2007. november 14., szerda

Férfiközpontú korban élünk

Újabb vizsgálati eredmény került nyilvánosságra a Zsanett-ügyben. A szakértők ezúttal is arra a következtetésre jutottak, amire mindeddig: nincs bizonyíték, nem megfelelő mintákat vizsgáltak, nem időben vizsgálták, sorolhatnám. A lány május eleje óta állítja, megerőszakolták - viszont bizonyíték hiányában az elkövetők nem büntethetők. Az eddigi vizsgálatok szerint előfordulhatott, hogy minden úgy történt, mint mondja, de konkrétum nem támasztja ezt alá.
Zsanettet május 4-én hajnalban öt rendőr igazoltatta a Múzeum körúton - a lány szerint egy mellékutcába vitték, és ketten erőszakoskodtak vele. Az eset nagy felháborodást váltott ki, néhány vezető beosztású rendőrnek távoznia kellett állásából. Politikai felhangok is keveredtek a dologba, néhányan párhuzamot vontak az elmúlt év október 23-i rendőri intézkedések és a májusban történt nemi erőszak közt. Ennek megfelelően egyre többen látták úgy, hogy a rendőrök lejáratásához politikai csoportok érdeke fűződik. Időközben egyre több szakértői vélemény született: a mobiltelefonok és az egyik orvosi vizsgálat a lányt igazolta, két másik viszont a rendőröket. Folyik a papírmunka, az ügyvédek remekelnek. Pedig ha valaki megöl egy embert, de nem lehet rábizonyítani, attól még nem válik vétlenné...

A Zsanett-ügyet nem politikai ügyként kellett volna kezelni - ebben az esetben pártállástól függetlenül egyféle véleménynek van helye: egy erőszakos közösülés nem a tüntetőkkel szembeszálló rendőrökkel egy lapon említeni való, hanem a nővédelemre tartozik. Ha már elbocsátásokra került sor, elsősorban nem a rendőri vezetőket kellett volna távozásra bírni, hanem magukat az elkövetőket megbüntetni.
A közvélemény egyre inkább a lány ellen fordul - mint rendszerint, azokban az esetekben, ha nőkkel szembeni visszaélésekről esik szó. Hosszan sorolhatnám, mivel mentegetőznek ilyenkor az elkövető férfiak: "akarta", "provokálta", "nem is történt semmi", "kihívóan viselkedett", "rendszeresen járt bulikba", "alkoholt fogyasztott", "korábban már többekkel járt", "könnyűvérű".

A társadalom manapság túl elnéző a nemi erőszakot elkövetőkkel szemben. Távol áll tőlem, hogy visszasírjam a régi rendszert, de meg kell jegyeznem, pár évtizede felakasztották az erőszakoskodókat. Ma már akkor sem feltétlen kap életfogytiglant a bűnöző, ha az erőszak után meg is öli az áldozatát.
Az áldozatnak - bár az átélt szörnyűséget nem teszi jóvá - mégis megkönnyebbülés látni, hogy nem úszta meg az elkövető. Nem beszélve arról, hogy a börtön talán elveszi a bűnösök kedvét az erőszaktól, ami az esetleges későbbi áldozatok számára nem mindegy. Ráadásul - épp a kétkedés, a társadalmi előítéletek miatt - sok nő be sem jelenti a bűnesetet, vagy ha mégis, akkor nem kezdeményez eljárást. Nehéz bizonyítani az igazát annak, aki ilyesmire vállalkozik.

Angliában a felmérések szerint minden második fiatalember úgy véli, vannak "körülmények, amik érthetővé teszik a nőkkel szemben alkalmazott erőszakot". Az angol politikus, David Cameron úgy véli, ezen a társadalmi hozzáálláson kell változtatni, ezenkívül szigorítani az erőszakért járó büntetést.

Törökországban még mindig általános érvényű a kényszerházasság, a "becsületgyilkosság".
Itt még az egyetemet végzett nők 39%-a is úgy véli, jogos a házasságon belüli erőszak, a verés; a vidéken élő, iskolázatlan nők közt ez az arány persze jóval magasabb. És akkor még a török nőknek sokkal könnyebb a helyzetük, mint a többi muzulmán országban élő asszonyoknak, lányoknak.

Magyarországon nincs ugyan "erkölcsi indíttatású gyilkosság" - de mi a helyzet a partnereit váltogató nők és férfiak megítélésével? Az egyenlő esélyekkel? A családon belüli erőszakkal?

További statisztikák:
Hihetetlen, de igaz: egy apróbb, vékonyabb termetű lány nagyobb valószínűséggel esik erőszak áldozatául, mint egy magas, dús keblű nő - egyfelől mert az utóbbi típus erősebb alkatú, tehát könnyebben védheti magát; másrészt pedig az erőszakolók eleve a gyengébb felépítésűekhez vonzódnak, azokhoz, akiknél erősebbnek érezhetik magukat.


Az álszentség ("kiprovokálta", "megérdemelte", "kétes életmódot folytatott") nem hoz megoldást az erőszak ellen. Felmérések igazolják, hogy ahová bevezették az Internetet (s ebből következően a felhasználók pornográf tartalmakat nézegethettek), ott kisebb lett a nemi erőszak aránya, mint ahol nem; ugyanakkor a többi bűneset - lopás, betörés, testi sértés, stb. - továbbra is ugyanolyan gyakran fordult elő, mint korábban. Tehát az elfojtás megszüntetése, a vágyak kiélése bűnmegelőző hatású volt.

Nem lehet Krav Maga vagy tae kwon do bajnoknak kiképezni minden egyes lányt, aki megkockáztatja, hogy sötétedés után kilép az utcára (mert szeret szórakozni járni, mert váltott műszakban dolgozik, stb). Helyesebb, ha a társadalmi megítélés változik - férfiaknak, nőknek egyaránt tudni kell, hogy felnőtt nővel erőszakoskodni épp olyan aljasság, mint gyerekkel, végül is ugyanazt eredményezi: életre szóló sérülést, bezárkózást, torzulást, intimitásra való képtelenséget. Az ilyesmit nem menti, hogy a nő kivágott ruhát viselt, vagy alkoholt fogyasztott. Szigorúbban kell fellépni az elkövetők ellen. Sötét jövő elé néznének a nők (hosszú távon a férfiak is!) egy olyan kultúrában, ami természetesnek veszi a nők ellen irányuló erőszakot.

Sajnálom Zsanettet. Valamiért biztos vagyok benne, hogy igazat mond.

41 megjegyzés:

Nergal írta...

Szia!

Érdekes cikk, tetszett, de két dologba belekötnék. Az egyik az állszentség téma, a másik a pornó kielégítő mivolta.

Az állszentségről amit írtál igaz, ezek a dolgok nem okok az erőszakra, de te is ismered a mondást, alkalom szüli a tolvajt. Az ember már csak ilyen, és ha a nők lennének az erősebbek, és a férfiak ilyen magamutogatók, akkor a nők erőszakolnák meg a férfiakat (Erre páran biztos szívesen ideírnák, hogy bár úgy lenne :) Miért nem tudtok mással is foglalkozni?).

