A bevándorlók évente 6 milliárd fonttal járulnak hozzá a brit gazdaság növekedéséhez. Ezenkívül a bevándorlás csökkenti a munkanélküliség arányát, méghozzá oly módon, hogy a külföldiek nem elveszik a munkalehetőséget a brit lakosoktól, hanem a számukra létrehozott új állásokat töltik be.
A britek mégis sokallják a bevándorlókat - eredetileg évente 8-13 ezer főre számítottak.
Az egykori szovjet blokkból érkezők közül sokan az építőiparban helyezkednek el, mások a kereskedelemben vállalnak munkát. De nem csupán a segédmunkások boldogulnak könnyebben idegenben - a diplomásokat is jobban fizetik a nyugati országokban, mint idehaza.
A Kanadába, Írországba és Nagy-Britanniába érkező bevándorlók negyven százaléka felsőfokú képesítéssel rendelkezik.
Svédországban nagy a kereslet a kelet-európai orvosok iránt (akik egyébként a hazai fizetés többszörösét kapják ugyanazért a munkáért).
Németországban a kelleténél jóval kevesebb a szakképzett mérnök (csaknem százezerrel többre volna szükség, mint ahány jelenleg dolgozik az ország területén; külföldieket mégsem foglalkoztathatnak: ehhez a bevándorlási törvényben megszabott minimális jövedelem túl magasnak bizonyult). Fizikai munkára azonban szívesen alkalmaznak bevándorlókat a németek.
Mivel a szakemberek hiánya Ausztriában is problémát jelent, ez év januárjától könnyebben vállalhatnak munkát a Kelet-Európából érkező szakmunkások. Az osztrák átlagkereset egyébként a hazai átlagos fizetés háromszorosa.
Nincsenek könnyű helyzetben azok, akik nem találták meg hazájukban a számításukat, s otthonuktól, megszokott környezetüktől távol kell bizonyítaniuk, idegen nyelven megértetni magukat.
Mivel mindeddig még nem próbáltam szerencsét külföldön, nem tudom, milyen érzés lenne "idegenként" élni egy országban.
Ha valaha sor kerülne rá, hogy külföldre menjek, szeretném, ha az ott élők nem gyanakvással tekintenének rám, a "bevándorlóra".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése