradíciók, ami erősíti az ünnep pogány jellegét.