A pornó időlegesen valóban lekötheti a kielégületlen férfit, de csak fokozza benn az igazira áhítozás érzését, és a legtöbb pedofil, erőszakoskodó... pont azon nőtt fel, meztelen vagy félmeztelen képekre, utcalányokra csorgatta a nyálát, míg össze nem szedte a bátorságát, hogy megtegye. A vékony gyenge nő vagy a kislány könnyű áldozat, de nem mert tőle fél, hogy megvédi magát, hanem mert egy telt erős nő jellemileg is erősebb, ami az illető társadalmi bukását hozhatja. Őt nem feltétlenül fogják megtörni a történtek annyira, hogy ne akarna elégtételt.
Ráadásul egyre fiatalabbak az erőszakoskodók is, mert egyre korábban kezdenek el pornót nézni, egyre fiatalabb lányok mutogatják magukat... Valaha a prostik diskrétebben öltöztek, mint ma a legtöbbőtök. Magatoknak köszönhetitek, hogy elveszett a nőiség szentsége.
A törvény keze pedig nem csak velük, mindenkivel szemben egyre gyengébb (csak azokkal szemben nem, akikkel kellene/lehetne), de ezt nem is neki kellene megállítania, hanem az embereknek maguknak. Összegezve az egészet, bár nem indok, de ok a nők léhasága, magamutogatása. A szolíd (az önként szolíd, nem a sznob) élet elvesztésével elveszik minden, ami az egészséges szexualitást jelenti, a korcsosulással meg együtt jár az erőszak. Amíg az erkölcsi felfogás nem változik meg, addig a nőkkel szembeni erőszak sem.

Bella írta...

Egyetértek Nergallal, egyébként az ő blogján keresztül találtam meg ezt a bejegyzést. Én, mint nő mondom, hogy a nők tehetnek arról, hogy már nem is igazán tudjuk, mi az, nőnek lenni. A mai fiatal lányok úgy viselkednek, úgy öltöznek, olyannak vallják magukat, amivel elárulják a saját nemüket. A prostituált és a kurva szó már két külön fogalmat jelent: az első, azokat a szerencsétleneket, akik a testükből élnek, a második pedig a mai tizenéves lányok többségét.
Hallottam esetről, amikor egy buliból egy lányt kórházba vittek, hogy kioperálják berlőle a tampont, ugyanis a srácok nem várták meg, amíg kiveszi. És szó sem volt erőszakról. A viselkedés sokszor valóban provokál.
De ez nem az egyetlen oldala a dolognak, természetesen. A törvény, a büntetőjog valóban nagyon gyenge a nemi erőszakkal szemben. Sok nő valóban visszaondja a feljelentést, mert pl nem vállalja azt, hogy szembesítik őt az elkövetővel. Mivel nincsen garancia arra, hogy a tettest megbüntetik, sokan félnek a bosszútól. Egyetértek, hogy szigorítani kellene az eljárásokat és a büntetést is.
Ugyanakkor a pornó, a rengeteg erptikus tartalommal telített, főműsoridőben sugárzott tévéműsor, az, hogy már manapság mindennek van szexuális tartalma, nagyon káros a fiatalokra nézve, és csak fölöslegesen izgatja őket. Ezért van nagyon is gyakran, hogy lányok 12 évesen elvesztik a szüzességüket, hogy tizenegynéhány évesen össze-vissza élnek szexuális életet, anélkül, hogy egyáltalán megértek volna szexuálisan, és bizony ez a fő oka annak, hogy egyre fiatalabbak a szexuális jellegű bűncselekmények elkövetői.

Aranyhaj írta...

Pontosan erről van szó: nőt erőszakolni bűn, akkor is, ha alkalom szüli a tolvajt. Minden nő szívesen veszi, ha tetszik a férfiaknak, de joga van megválasztani, hogy elfogadja-e egy adott férfi szexuális közeledését, vagy sem.

Igen, tudom, hogy vannak, akik szerint káros a pornó; de még mindig úgy vélem, hogy inkább a már meglévő feszültségeket vezeti le, nem újakat gerjeszt.
Az erőszakpornót tényleg tiltani kellene, de akkor még inkább azt a hozzáállást, hogy a nőiesen öltözött nő bántalmazható. (A muzulmán országokban azt tartják jogosnak, hogy azt a nőt, aki elsózza a levest vagy egyedül járkál az utcán, meg szabad verni, mert erkölcstelen.)
Ez teljesen másként volt a régi kultúrákban, a középkor és a patriarchális társadalom kialakulása előtt, amikor még valóban szentnek tartották a nőt, a szexualitásával együtt!

Azt hiszem, nem lenne szabad általánosítani, hogy a mai lányok kurvák, mert kihívóan öltöznek. Addig semmi baj nincs a partnerváltogatással, a szabad szerelemmel, míg két fél kölcsönös beleegyezésével történik, míg nem kényszerítenek senkit semmire - míg mindkét félben elégedettséget kelt. A nemiség örömforrás, élmény. Tapasztalatokra pedig szükség van, eközben persze veszít az ember az illúzióiból, viszont így készül fel az életre, a későbbi komoly kapcsolatra. Gond akkor van, ha betegség, nem kívánt terhesség vagy erőszak következik be, de ezeket éppen nem úgy lehet elkerülni, ha azt sulykoljuk, hogy a szex bűnös dolog. Senki sem garantálhatja, hogy boldogabb lesz az a lány, aki játssza a szerénykét vagy később veszti el a szüzességét, mint mások. Ismerek nagyon korán érő lányt, akinek boldog, kiegyensúlyozott a szexuális élete, meg olyat is, aki sokáig várta a nagy igazit - felesleges mondanom, mekkorát csalódott. A szüzesség elvesztése meg mindenképp kellemetlen, tizenkét évesen is, húszévesen is. Szinte azt mondhatnám, szerencse, hogy ilyenkor még úgysem a neki megfelelő párral van a lány, csak keresgéli a szerelmet - legalább nem a későbbi komoly kapcsolatához fog kötődni ez a rossz emlék:-)

Nergal írta...

No szia ismét!

"Minden nő szívesen veszi, ha tetszik a férfiaknak" Ehhez nem kell kipakolni semmit. Egy kedves mosoly, egy ragyogó szem sokkal előbb megtetszik egy férfinak, mint két kipakolt mell, és sokkal előbb szeretne egy ilyennel normális kapcsolatot. Egy kivetkőzött csaj kétféle fickónak tetszik. Annak aki csak mutogatni akarja, meg annak aki csak elkapni. (Meg az álmodozó kisfiúknak, de ez más téma, ez már a pornó mellékterméke.) Az általános kivetkőzés két dolgot eredményez alapvetően, a rombolja férfiak végső valódi élményét (mivel amikor a párja vetkőzik le, már nem nyújt olyan élményt, hiszen rakásszám lát hasonlót az utcán is), másrészt pont azt, hogy mivel ha nem ezt látná minden nap mindenhol, nem foglalkozna vele annyit, el tudná tölteni az idejét más hasznos dolgokkal is, de ez így egyfajta függőséghez vezet. Én férfi vagyok, átélem/tem ezeket a dolgokat. Amíg a nők nagy része inkább csak az érintésre izgul testileg, addig a férfi a fantáziájára, a látványra gerjed, kevésbé a fizikai érintkezésre, és itt fontos, hogy fizikális izgalomról van szó, amit nem csak a fejünkben, hanem a testünkben élünk meg. No ebből leszűrheted miért az erőszak. Kellőképp tudatos ember vagy jó helyzetben levő ember nem vetemedik erőszakra, mert le tudja győzni ezeket a hatásokat, de egy esetleges műveletlen, elhanyagolt, elvonásitünetes, esetleg mentálisan gyengébb jellem nem. Ő meg fogja magyarázni magának, hogy joga van hozzá neki is, és persze hogy azzal fog érvelni, hogy kihívóan viselkedtél vele. Konklúzió: Amíg azt élvezitek, hogy tetszetek a férfiaknak, amit azon mértek le mennyire bírjátok őket felizgatni a kivágott vagy nem létező ruháitokkal, addig ne csodálkozzatok, ha erőszakosabban közelednek hozzátok mint szeretnétek.

