2008. április 2., szerda

Émile Zola és a Nana

168 évvel ezelőtt, 1840. április 2-án született Párizsban Émile Zola francia író.
Első novelláskötete még romantikus, fantasztikus stílusú írásokat tartalmaz; később az európai naturalista irodalom egyik képviselőjévé vált (habár nekem a naturalizmusról inkább az orosz írók jutnak eszembe, köztük is elsősorban Mihail Solohov; Zola inkább a brutalitást, az agressziót ábrázolja naturálisan, semmint a hétköznapi életet).

A francia szerző munkásságából elsőként az Állat az emberben c. regényt olvastam.
A könyv főhőse Jacques, egy fiatalember, aki sikerrel titkolja mindenki előtt, hogy őrült: kamaszkora óta nem tud szabadulni a beteges vágytól, hogy meggyilkoljon egy nőt.
Egy este már-már enged a késztetésnek - majdnem megtámadja és megöli egy gyerekkori ismerősét, egy szép, tizennyolc éves kislányt. Lelkifurdalás gyötri, a pályaudvar környékén bolyong a sötétben - s véletlenül bepillant egy elsuhanó vonat kivilágított ablakán, s meglátja, hogy a fülkében épp megölnek valakit; s újult erővel kezdi kínozni a rögeszméje.
Hamarosan egy fiatal, férjes asszony szeretője lesz; úgy tűnik, végre megszabadult a vak dühtől, amit minden nő iránt érzett. Ekkor azonban az asszony elmeséli, Jacques épp őt és a férjét látta a vonat ablakában azon az estén; a férje ölte meg féltékenységből azt a férfit, aki még kislányként elcsábította őt.
Ettől kezdve a fiatalemberben ismét feléled a gyilkolás ösztöne...

Zola következő műve, amit olvastam, a Nana című regény.
Nana a párizsi Variétés szép, szőke színésznője, aki nem épp tehetséges vagy jó hangú, ellenben erotikus kisugárzásával látványos sikereket arat. Alkalmi kapcsolatokból tartja fenn magát, s lassanként az előkelő körökbe emelkedik. Szeretői bankárok, grófok, katonatisztek, akik készek arra, hogy mindent feláldozzanak érte, a színésznő pedig él (időnként visszaél) a lehetőséggel.
Érdekes módon amikor Nana súlyos betegen magára marad, korábbi szeretői meglátogatják ugyan, de inkább a háza előtt ácsorognak; s épp pályatársai és riválisai, a többi színésznő - akikkel régen örökké marták egymást - tartanak ki mellette.
A történet fordulatos és szomorú. Hitelesen mutatja be a társadalom számkivetettjeinek sorsát, a kurtizánok zilált szerelmi életét, a múlt századi Párizs hierarchiáját és hangulatát, az előítéleteket és visszásságokat.

Megjegyzem, régebben olvastam mindkét művet, érdekes lenne újra elolvasni őket - az azóta szerzett tapasztalatok fényében.

Zola művei elérhetőek az interneten magyarul, angolul és francia nyelven.

2 megjegyzés:

San Miguel José írta...

Zolától a "Patkányfogót" olvastam, az is kemény, és Armand Lanoux-tól a "Jónapot Zola úr" című életrajzi művet. Jó kis olvasmányok ezek, bár néhol nem kímélik az enber gyomrát.

aranyhaj írta...

Most kezdem olvasgatni Zola többi munkáját.
Valóban nem mindig szívderítő olvasmányok, viszont nagyon érdekesek. Zola pedig sosem közönséges; kifinomult stílusa van.

A kortárs irodalomban Stephen Kinget tartom naturalistának, vagy épp a kriminalisztikáról szóló írásokat.