Émile Zola és a Nana

168 évvel ezelőtt, 1840. április 2-án született Párizsban Émile Zola francia író.
Első novelláskötete még romantikus, fantasztikus stílusú írásokat tartalmaz; később az európai naturalista irodalom egyik képviselőjévé vált (habár nekem a naturalizmusról inkább az orosz írók jutnak eszembe, köztük is elsősorban Mihail Solohov; Zola inkább a brutalitást, az agressziót ábrázolja naturálisan, semmint a hétköznapi életet).

A francia szerző munkásságából elsőként az Állat az emberben c. regényt olvastam.
A könyv főhőse Jacques, egy fiatalember, aki sikerrel titkolja mindenki előtt, hogy őrült: kamaszkora óta nem tud szabadulni a beteges vágytól, hogy meggyilkoljon egy nőt.
Egy este már-már enged a késztetésnek - majdnem megtámadja és megöli egy gyerekkori ismerősét, egy szép, tizennyolc éves kislányt. Lelkifurdalás gyötri, a pályaudvar környékén bolyong a sötétben - s véletlenül bepillant egy elsuhanó vonat kivilágított ablakán, s meglátja, hogy a fülkében épp megölnek valakit; s újult erővel kezdi kínozni a rögeszméje.
Hamarosan egy fiatal, férjes asszony szeretője lesz; úgy tűnik, végre megszabadult a vak dühtől, amit minden nő iránt érzett. Ekkor azonban az asszony elmeséli, Jacques épp őt és a férjét látta a vonat ablakában azon az estén; a férje ölte meg féltékenységből azt a férfit, aki még kislányként elcsábította őt.
Ettől kezdve a fiatalemberben ismét feléled a gyilkolás ösztöne...

Zola következő műve, amit olvastam, a Nana című regény.
Nana a párizsi Variétés szép, szőke színésznője, aki nem épp tehetséges vagy jó hangú, ellenben erotikus kisugárzásával látványos sikereket arat. Alkalmi kapcsolatokból tartja fenn magát, s lassanként az előkelő körökbe emelkedik. Szeretői bankárok, grófok, katonatisztek, akik készek arra, hogy mindent feláldozzanak érte, a színésznő pedig él (időnként visszaél) a lehetőséggel.
Érdekes módon amikor Nana súlyos betegen magára marad, korábbi szeretői meglátogatják ugyan, de inkább a háza előtt ácsorognak; s épp pályatársai és riválisai, a többi színésznő - akikkel régen örökké marták egymást - tartanak ki mellette.
A történet fordulatos és szomorú. Hitelesen mutatja be a társadalom számkivetettjeinek sorsát, a kurtizánok zilált szerelmi életét, a múlt századi Párizs hierarchiáját és hangulatát, az előítéleteket és visszásságokat.

Megjegyzem, régebben olvastam mindkét művet, érdekes lenne újra elolvasni őket - az azóta szerzett tapasztalatok fényében.

Zola művei elérhetőek az interneten magyarul, angolul és francia nyelven.