Jókai Mór és Kárpáthy Zoltán

183 évvel ezelőtt, 1825. február 18-án született Komáromban Jókai Mór, kedvenc magyar íróm.
A köznemesi családból származó Jókai ügyvédként kezdte pályafutását, de a hamar megtapasztalt visszásságok kedvét szegték, így már első regénye megjelenése után újságíróként, szerkesztőként dolgozott tovább. Liberális nézeteket vallott, ami miatt többször meggyűlt a baja az akkori hatalommal. 1848-ban aktív szerepet vállalt a márciusi eseményekben; közeli barátságban állt Petőfi Sándorral.
A forradalom után bujdosnia kellett; felesége, Laborfalvi Róza színésznő eszközölt ki számára kegyelmet. Jókai regényeiben sem titkolta politikai elveit; finom humorral előadott, nyílt, olykor keserű társadalomkritikája miatt egyes munkáit betiltották; előfordult, hogy kénytelen volt cselhez folyamodni, hogy egy-egy műve ne essen áldozatul a cenzúrának (pl. A szerelem bolondjai c. könyvét - aminek egyik főszereplője egy korrupt főnemes - azzal teszi elfogadhatóvá, hogy keretbe foglalja a történetet: ez a keret a "szerelem bolondjai klubja"; a mű két, egzotikus helyszínen játszódó novellával kezdődik; maga a regény pedig csupán a harmadik "klubtag" története).

Jókait korának legsikeresebb szerzőjeként tartották számon: ő volt az első (sajnos máig egyetlen) magyar író, aki művei bevételéből kisebb vagyonra tett szert. Az arany ember című regényét külföldön is kiadták még életében (Angliában Timar's Two Worlds címmel, míg Amerikában Modern Midas címmel jelent meg). Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán c. műveinek bevételéből villát vásárolt a Svábhegyen.

Az Egy magyar nábob egy gazdag főúrról, Kárpáthy Jánosról szól, aki feleségül vesz egy rossz hírű családból származó hölgyet (akinek valamennyi nővére kurtizán), hogy ne unokaöccse örökölje roppant vagyonát.
A Kárpáthy Zoltán c. regény ennek a történetnek a folytatása; a címszereplő az elhunyt Kárpáthy János fia, akit szerető gyámszülők neveltek fel, s Kárpáthy János unokaöccse egy gátlástalan ügyvéd és egy főrangú úr segítségével próbálják kiforgatni a vagyonából; Zoltán nem csupán anyagi javait, de családját is csaknem elveszíti.
A szerző érzekletes leírásai, gazdag fantáziája, veretes stílusa, magával ragadó feszültségteremtése, a szereplők sajátos beszédmódja egyedülállóvá teszi Jókai műveit; mindez maradéktalanul érvényesül a Kárpáthy Zoltánban. Az olvasó hiteles képet kap a 19. század derekáról: a polgári, középnemesi, nagyúri és paraszti réteg mindennapjairól. Mindjárt a regény elején felemelő, korhű leírást olvashatunk a nemzeti színház felépüléséről; később Jókai megrendítő jelenetekkel ábrázolja az 1838-as pesti árvizet; a ma már kevésbé ismert, neves és névtelen hősök mellett nem feledkezik meg Wesselényi Miklós és Széchenyi István munkásságáról sem (Wesselényi az árvíz három napja alatt saját élete kockáztatásával mentette a pesti lakosságot; míg az utóbbi az újjáépítés munkálatainak oroszlánrészét vállalta).

Ami a regény szereplőit illeti, a főszereplők vagy kiváló jellemek, vagy gazfickók; érdekesek, de kevéssé életszerűek. Ez persze nem gond: a nagy mesélőtől szórakoztatást, hangulatkeltést várunk elsősorban. Nem minden író tudja azt, amit Joanne Rowling (a brit írónő egyik legfőbb erőssége a hiteles jellemrajz; viszont nem tud olyan érzelmi hatást kiváltani az olvasókból, mint a magyar szerző).
Jókai karakterábrázolásában - mint rendszerint a többi művében - a Kárpáthy Zoltán esetében is a mellékszereplők a legeredetibb figurák: az író remekelt a hűséges tiszttartó, a cinikus, hízelgő Mayerné vagy az örökké dühös, de egyenes jellemű Tarnaváry septemvir bemutatásával.

Jókai Mór további jelentős művei: Szeretve mind a vérpadig; Szegény gazdagok; Az arany ember; A szerelem bolondjai; Erdély aranykora; De kár megvénülni; Gazdag szegények; Fekete gyémántok; Eppur si muove - És mégis mozog a föld; Az utolsó budai basa; Kelet királynéja; A kőszívű ember fiai; Az eltűnt leányok; Az új földesúr; Régi jó táblabírák; Rákóczi fia; Sárga rózsa; Aki a szívét a homlokán hordja; A három márvány fej; Enyim, tied, övé; A tengerszemű hölgy; Mire megvénülünk; Szép Mikhál; Névtelen vár; Rab Ráby; Öreg ember nem vén ember; A lőcsei fehér asszony; Egy ember, aki mindent tud - mivel mindezeket olvastam, valamennyiről mondhatnék néhány jó szót... s ezt a későbbiekben meg is teszem majd.