Május 24: Európai Nemzeti Parkok Napja

1909-ben ezen a napon kilenc nemzeti park nyílt meg Svédországban; Európa első nemzeti parkjai. Azóta a világon 250 nemzeti park létezik, s az EUROPARC Szövetség (korábban: Európai Nemzeti Parkok és Natúrparkok Szövetsége) 1999 óta ezen a napon ünnepli az Európai Nemzeti Parkok napját. Az 1973-ban alakult szövetség egyik legfontosabb feladata az, hogy rámutasson, mennyire fontos a nemzetközi összefogás, ha a kontinens természeti értékeinek megőrzéséről van szó.

http://www.europarc.org/international/europarc.html

A világ első nemzeti parknak nevezhető intézménye a kaliforniai Yosemite Nemzeti Park volt, amely azonban létrejöttekor, 1864-ben még nem viselte a nemzeti park nevet. Az 1872-ben létesített Yellowstone Nemzeti Parkot viszont fennállása óta hivatalosan ezen a néven emlegetik.

Hazánkban 1973-ban nyitotta meg kapuit az első nemzeti park, a Hortobágyi Nemzeti Park; mára tíz nemzeti park és harminchat tájvédelmi körzet létezik Magyarországon, s 900 ezer hektárnyi terület számít védettnek. Ezenkívül egy 2009-ig tartó fejlesztési program keretein belül további látogatói központok és tanösvények létesülnek majd - de talán jobb lenne, ha a meglévő értékeinkre (is) vigyáznánk; emlékezzünk csak a bánáti bazsarózsák esetére. 2004-ben egyedül a közvélemény nyomásának - s nem lelkiismeretes politikusoknak - volt köszönhető, hogy nem került sor egy védett terület károsítására.
A bánáti bazsarózsa (paeonia officinalis ssp. banatica) fokozottan védett növényfaj, egész Európában csakis a Baranya megyei Zengő nevű hegyen található, itt él a világon létező állománynak kb. 90 százaléka; a ritka virág eszmei értéke 250 ezer forint.
2004-ben a Honvédelmi Minisztérium a NATO támogatásával új lokátort akart építtetni a kérdéses hegycsúcson, ami mellesleg természetvédelmi terület. A védett növényeket megpróbálták ugyan áttelepíteni - a kísérlet azonban szomorú eredményt hozott, az átültetett bazsarózsáknak csupán tíz százaléka (!) élte túl.
Dicséretes és példaértékű volt a környezetvédő szervezetek és a polgári lakosság összefogása és kitartása, amivel végül megakadályozták a környezetkárosítást, megvédték a bánáti bazsarózsa természetes élőhelyét. 2004 februárjában Hosszúhetény és Pécsvárad városok lakói és a Greenpeace aktivistái szembeszálltak a helyszínre érkező favágókkal és biztonsági őrökkel. A környezetvédők a kivágásra ítélt fák elé vonultak; ha elrángatták őket onnan, állt a helyükre más. Néhányan a fákhoz láncolták magukat (bátorságuk elismerést érdemel). Egyre több felháborodott tiltakozó gyűlt össze a környező településekről, akik rossz szemmel nézték a mindeddig érintetlen környezet kizsákmányolását. Tévétársaságok is megjelentek a helyszínen. Végül rendőrök szólították fel távozásra a favágókat és az építéssel megbízott cég biztonsági embereit. A következő napokban lejárt a határidő, ami törvény szerint lehetőséget nyújtott volna a védett fák kivágására.
Az egyik környezetvédő megsérült a Zengő-hegyi csataként emlékezetessé vált összecsapásban, a róla készült képek bejárták az országot. A lokátor telepítése erkölcsileg ellehetetlenült. A bánáti bazsarózsa és a Zengő egyedi állat- és növényvilága megmenekült.
A környezetvédők lehetséges megoldásként a Hármashegyet vagy Mórágyot javasolták, ahol a katonai radar nem veszélyeztetné a bazsarózsa-állományt.
Kár, hogy a politikusaink ez egyszer ilyen szépen egyet tudnak érteni abban, hogy az anyagi érdekek - szerintük - fontosabbak a környezetvédelmi szempontoknál. (Dicséret illeti viszont az azóta köztársasági elnökké választott Sólyom Lászlót, aki akkoriban kiállt az aktivisták mellett.)