Amúgy látom te is a férfibolondító szépkislányokhoz tartozol, akik a kötöttpulcsis, lófarkas "szerénykét" max kinevetitek. Csak szólok, ő előbb lesz boldog.

"nem úgy lehet elkerülni, ha azt sulykoljuk, hogy a szex bűnös dolog" Nem bizony. Csak azt kellene súlykolni, hogy felelősségteljes dolog.

Aranyhaj írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Aranyhaj írta...

Hamar kész az ítélet.

Ugyanezzel az erővel azt is mondhatnád, hogy nem bűnös pl. a hajléktalan, aki egy kihalt utcán agyonver egy jól öltözött, jól táplált embert (talán épp téged vagy engem), hogy elvehesse a tárcáját, mert már napok óta nem evett. Végső soron az evés létszükséglet; szeretkezés nélkül csak-csak el lehet lenni egy hétig, de evés nélkül aligha. Ez menti az éhező hajléktalant ilyen esetben? Nem hinném, hogy így vélné a társadalom.

Egyszer a vonatról szálltam le, mikor észrevettem, az előttem lekászálódó úrnak - fél karnyújtásnyira szorosan előttem - kilógott a farzsebéből egy tízezres. Nem épp csak a csücske, hanem az egész: alig egy-két centi választotta el attól, hogy kiessen a zsebből. Szóltam a férfinak, hogy elhagyja a pénzét, tegye jobb helyre. Eszembe se jutott, hogy kiemeljem a zsebéből, mondván, hogy akinek tízezrese van, vigyázzon rá jobban.

Lehet érteni az összefüggést...

Felelősséget elsősorban a mai férfiaknak kellene tanulni. Egy ismerősöm - idősebb főiskolai tanárnő - mondta egyszer (akkor még tapasztalatlan voltam), hogy férfi-nő kapcsolatban mindig a nő kiszolgáltatottabb, neki van jobb esélye megsérülni. Ahogy telik az idő, egyre inkább úgy látom, a tanárnő nagyon okosat mondott.

Csabi kallaics@freemail.hu írta...

Kedves Aranyahaj!
Az erőszak bűn mindenképp, de mikor a nők úgy fekszenek egyik pasi ágyából, a másikba, mintha az olyan természetes lenne,akkor ne csodálkozzon ha egy buli után,ahol esetleg ittak mindketten, a nőn, annyi ruha van,hogy épp nincs ki minden testrésze és ott olyan táncot lejt, hogy pasi már "nincs magánál" esetleg ( erre van kitalálva nő, vagyis cél meghódítani a férfit ) és,akkor utána meg mikor eljutnak egy bizonyos pontig, a csaj meggondolja magát és pofára ejti a pasit,akkor nem kéne csodálkozni dolgokon. Tehát én inkább úgy érzem,hogy a nők olyan előjogokat formáltak maguknak a testük kihasználásaval ( ld. pl. jogostványszerzés, munkahelyen előrébbjutás) holott a kötelességeitek feledés homályába merültek. A nők kb. 20%-a tud főzni vagy képes normálisan ellátni a házimunkát. Állítom én különbül látok el férfi létemre házimunkával kapcsolatos teendőket,mint a (fiatal) nők többsége. Ez nem büszkeség, ez szégyen a nők részére. Az,hogy lekruvázzák egyik másik nőt, annak meg van oka többnyire és ne csodálkozzon semmin.
Még mielőtt elítélnél én a Zsanett üggyel kapcsolatban az a véleményem,hogy a rendörség el akarja tusolni az ügyet. Zsanettnak állok az oldalán 90%-ban és csak 10%-ban a rendőröknek.
Ja és még egy apróság: 1,5 éve nem találtam olyan nőt,aki normálisan hozzá tudna állni egy kapcsolathoz,akivel építeni lehetne az életet. Mindegyik csak "ki akarja élni magát" még huszonévesen is. Szóval erről ennyit.
Üdv.:
Csabi

u.i: e-mail címre írhattok válaszokat! Anyázásra, bunkózásra nem vagyok kíváncsi, mert én sem szidtam senkit!

Aranyhaj írta...

Nem rossz szándékkal mondom, de ha a kapcsolatot azzal indítod, hogy a nőnek csak kötelességei legyenek, szeretkezni, akár van kedve, akár nincs; meg főzni... A szexnek - ha jól csinálják - a nő számára ugyanolyan (sőt nagyobb) örömnek kell lennie, mint a férfinak! De ehhez igenis kell idő egy nőnek, mire úgy meg tud nyílni, hogy valóban élvezze (lehet, van lány, akinek pillanatok alatt megy, de ez a nagyon kevés, szerencsés kivétel, ha egyáltalán van ilyen), és ehhez több és hosszasabb előjáték szükséges; ezt nem gonoszságból csinálják a nők, ilyen a biológiai felépítésük. (Te örülnél annak, ha a partnered kelletlenül, saját igényét félretéve hamarabb engedne mindent, mint szeretné - aztán nem érezne örömet? Neked legalább akkora csalódást okozna az ilyen együttlét, mint neki.)

A "kötelességek" feledésbe merültek, na de mi van azzal, hogy a nők ugyanúgy járnak munkahelyre, mint a férfiak? Van olyan család, ahol a nő látja el a háztartást, emellett ő tartja el a munkanélküli férjét.

Sajnos néha már azt kell gondolnom, hogy a férfiak csak azért akarnak tartós kapcsolatot, hogy legyen, aki ellátja a háztartást - ezt egy hímnemű barátom viccből mondta, de ijesztően sok igazság van a szavaiban. Miközben a férfiak persze nyugodtan félreléphetnek. (Soha nem fogom elhinni, hogy van férfi, aki nem lép félre, de ez nem zavar, így kell őket elfogadni :-) Ha csak ennyi baj van vele, akkor még rendben van).

Már én is gondoltam arra, hogy mi lenne, ha ismerkedéssel, társkereséssel foglalkoznék a blogomban. Érdekes téma :-)

Nergal írta...

Félreértesz. Sehol nem írtam olyat, hogy aki erőszakoskodik a nőkkel az nem bűnös, sőt pont azt írtam, hogy az. Inkább scak arra akartam rávílágítani, hogy az alulöltözöttségeteknek és a viselkedéseteknek ez szükséges következménye, épp úgy, mint ahogy az éhes agyonveri a jól tápláltat a kajáért.

"Soha nem fogom elhinni, hogy van férfi, aki nem lép félre, de ez nem zavar, így kell őket elfogadni :-)" Rossz hozzáállás, képzeld, van olyan (nem is kevés, sőt lehet több, mint olyan nő, aki nem lép félre). Jól ki fogod használtatni magad, ha így gondolod.

Aranyhaj írta...

