A 2004-ben alapított Facebook eredetileg egyetemisták számára készült; mára a világ második legkedveltebb közösségi portáljává nőtte ki magát. Több mint 70 millió aktív felhasználóval rendelkezik, s naponta több mint 150 ezer új érdeklődő regisztrál, köztük egyre több magyar. A csatlakozáshoz csupán egy érvényes emailcímet és a születés dátumát kell megadni.
Érdemes kipróbálni, mert a Facebook sok jó szolgáltatást nyújt; mintegy nyolcezer alkalmazás közül választhatunk. Különféle csoportokba (régió, iskola, munkahely, stb.) sorolhatjuk ismerőseinket. Videókat, fotókat tölthetünk fel (utóbbiakat tetszés szerint szerkeszthetjük); linkeket oszthatunk meg, ezenkívül eseménynaptárat is találunk az oldalon, ami a fontosabb dátumokra emlékeztet minket. Szabályozhatjuk, kik láthatják - illetve nem láthatják - a profilban közzétett személyes adatainkat, képeinket. Annyi információt adhatunk meg magunkról, amennyit csak akarunk (kedvenc könyvek, hobbi, sport), így új, hasonló érdeklődési körrel rendelkező ismerősöket szerezhetünk.
Az üzenőfal és belső levelezőrendszer mellett külső emailcímekre is küldhetünk leveleket.
A Facebook múlt év óta iPhone-on is elérhető.
A portál egyik újszerű szolgáltatása a Poke - ezt akkor használjuk, ha fel akarjuk hívni magunkra az ismerős vagy épp ismeretlen felhasználók figyelmét - ezt sokan ismerkedési céllal teszik, erre utal a fél éve megalakult, azóta több mint 350 ezer tagot számláló csoport, az "Enough with the Poking, Lets Just Have Sex" neve is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
ha már olyan régen elérhető iBetűn is, akkor miért írsz róla?
miért csinálsz egyáltalán blogot?
illetve miért akarsz? mert ez nem az
mond valamit az a szó, hogy webnapló?
A blogom hírblog, nem napló. Miért kellene minden blognak naplónak lenni kötelező jelleggel?
már azt hittem itt nem divat a válaszadás
ez nem hírblog :)
a hír az, aminek hírértéke van, itt pedig csak lejárt híreket láttam eddig, amik ugye értéktelenek
valami egyénibb dolog esetleg? mert tudom, manapság trendi dolog a blog, meg minden, de tartalom nélkül nem ér semmit ám
Azt hiszi ebből fog megélni. Mindenféle hülyeséget összeirogat, telenyomja a szar "blogjával" a világot, mindenhol reklámozza magát.
Szánalmas az egész.
Mondjuk annyit elért, hogy most már van pár tucat ember, aki megvetéssel gondol rá, sőt egyesek az utcán is képenröhögnék.
Ha igazi lenne a képe, de ezt nem hiszem!
Kedves Aranyhaj nekem spec tetszik a blogod:) Vinitornak meg annyi kommentem lenne,hogy pontosan azért kell szájbarágósan írnia a bloggereknek ezeket a cikkeket mert sajna egyik másik még most sem érti hogy miről is szól a blog, a net, a share, és úgy egyéb ámblokk internetes hasznos funkciók.További munkádhoz sok sikert(és kitartást :) ) kívánok neked:
Attila
Valóban meglepően sokan vannak, akik keveset tudnak mindezekről.
A biztatást köszönöm!
Amíg csináltam, igyekeztem jól csinálni. (Most is csinálom - de már külföldön.)
Sajnos - nyilván látod a többi hozzászóló stílusából - a magyar olvasóközönség túlnyomó részének nem érdemes írni. Persze akadnak olyanok is, mint Te, akik miatt igen, de oly kevesen, hogy így nem éri meg. Ezt egyébként könyvkiadással foglalkozó, becsületes és megbízható barátaim is alátámasztják. Sajnos azt kell mondanom, nem tudnék megnevezni olyan magyar (vagy külföldi) szerzőt, akit kellően becsül a hazai közönség.
Így nem kell csodálkozni, ha olyan tanácsot kapunk, hogy "el lehet majd menni".
Megjegyzés küldése