Novellák

Ma délután az édesanyám két csodálatos novellát adott a kezembe. Az egyik Krúdy Gyula Karácsony estéjén című műve - megható, kellemesen merengős stílusban írt munka, gyönyörű nyelvezettel, kifejező mondatokkal. Már akkor is léteztek emberek, akiknek a karácsony csak saját magányos, elhagyatott voltát juttatta eszébe.
A másik Szép Ernő Murglics c. novellája - kedves visszaemlékezés egy fiatalkori szerelemre; első hallásra nem túl egyedi téma, de ahogy az író megfogalmazza! Szívhez szóló, anélkül, hogy érzelgős vagy üres hatást keltene. Ki ne élt volna át hasonlót - kár, hogy kevesen tudják ilyen szépen szavakba önteni, mint Szép Ernő.

Ezek a régebbi írók még tudtak valamit.
Nem mintha a maiakra panasz lehetne, ma is sok kiváló szerző van. De a századforduló pesti íróinak sajátos stílusa mindig is a kedvenceim közé tartozott (különös tekintettel Csáth Gézára, akinek munkásságára később külön kitérek - kellemesen borzongató, nyomasztó hangulatot tudott teremteni, amit sok mai horrorszerző megirigyelhetne).
Soha senki sem fog meggyőzni arról, hogy az abból a korból származó munkák idejétmúltak vagy elavultak lennének. Vannak könyvek, amik örök értéket képviselnek; amiket húsz, ötven vagy száz év múlva is szívesen vesz kézbe az olvasó.