Örülök, hogy legalább abban egyetértünk, hogy egyáltalán bűnösnek mondható, aki ilyet tesz.
Tönkretesz egy másik embert; férfi el sem tudja képzelni, mennyire (illetve el tudja - ha belegondol, hogy mi történne vele magával, ha valami okból börtönbe jutna, néhány megtermett és nem túl gátlásos cellatárs közé, akkor lehet róla fogalma, mit vét az erőszakoló az áldozat ellen).

Ha már megjegyezted, hogy van férfi, aki nem lép félre... én nem szeretnék olyan partnert, aki idősebb a nagypapámnál! :-) Igaz, még akkor is előfordulhat, hogy felszarvaz, vagy legalábbis kedve még lenne hozzá.

Viccen kívül, azt úgysem lehet kinevelni a férfiból, hogy félrenézegessen. Nem monogámak, ezt tudomásul kell venni. Úgy gondolom, ha van társam, már inkább néha lépjen félre (a másik nő beleegyezésével, mert az nem mindegy), minthogy megszentült arcokat vágjon, miközben titokban tele van minél betegebb vágyakkal.

Nergal írta...

Szerintem nem vagyok idősebb a nagypapádnál :)

Nergal írta...

A férfiak akkor kezdenek el komolyan félrenézegetni, amikor nektek elkezd esténként fájni a fejetek. Az, hogy megnéz egy másik nőt is, nem jelenti azt, hogy akar is tőle valamit, ennyire ti is megnéztek egy "jó pasit", csak az ritkább, és ő sem félseggigérő levágottszárú farmerban jár, meg úgy, hogy kinn a melldzsungel. Ha a nők mutogatják magukat, ne csodálkozzanak, ha mi megnézzük őket. Ha meg nem kapjuk meg, amit szeretnénk, ne csodálkozzatok, ha félrelépünk (ráadásul nagyon türelmesek is tudunk lenni, de azért egyszer minden türelem elfogy). Ehhez képest ti puszta szórakozásból, újdonságkeresésből is félre- meg leléptek. Nagyon rossz a férfiismerőseid köre, ha így látsz minket. (Nem a dizsiben az izompólós tüsifejű az alap :)) az csak a Rev. 1.0)

Bella írta...

Én olyan nő vagyok, aki hosszú, nőies szoknyát hord, néha még nőiesen kivágott, néha mindent takaró, szűk felsőkkel. A férfiak mégis megbámulnak, imádnak - az arcomat és a hajamat nézik meg elsőre. Erre a kettőre büszke is vagyok. Aztán persze a testemben sem kell csalódni, de a meztelen mellem és fenekem olyan dolog, amit az utcán nem láthat senki, mert akkor mi marad a páromnak, miután levette rólam a ruhát? Mi értelme a szexi fehérneműknek?
Az igazi nő titokzatos is, misztikus, nem ad mindent könnyen, elsőre, bárkinek. Sejtelmes, olyan vad, akiért a vadásznak küzednie kell, akit űzni kell, hogy annál örömtelibb legyen a beteljesülés, és annál értékesebb a vad húsa.
És nem azt mondom, hogy a szüzességet tűzzel-vassal őrző magatartás a nőies, nem. Az is legalább olyan beteges, mint a szajhaság. De a nőnek tudnia kell értékelni magában azt, hogy ő nő, és tudnia kell, a természet rendje szerint, hogy ő a vad, nem a vadász.
Én abszolút egyetértek a szabad szexualitással, egy nőnek is ugyanannyi joga van váltogatni a partnereit, mint egy férfinak, de nem mindegy, miért. A szex örömforrás, de nem csak az, sőt. Aki a maga örömét keresi, az tévúton jár. Az örömöt kapja a másiktól, az ő dolga örömet szerezni. Ha ez nincs meg, akkor ott kezdődik a gond.
Mindenki akkor veszítse el a szüzességét, amikor erre készen áll, ha 14 évesen, akkor akkor, ha 20 évesen, akkor úgy. De amnapság a trend azt mutatja, hogy a szüzesség korai elvesztése nem áll egyenes arányosságban az érettséggel, sőt. Azt sem tudják, mi az a szex, de csinálják..
Csak ennyit akartam mondani.

Bella írta...

Egyébként én több olyan férfit ismerek, aki nem lép félre, mint nőt. Hajléktalanok meg igen ritkán támadnak meg embereket azért, mert éhesek, mert többnyire nincs erejük megtenni ezt. Több az olyan eset, amikor szórakozásból diszkóból hazafelé tartó tökrészeg fiatalok felgyújtják őket.

Aranyhaj írta...

Nem azt mondtam, hogy a hajléktalanok ilyeneket csinálnak, hanem azt, hogy ha előfordulna, nemigen mentegetné őket senki az ösztönös, természetes éhségérzettel. Akkor se szokták, ha ennivalót lopnak, nemhogy ha még bántalmaznának valakit.

A megnézéssel végképp nincs baj, az csak öröm mindkettőnek - a férfinak volt része egy kellemes látványban, a nőnek meg egy szemmel történő dicséretben.

A férfi félrenézegetése alatt félrelépést értettem. Erről lehetetlen leszoktatni őket, de ezt persze senki se vallja be egy blog nyilvánossága előtt, mert azt akárki olvashatja, jelenlegi és későbbi barátnők is. (Hosszas baráti viszonyban már mindegyik férfi elismeri - négyszemközt -, hogy bizony előfordult, hogy szarvak kerültek a feleség fejére, aki azóta se sejt erről semmit.) Én még nem találkoztam olyan férfival, aki nem csalná a párját, vagy nem lenne rá hajlandó... azt hiszem, nem is szeretnék ilyennel találkozni; az ilyen valahogy természetellenes.

Éppenséggel a nők szoktak akkor félrelépni, ha nem működőképes a kapcsolat; az újdonság varázsának keresése inkább férfiösztön. Ezzel nincs is baj, míg nem kényszerítenek senkit semmire, míg mindkét félnek örömet okoz.

Aranyhaj írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Nergal írta...

Aranyhaj, ugyanazt mondjuk a másik nemről, te rólunk, én rólatok, csak az a különbség, hogy te ezt tartod normálisnak, én nem. Örülök, hogy vannak olyan nők, mint Bella, az ilyenekért érdemes férfinak lenni. Amúgy tévedsz, hogy egy "blog nyilvánossága" előtt nem mond ki valaki ilyeneket. Nem ismer egyikőtök sem, itt csak egy nick vagyok, semmi több, bármit írhatnék. Pont ez a szép a netben. Egyszer talán megérik majd benne is a vágy, hogy olyan férfit találj, akinek csak te kellesz, és senki más. Csak nehogy addigra oda legyen a lehetőség. Ahogy nőben is nehéz, férfiban is elég nehéz olyat találni, aki megbecsül, aki nem fog egy-két szép év után eldobni, aki nem fog megcsalni. Remélem, én megtaláltam kedvesemben ezt a nőt, azt meg tudom, hogy ő megtalálta bennem ezt az embert, de a sajá környezetünkben sem tudnánk sok hasonlót mondani. Ha megalkusztok olyanokban, hogy mindegy megcsal e, csak megtarthassam... nem sok érzelmi jövő vár rátok, de valószínűleg másmilyen sem.

Aranyhaj írta...

Hm, ne mondd már, hogy a nicked és a blogod alapján nem ismerne rád a barátnőd :-) Persze ha tényleg teljesen névtelenül, mondjuk Gombkötő Peti vagy Pityi Palkó nickkel bejelentkeznél egy netes fórumra, lehet, mást mondanál a megcsalásról. Legalábbis idővel előbb-utóbb.

