Kellemesen indult ma a napom. Azt álmodtam, hogy beszélgetett velem egyik korábbi miniszterelnökünk; felettébb udvarias és barátságos volt. Nagymamám nagyot nevetett, ahogy reggel elmeséltem az álmom (jól áll neki, mikor hangosan nevet).
December tizenhatodika egyébként is kedves dátum számomra: pár évvel ezelőtt - még iskolásként - ekkor jártam először a Szukits Könyvek Alkotmány utcai irodájában. Munkát kerestem. A szerkesztők - egy házaspár - kedvesen és segítőkészen fogadtak. Nagyon sokat köszönhetek nekik, máig szeretettel emlékszem rájuk.
Rövid bejegyzés az akkori naplómból:
"... * (az említett szerkesztő) elég rendes volt. Előbb megpróbált elijeszteni (persze nem sikerült). Nem biztatott, de azon meghatódott, hogy messziről érkeztem, amiből látta, olyan fontosnak tartottam ezt a találkozást, hogy képes voltam miatta fél napot utazni. Hogyne lettem volna?
* és a felesége beszélgettek velem, és adtak is pár megbízást (fordításokat). Azt hiszem, ez volt életem egyik legszebb napja."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése