Csáth Géza

121 évvel ezelőtt, 1887. február 13-án született Szabadkán egyik kedvenc magyar íróm, Csáth Géza (eredeti neve: Brenner József), Kosztolányi Dezső unokatestvére.
Csáth Budapesten orvosi diplomát szerzett, s az Elme- és Idegkórtani Klinikán (ma: a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája) dolgozott gyakornokként; később fürdőorvos lett.
Már egyetemi évei alatt rendszeresen publikált a Nyugatban és a Budapesti Naplóban. A morfiumfüggő szerző számos novellát írt; hátborzongató, bizarr elbeszélései felveszik a versenyt a hasonló zsánerben alkotó legjobb külföldi szerzők - Stevenson, Maupassant, Gogol - munkáival. Írásaiban (Gyilkosság, A fekete kutya, Schmidt mézeskalácsos, Trepov a boncolóasztalon, Rozi) gyakori visszatérő motívum a fájdalom, a szenvedés, a kínzás, a gyilkosság, az őrület, a torz gondolatok.
Első novellája, A kályha egy diákról szól, aki szénmonoxid-mérgezésben hal meg; ezt a munkáját elküldte a Jövendő szerkesztőjének, Bródy Sándornak, aki elismeréssel beszélt róla - az ő biztatására folytatja az írást.
Öt novelláskötete jelent meg.
Bár akadnak hangulatos, már-már derűs nyugalmat árasztó írásai, szenvedélybetegsége és borongós lelkiállapota rányomja bélyegét a legtöbb munkájára. A varázsló halála c. elbeszélésben szimbolikusan egy kábítószerélvező utolsó emlékeit írja le, ahogy delíriumban búcsúzik szeretteitől, családtagjaitól. Ópium című novellája is kábítószeres lázálmokról szól.
Az első világháborúban függősége súlyosabbá vált; emiatt haza is küldték a frontról.
Élete - akárcsak sok pályatársáé - szomorú véget ért. Harminckét esztendős volt, amikor lelőtte feleségét, s öngyilkosságot kísérelt meg. Ekkor még sikerült megmenteni. Intézetbe szállították, ahonnan megszökött. Amikor újra elfogták, végzett magával.
Egy elmebeteg nő naplója c. regénye alapján film is készült, ami az elmúlt évben elnyerte a 38. Magyar Filmszemle négy díját.