Régen rossz, ha a párkapcsolat attól marad párkapcsolat, hogy megcsalnak-e vagy sem. Az nem szeretet, hanem birtoklási vágy, önigazolás - "én kellek, CSAK én, ő az ENYÉM, én vagyok a pótolhatatlan". Sokkal jobb, ha a másikat el tudod engedni; ha akar, visszatalál hozzád, ha nem, úgyse működik a dolog.

Nem azért veszem tudomásul, hogy megcsal, hogy "megtarthassam", megalkuvásokkal teli kapcsolatot nem akarok! Akkor ezerszer inkább vagyok egyedül.

Neked nem ez jön be, másnak igen. Sokféle ember van. Nem hinném, hogy pl. én örülnék neki, ha a leendő párom úgy gondolkodna a kapcsolatokról, mint te... Birtoklási vágytól megmérgezett kapcsolatot sosem akarok.

Nergal írta...

Hjajjj! Ez a birtoklásos dolog nagyon ósdi. Ha valakit szeretek, azért nem csalom meg, mert eszembe sem jut, hogy nekem más kelljen. Nem akarom birtokolni őt, bármikor elmehet ha akar, én nem elvárom, hogy ne csaljon meg, hanem ezt tartom normálisnak. Nem haragudnék rá, ha megtenné, valószínűleg nem tudnám elhagyni sem, de nagyon csalódott lennék (magamban), mert igenis, én akarok lenni neki a minden. De ezt nem az ő megfogásával kell elérni, hanem, hogy mindent megteszek én érte. Ez birtoklási vágy? Hmmm.

"ha akar, visszatalál hozzád, ha nem, úgyse működik a dolog" ha már eltéved tőled, már nem működik. Nem ő, te csinálsz valamit rosszul, és hiába tér vissza, már nem lesz az, ami volt.

(Nem olvas blogokat, még az enyémeket sem. Megvan mindkettőnknek a saját privát szférája, mert ilyen kapcsolatban is lehet, csak mást jelent, mint a te elképzelésedben.)

No nem akarlak meggyőzni az igazamról, én is csak leírtam az elképzeléseim, akárcsak te, erre vannak a blogok.

Arra azért kíváncsi lennék, ha nem megalkuvás, mi késztet arra, hogy ilyen "megértő" legyél? (Csak nem a saját szabadságod félted?)

Aranyhaj írta...

Dehogynem. Legyen szabadsága neki is, nekem is. Nem is örülnék neki, ha nem lenne belevaló, nem vadászna más nőkre (és Isten őrizz az olyanoktól, akik más nőknek nem kellenek - a legtöbb nő sok mindenre képes, hogy elkeljen, képzelem, milyen értelmes/jó külsejű lehet az olyan férfi, akit még meg se próbál elcsábítani senki).
Kilengése minden férfinak van. Akkor már jobb, ha ez kimerül abban, hogy szeret bulizni, hódítani - minthogy megjátssza a jó fiút, akiről utólag derül ki, hogy titokban zugivó és/vagy abnormális vágyai vannak.

Nekem az a furcsa, ha valaki felrúgja a kapcsolatot csak azért, mert megcsalták. Az alkalmi flörtnek nincs jelentősége; nyilván se a félrelépő, se a "bűntársa" nem veszi komolyan. Azon mondjuk érdemes elgondolkodni, ha a másiknak hónapokra berendezkedett, tartós kapcsolata alakult ki időközben - bár ha tényleg ragaszkodnék egy férfihoz, tudomásul venném ezt is, de nyilván gyűlölném a másik nőt.

Nergal írta...

No erre már nem tudok mit írni, szerintem te egy állnéven blogoló minden arra alkalmas nyomoronc csajt elkapós fickó vagy, aki azért írja ezeket, hogy legyen még kit elkapni, mert a környéken már elfogyot a lehetőség. Komolyan sírni szoktam az ilyen nőkön, akik hagyják magukat ész nélkül kihasználni (utána meg sírnak a jókisfiúk vállán, hogy őket semmibeveszik, mert mindenki csak megd**ni akarja). Kitől tanultad ezeket? Nem hiszem hogy valakinek, akinek van önértékelése meg egy icipici egója, annak ilyen végkövetkeztetés leeshet.

"és Isten őrizz az olyanoktól, akik más nőknek nem kellenek" Szóval neked az tök mindegy, hogy téged szórakoztat e, hogy foglalkozik e veled, hogy megjegyzi e a névnapod... Egy a fontos, a dizsiben ő legyen a király csávó. Vadásszon más nőkre.

"a legtöbb nő sok mindenre képes, hogy elkeljen" <-> "ha tényleg ragaszkodnék egy férfihoz, tudomásul venném ezt is, de nyilván gyűlölném a másik nőt" bah! ezek szerint pont te vagy az a nő, aki sok mindenre képes csak hogy elkeljen. Inkább a gyűlölködés, a megalázottság, a kihasználtság, csak ne kelljen keresni mást, hátha egyedül maradsz, meg nehogy véletlenül ő is tiszteletet és megbecsülést várjon el, mert te vagy pont olyan, mint amit itt a férfiakról leírsz, te akarsz félrelépni, és ebben egy becsületes férfi nem lenne partner. Az ilyen csajokat szoktuk az alterbulikban szénnék***lni, aztán nem foglalkozni velük, mert többet nem érnek.

Aranyhaj írta...

Nem gondolod, hogy nem minden lánynak az álma az "alterbulik" látogatója?! Köszönöm szépen az alteros rendes jókisfiúkat, ismertem olyat is, bár ezer örömmel kihagytam volna a tapasztalatot! Ismerjük a megjátszott figyelmességet, a névnapra emlékezést meg a többit - nagy kár, hogy kiderül, nem a másiknak szól, csak a saját egójukat legyezgetik vele, hogy ők aztán rendes, jóravaló, közkedvelt gyerekek! (Egyébként az alterbulik épp úgy megcsalással végződnek, mint a diszkósok, akárki akármit mond; átlátok az alteros "úriembereken". Tizenévek elején még hihető az ilyen szöveg, de később?)


Egyáltalán nem vagyok mindenre képes, hogy rávarrjam magam valakire. Ha lesz partnerem, lesz, ha nem lesz, úgyis jó; alkalmatlan férfival biztos is, hogy sosem állnék össze.
Felőlem az olyan típusúak, akikről írsz, életük végéig egyedül öntudatoskodhatnak.

Ha valakinek sokat elnéznék, az azért lenne, mert EGYÉB (lényegesebb) SZEMPONTBÓL teljesen megfelelőnek találom! Amit a rendes kisfiúkról nem biztos, hogy elmondhatnék. Erre még nem gondoltál?

Nergal írta...

"Nem gondolod, hogy nem minden lánynak az álma az "alterbulik" látogatója?!" A legjobb az lenne, ha egyiknek sem lenne, node mit lehet tenni.

"Köszönöm szépen az alteros rendes jókisfiúkat, ismertem olyat is, bár ezer örömmel kihagytam volna a tapasztalatot!" Látom ott is a menő szépfiút fogtad ki. Semmiben sem más, mint a discós 'szépfiú', csak másmilyen ruhát hord, meg másnak mondja magát. Ha ezt a fazont követed, nem is lesz jobb véleményed soha a férfiak összességéről.

