Budapest bűnelkövetési térképe

A rendőrség elkészítette a főváros bűnözési térképét; a számadatokból kiderül (nem nagy meglepetésre), hogy a legtöbb bűncselekményt a közismerten veszélyesnek tartott VIII., IX. és XIII. kerületben követik el, de nem sokkal jobb a helyzet a peremkerületekben (XIV., XX., XXIII.) sem.
A belváros - az I., a II., az V. és a VI. kerület - ellenben még mindig biztonságosnak számít.

A tapasztalatok azt igazolják, hogy kevesebb bűncselekményre kerül sor ott, ahol térfigyelő kamerákat szereltek fel.

Sajnos az elmúlt hetekben többször hallhattunk megdöbbentő bűnesetekről, amikért tizennyolc évesnél fiatalabb gyerekek felelősek.
Évente mintegy 1500-2000 fiatalkorú követ el valamilyen bűntényt a főváros területén. Ezek mintegy háromnegyede vagyon elleni bűncselekmény; a kamaszok rendszerint kortársaikat károsítják meg; legtöbbször mobiltelefont vagy MP3, MP4 lejátszót tulajdonítanak el, de az is előfordul, hogy pénzt lopnak vagy épp rabolnak.

Egyes, nemrég elkészült statisztikák szerint 2007-ben történt a legkevesebb bűntett a fővárosban az elmúlt tíz év alatt, csökkent a zsebtolvajlás és az autólopás; a rendőrség mégis célul tűzte ki a lakosság biztonságérzetének növelését és a bűnesetek felderítésének eredményesebbé tételét.
Fontos lenne, hogy csökkentsék a rendőrség létszámhiányát.

A megelőzés lényeges része volna az is, ha valaki figyelmet fordítana a kallódó fiatalokra, akik közül sokan antiszociális vonásokat mutatnak - vagyis hajlamosak kihasználni másokat, érzelmileg sivárak, megbízhatatlanok, erőszakosak, nem képesek elfogadni a tekintélyt vagy az irányítást, gyakran adósságba keverednek. A helyzeten csak ront, ha rossz körülmények közt élnek (szüleik alkoholizálnak vagy drogoznak, kiskoruk óta elhanyagolják vagy bántalmazzák őket). A rossz közbiztonságról hírhedt kerületekben pedig valóban a bűnöző életmódot folytató vagy teljesen elszegényedett emberek élnek.

Nagy hiba volna eleve lemondani ezekről a kamaszokról. Többségük igényli az elfogadást, az odafigyelést, s hálásan fogadja a segítséget, a barátságos szándékot. Sajnos kevesen vannak (pedagógusok, ismerősök, idősebb munkatársak), akik hajlandók szeretettel terelgetni, tanácsokkal ellátni őket. Pedig hálás és izgalmas feladat: a sodródó tinédzserek ragaszkodók, hűségesek és lelkesek. Téves az előítélet, hogy "csak a csavargás érdekli őket" - igaz, hogy (mint bármely tizenéves) szívesen tartózkodnak a kortársaik, barátaik között, de valami - sport, munka, zene, számítógép - egész biztosan fontos számukra, csak épp nincs lehetőségük fejleszteni a képességeiket. A társadalom felelőssége is, ha a környezetükben sosem találnak olyan személyt, aki észrevenné, bátorítaná pozitív irányú érdeklődésüket; aki megtalálná, miben tehetségesek.