Imbolc

Az Imbolc kelta-gael eredetű hagyomány; a pogányok nyolc Szabbatjának egyike. A négy tűzünnep közé tartozik.
Írország őslakói Brigid istennő - a költészet, gyógyítás és kovácsmesterség istennője - ünnepeként tartották számon; a gael folklórban Cailleach istennő előtti tisztelgésként jelenik meg.
Már az ősi kelta kéziratokban is akadnak az Imbolcra vonatkozó utalások.
A természet megújulásának időszaka ez; a pogányok az Istennő (Brigid, Aradia, Athéné, Gaia, Inanna) szülés utáni feléledésének, a Nap - az Isten, a kelta Lugh - újjászületésének örvendeznek.
Néhol a szoptatós juhok ünnepének, termékenységi ünnepnek tartották február 1-jét.
Imbolc alkalmával rendszerint alkonyatkor szokták megtartani az ünnepi szertartást, aminek fontos részét képezi a tűzgyújtás - a lángok a fényt, a meleget, ugyanakkor a belső megvilágosodást is szimbolizálják. Az Imbolc egyéb elnevezése ezért Candlemas, Fáklyák ünnepe, Fények ünnepe vagy Hóvirágünnep.
Jelképei a vesszőseprű, a gyertya, a fehér virágok.
Hagyományos ételek: tök- és napraforgómag, mákos sütemény, tejtermékek, fűszeres bor.