"Egyébként az alterbulik épp úgy megcsalással végződnek, mint a diszkósok" Pontosan. Ott még mi is azt csináltuk, de pont erről szólt, amit írtam. :) Na sebaj. (Azért nem írtam disco-t mert oda nem nagyon jártunk. Végülis az alterbuli is csak egy disco, csak más számokat játszanak, a közönség sem sokban különbözik)

"átlátok az alteros "úriembereken"" még azon sem amit írok, ahogy elnézem write only üzemmódban vagy. Én pont azt írtam, hogy ott még mi is csak kihasználtuk az olyanokat, akik úgy gondolkodtak mint te, mert nem voltak többre érdemesek.

"Felőlem az olyan típusúak, akikről írsz, életük végéig egyedül öntudatoskodhatnak." az elmúlt 12 évben csak többen voltak mellettem egynél, sosem voltam egyedül. Félek, a magunkfajta előbb talál normális kapcsolatra mint ti/te.

"Ha valakinek sokat elnéznék, az azért lenne, mert EGYÉB (lényegesebb) SZEMPONTBÓL teljesen megfelelőnek találom!" Szép piros bömös meg kilós aranylánc? Amiket eddig leírtál, azok alapján ezek a szempontjaid (ja meg kivillanó szőrös mellkas, meg neonzöld edzőcipő /mindegy, hogy sz@r, de legalább drága/)

"Amit a rendes kisfiúkról nem biztos, hogy elmondhatnék. Erre még nem gondoltál?" Mondj ilyen szempontokat lécci?

Aranyhaj írta...

Szempontok: három fontos van.
1. Intelligens legyen az illető (nálam 150-es IQ-nál kezdődik az olyan férfi, akire már fel tudok nézni, hogy igazán értelmes)
2. ezen kívül legyen jó külsejű
3. magabiztos, életrevaló.
Ha ezek rendben vannak, már túl nagy baj nem lehet vele. Nem feltétlenül fontossági sorrend, de ha egyik is hiányzik, az nekem gondot jelent.

Nehogy azt hidd, hogy jól öltözött, belevaló figuráról beszéltem. De megjátszotta az udvariast, virág, érzelgés, a tanárok meg a lányos mamák kedvence volt, "úriember". Eleinte sose értettem, miért nem ragaszkodok hozzá jobban, miért nem tudom úgy tekinteni, mint azt a típust, amelyet nagyra tartok. Aztán rájöttem. Nem volt őszinte, szerepet vett fel. Minden társaságban terepszínű arcot tudott vágni, a bizonytalanságait meg ügyesen leplezte, ha mással nem, itallal (egy-két üveg bor után már egész felszabadult tudott lenni :-) )

Most őszintén: tegyük fel, van kétféle kapcsolat.
1. A férfit gazemberként jellemzi mindenki. Értelmes gyerek, de nagyszájú, link. Időnként félrelépeget, egyébként is megcsinálja a maga stiklijeit... viszont ha meglátom, majd' kiugrik a szívem (a többi tünetet nem sorolom, azt sugallod, romantikus típus vagy, akkor tudnod kell, mit érez a szerelmes ember).

2. A fiú kedves, udvarias, majd elolvad; irigyel minden lány, amiért olyan figyelmes. Kár, hogy nem érzek iránta semmit, legfeljebb baráti jószándékot.

Na, melyik kapcsolat ér többet?

Azt, hogy kedves és udvarias, megható, aranyos... ezt rá tudom húzni a tízéves másodunokaöcsémre is, mégse leszek belé szerelmes. Ez egy párkapcsolathoz kevés. Vonzódás is kell hozzá. Nagyon nehéz olyat találni, akivel tényleg működhet a dolog, de ha vonzalom van, minden más is van. Akkor már az csak apróság, hogy félrelép.

Ja, és az ilyen típus félrelépni félrelép, viszont később nem fog fizikailag vagy szavakkal bántalmazni (ahogy mondjuk egy bizonytalan ember tenné).

Nergal írta...

No ehhez már csak pár gondolat. 150-nél kezdődjön az IQ-ja. Érdekes lehet az ismerkedés nálad. Fényképes bemutatkozást kérek kitöltött IQ-teszttel. :) Jale és Oxford előnyben... Honnan szeded a párjaidat? (anno középsuliból ketten voltunk 150 pont felett, és én is csak 154-gyel alig ütöm a szinted, a tanáraink közül senki nem érte el, pedig egyik sem volt hülye, és nem egy élt boldog házasságban) Hja, és mind a ketten alteros 'jókisfiúk'. Csak mintegy mellesleg megjegyzem, hogy pont a magas IQ-jú emberek (orvosok, tudósok) azok, akik legkevésbé képesek emberi kapcsolatok kialakítására, és válnak aberrált pedofillá, szatírrá. Sok sikert!

A két felvázolt kapcsolat lehetősége mellé felvázolnék még egyet:

A fiú kedves, udvarias, majd elolvad; irigyel minden lány, amiért olyan figyelmes, és megdobban a szíved, ha meglátod.

Ez olyan elképzelhetetlen? Hja! Hogy ahhoz fel kéne nőni érzelmileg, hogy értékelni tudjuk a figyelmességet?

"Eleinte sose értettem, miért nem ragaszkodok hozzá jobban" Mert nem tudod értékelni az emberi dolgokat. Sajnos sokan vagytok nők, akik azt tudjátok csak értékelni, ha lábbal tipornak.

"Akkor már az csak apróság, hogy félrelép." Akkor hadd kérdezzem meg, miért útálnád azt a nőt, akivel esetleg hosszabb távú szexuális kapcsolatot tartana fenn a párod melletted?

Aranyhaj írta...

A magas intelligenciahányadost ki lehet szúrni tesztek nélkül is (abból, amiket mond az illető, és ahogy mondja). De magában az se minden; nem véletlenül soroltam a másik két szempontot.

Persze, hogy vannak magas IQ-val rendelkező, mégis nehéz természetű emberek. Ismerek is ilyet; kicsit borongós az úriember (ha pár évvel fiatalabb lenne, "alteros" jelzővel lehetne illetni), kivételes IQ-ja van, úgy 170 körüli, de az életrevalósága - az hagy kívánnivalót.

De ilyen példák miatt csak nem fogok bunkókat keresni.

Aki intelligens, az egyúttal nyilván udvarias modorú is, aminek örülök. Az viszont zavarna, ha nyálaskodna. Pláne ha kiderülne róla, hogy hazudja a figyelmességet.

Az egyszeri félrelépés nem jelent semmit. A hosszú távú kapcsolat már inkább.

Nergal írta...

"A magas intelligenciahányadost ki lehet szúrni tesztek nélkül is (abból, amiket mond az illető, és ahogy mondja)." Ebből vajmi keveset lehet leszűrni. Nagyon sok olyan ember van, aki fantasztikusan elő tudja adni magát 100 +-10-es szinten is (ezek azok, akik hazudják a fugyelmességüket...), és van aki a 170-es IQ-ja ellenére is nehezen kezelhető, és főleg a legkevésbé sem udvarias (Good Will Hunting, de élőben is tudok ilyet), sőt kifejezetten bunkó. Pont a magas intelligencia az, ami nagy százalékban fölényességhez, számítósághoz vezet, és csak egy kis rész az, akiknél ehhez emberi értékek is tartoznak.

Mi köze a kornak és a borongósságnak az "alter"-hoz?

"Az egyszeri félrelépés nem jelent semmit. A hosszú távú kapcsolat már inkább." A hosszú távú kapcsolat, ha csak szexre épít, akkor ugyanúgy csak félrelépések sorozata, csak ugyanzzal az emberrel. Nem értelek akkor, ha tízszer tíz különböző nővel csalna meg, az ok, ha 10x ugyanazzal, az nem? Nekem ez kicsit logikátlan, de valószínűleg alacsony hozzá az IQ-m. :)

Amiket írsz, annak kicsit olyan scientológia szaga van, sok tudás, kevés érzelem, kevesebb sérülés. Elzárkózol attól, amiről azt gondolod, hogy elvárásokra épít, és 5x annyi elvárásra építesz. A te dolgod kit és hogyan keresel, és attól mit vársz, de álomvilág helyett nem árt tisztában lenni a valódi értékekkel. Tévedés azt hinni, hogy aki mgcsal nem fog elhagyni (ő fog legelőször), hogy aki intelligens, az nem fog bántani (akár fizikailag, akár érzelmileg), és kár azt hinni, hogy nem fog bántani, ha Ő másnál keresi a kielégülést, csak akkor fogod megtapasztalni, ha már együtt fogtok élni, és üres lesz az ágyad, mert másnál tölti az estét (persze szabad, addig majd tévézel, vagy te is szerzel valami alkalmi partnert /vagy mégsem?/), és majd akkor koppansz igazán, amikor az alkalmi partnerei közül valamelyiknél ottragad, és csak a kulcsot küldi egy borítékban. Az ilyeneknél ez sokkal valószínűbb jövő.

Amint már leírtam, a szerelem csak látszólag önzés, hisz én is azt adom, amit a másiktól várok, és a másiktól is csak várom, hogy olyan legyen, és nem ELVÁROM, csak azt mondom, míg nem olyan vagy, nem vagy méltó a szerelmemre. Szabó Lőrinc szebben elmondja itt: http://www.jomagam.hu/versek/szabo_lorinc__semmiert_egeszen.htm

Aranyhaj írta...

Furcsállom, hogy épp egy férfi ne értse, hogy az egyszeri félrelépés érzelmi szempontból semmit sem számít; ha viszont már kötődni kezd valaki a másikhoz, az egészen más, mint egy kaland.
Az egyik a vadászat öröméről szól... a másik ragaszkodás, vonzalom, netán még több.

Ne mondd már, hogy nem lehet megkülönböztetni, aki jól előadja magát, de átlagos értelmi képességű - attól, aki tényleg intelligens. A mondatszerkezetek; a szóhasználat; az, hogy mennyire gyorsan tud reagálni valamire; mennyire fogékony, éles eszű - nem is tudom, valahogy ez így együtt nagyon könnyen észrevehetővé teszi, hogy kinek vannak igazán jó, kiemelkedő szellemi képességei.
Persze attól még viselkedhet bántóan, lehet haszonleső... (de ha akar, tud másképpen is beszélni). Az IQ magában senkit se tesz barátkozóvá vagy jószívűvé.
(Nem csak 100-as, hanem magas intelligenciahányadosúak is szoktak figyelmességet hazudni.)

A kornak és borongósságnak annyi köze van az alterhoz, hogy ha az említett úr nem harmincöt, hanem húszéves lenne, akkor most minden bizonnyal épp az olyan bulikra járna berúgni, amiket emlegetsz. A csoportra jellemző külső jegyekkel, természetesen.

Mi az, hogy valódi érték? :-) Mi az, ami jó, és mi az, ami rossz? Ki mondja meg?
Amit te értéknek tartasz, attól más - mondjuk én - esetleg hideglelést kap, és viszont.

Nem hinném, hogy sok csalódás vár rám - el ne szóljam. Igaz, azt se tartanám tragédiának, ha egyedül maradnék. Minden korban voltak, akik teljes életet tudtak élni független emberként.

Nergal írta...

Én meg furcsálom, hogy pont egy nő tudja... Az első hosszú távú kapcsolatom szexuálisan nem volt túl "kielégítő", így hat hónapon keresztül volt valaki más olyan célokra, de nem jelentett többet, mint ami volt, folyton azt vártam, mikor jön rendbe a kapcsolatunk. Egy későbbi kapcsolatom közben volt egy egyéjszakás kaland, ami miatt szakítottam, az akkorival, mert halálosan "szerelmes" lettem. Ennyit a vadászat öröméről. Nem tudom minek gondolsz minket férfiakat, azt hiszed érzelmileg mások vagyunk, mint ti, pedig nem. Sosem kezdenék olyan nővel, mint te, nem érezném a megbecsülést és az igényt, hogy te akarsz lenni nekem a nagy ő, és hogy te is azt várod tőlem, tudniillik azért tenni is kell. Szóval nem kell ránk hárítani, hogy mi ilyenek vagyunk, mondd inkább csak azt, te ilyet szeretnél, mert te ilyen vagy.

A szellemi képességekről könnyedén lehet kialakítani hamis képet. Erre főleg azok képesek, akik rengeteget nézelődnek, pörögnek a világban, gyűjtik mindenről a háttérinformációkat, mindenre tudnak valami okosat mondani, és esetleg csak több évi ismeretség után derül ki, hogy nincs egy önálló gondolata sem, mert amit teljesen magabiztosan előadott, az vagy hülyeség, vagy nem saját kútfőből jött. És biz kevés olyan intelligens és tájékozott másik fél van, aki ezen képes átlátni, de ismerek olyan játékosokat is, akiken (szinte) nem is lehet.

Én "alteros" vagyok 30 évesen, nem vagyok borongós, járok olyan bulikba de nem berúgni (sosem azért jártam), és nem azért öltözöm úgy mert alteros vagyok, hanem mert ezt szeretem hordani. Szóval az említett dolgok nem feltétlenül függnek össze.

"Minden korban voltak, akik teljes életet tudtak élni független emberként" Mondj ilyet lécci. Csak mert szerintem aki egyedül éli le az életét, annak ez folytonos problémát jelent. Harmincegynéhány éves korig lehet, hogy ez nem annyira probléma, egyes típusoknak, de afölött megismeri az ember azokat a bizonyos értékeket, és amikor belefárad a karrierépítésbe és az MLM-be, akkor hiányozni fog neki a társ, aki csak az övé, és akié ő lehet teljesen. Addig meg élvezi?? a szabadságát.

Aranyhaj írta...

Aztán te még a hűséges típusba tartozol! Ugye, hogy máris bevallottál pár hűtlenkedést, pedig nem is ismersz, még csak nem is kedvelsz :-)

Azért még mindig azt merem mondani, hogy észreveszem, hogy valaki intelligens-e vagy sem. Bizonyos szempontból könnyen megtéveszthető (jóhiszemű) vagyok, de bátran mondhatom, hogy sosem fordult elő, hogy egy buta embert okosnak véltem és felnéztem rá. Jó, olyasmi néha kiderült utólag azokról, akikben bíztam, hogy álnokok, hogy nem őszinték - de butaság nem.

Az alteros "jófiú", akit említettem negatív példaként, az azt igényelte volna, hogy párkapcsolatban őt "istenítsék" (így, ezen szavakkal!). Csak tudnám, mire fel, még az önbecsülése sem volt rendben; ha saját magát se tiszteli, hogy becsülné más?

Minden ragaszkodás kötődés, minden kötődés szenvedés - ezt nem én mondom, hanem egy nagyon bölcs barátom. Neki is életcélja volt, hogy legyen beteljesült, boldog párkapcsolata, hihetetlen áldozatokat hozott ezért sok-sok éven át (pl. feladta a munkáját, stb). Mit tesz a sors, mégis egyedül van, ötven-akárhány esztendősen. És elégedett az életével. A párkapcsolatnak is vannak hátrányai, amivel az egyedül élőknek nem kell szembenézni; és viszont.

Ha van megfelelő partner, örül neki az ember. Ha a sors akarja, úgyis szembejön az utcán.
Ha nem, erőltetni sosem szabad a dolgot egy nem alkalmas társsal. Az a megalkuvás!

Nergal írta...

Szia!

Nohát, már azt hittem elment a kedved a választól :)

Igen, én is hűtlenkedTem. A "T" fontos, és visszatekintve nem vagyok rá büszke, sőőőt, valamint mindig kapcsolati probléma volt mögötte, sosem a vadászat öröme. Az alteros "jókisfiú"-d a mi köreinkben ismert és nem kedvelt típus. A nők mégis szeretik, de egyedül is fog maradni, mert egyik sem bírja mellette. Rosszfelé kerestél. Ráadásul máris bukott az IQ-ja, ugyanis ha valaki intelligens, nem így áll már saját magához sem. (az iq-hoz szerintem hozzátartozik, hogy miként értékeli a világot, másokat és önmagát egy intelligens ember tisztában van azzal, mit ér, nem gondol sem többet, sem kevesebbet. nálam például ez is hozzátartozik ahhoz, amikor megpróbálom felmérni, hol tart az, aki velem szemben áll. /attól még okos lehet, de csak tanult okos (erről szólt korábban az, amikor leírtam, kik tudnak iq-t hazudni) és az nem ugyanaz, mint az intelligens, de gondolom ezt neked sem kell magyaráznom./)
Az utolsó gondolatodban nagyrészt egyetértek, nem szabad erőltetni, hogy legyen valaki, annál rosszabb talán nincs is, rengeteg ilyet láttam már, de a sorsban nem hiszek, ha nem figyelünk, ugyanakkorát hibázhatunk, mert mindkét esetben azt szalasztjuk el, aki csendben várja a lehetőséget. Sokan lenézik az ilyet, én megtanultam becsülni.

"A párkapcsolatnak is vannak hátrányai, amivel az egyedül élőknek nem kell szembenézni"
Tegnap nem voltam dolgozni, egyedül voltam otthon. Nagyon magányosan, egyedül éreztem magam, ami szinte fájt. Lekötöttem magam, barkácsoltam, hasznosan töltöttem az időt, mégis olyan volt, mintha félig meghaltam volna. Igen, talán vannak hátrányai, de az előnyei nem pótolhatók szerintem semmivel. :))) Kérdezd meg ettől az öreg barátodtól, hogy mit érez azokon az estéken, amikor egyedül van otthon, már nem csinál semmit, csak várja az alvást. Én azt hiszem azt, amit tegnap éreztem. Ürességet. Meg lehet tanulni elfogadni és mosolyogni hozzá, de attól még nem múlik el, csak nem lesz olyan erős.

Ki mondta, hogy nem kedvellek? Más a véleményünk, van egyfajta elképzelésem rólad, de nem ismerlek, nincs miért ellenszenvet éreznem.

Nergal írta...

Most találtam egy LD50.hu-s profilban:

-----------------------------------
Ezt nem tudom honnan van, de tetszik:

"...az igazi szabadság ugyanis nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb."
-----------------------------------

Aranyhaj írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Aranyhaj írta...

Üdv!

Nos, tisztelem az őszinteségedet. (De talán nem árt, ha tudod: ha a barátnőd problémának tartja, hogy megcsalod, nem fog rá vigasztalóan hatni, hogy szégyenkezve tetted-e vagy felszabadultan.)

Az emlegetett jófiú nem volt unintelligens. Távol áll tőlem, hogy dicsekedjek az ismeretségével, mert nem tartom értékes embernek - de 146-os IQ-ja volt, országos középiskolai versenyeket nyert, ösztöndíjakat kapott, s évfolyamelső volt egy nehéz főiskolán - persze nem vehette fel a nála (mind munkában, mind szerelemben) tapasztaltabb, érettebb, kivételesen értelmes férfi ismerőseimmel a versenyt, szóval azzal a típussal, amelyet valóban nagyra becsülök; de nem volt azért ostoba sem. Az önértékelés zavara és az IQ nem függ össze feltétlenül, tudnék példákat hozni ismert emberekről.

A sorssal kapcsolatban nyilván az unokanővéremmel értesz egyet: mikor közöltem vele ezeket a nézeteimet, fülig érő szájjal (nagyon jó kedélyű, aranyos lány) megcirógatott, hogy azért nem szabad TELJESEN a sorsra bízni a dolgot.

Mi az, hogy "öreg" barátom, szegény, ha hallaná :-) Na, bizonyára nem örül senki, ha egyedül van, de ha úgy hozza az élet, el lehet fogadni meglepően könnyű.

Ismerek egy tanárnőt, aki ötven-akárhány éves, s nincs férje, gyereke. Kényelmesen berendezte a saját életét, nem szívesen adja fel a megszokott napirendjét. Egyszer egy hétvégén vendégül látta a keresztfiait... aztán hétfőre úgy elfáradt, hogy rajta röhögött az egész tanári kar. Egész nap csak azon csodálkozott, hogyan bírják ki ezt a többiek, akiknek családjuk van. Nem mintha a keresztgyerekek olyan rosszak lettek volna, vagy mintha nem ragaszkodna hozzájuk (sokat törődik velük, tanítgatja őket, büszkén és szeretettel beszél róluk), de szokatlan és idegen volt számára ennyi alkalmazkodás.

Nergal írta...

Hűűű! Ezt az első mondatot nem tudom mire írtad.

Csak 146? :) Az elmarad az elvárásaidtól... Ejnye-bejnye! Erről mást nem tudok mondani. Amiket írtál, azok mind csak azt igazolják, hogy tanult volt. Én most töltöttem IQ tesztet a kedvedért, így 30 évesen, most 146 lett /vicces? pont annyi, én is kiestem/ (alfa.webdesign.hu ez a klasszikus teszt) A blogomra kitettem róla a képet, ha lemented látszik az eredmény is rajta. Meg tudnám csinálni gyorsabban is, de a második már csalás. Ennek ellenére sosem voltam osztályelső, sosem nyertem középiskolai versenyeket, pedig anno 154 volt. Nem nyertem ösztöndíjat, két suliból kirúgtak, a fősuliról kétszer... Most mégis egy világelső cég programozója vagyok. A Magyar érettségimet el akarták küldeni központi bizottság elé, mehettem volna felvételi nélkül bölcsészre... Csak azért írok ennyit erről, hogy lásd a különbséget tanulás és IQ között. Egy intelligens ember nem biztos, hogy fel tudja írni fejből egy függvény első és második deriváltját, de bármikor képes megcsinálni a megfelelő segédlettel, akár anélkül is, hogy korábban látott volna olyat. Vajon ő így csinálta vagy megtanulta? Az IQ nem a tudást hanem a helyzetértékelési képességet méri.

4 éve volt a 10 éves osztálytalálkozónk. Elnéztem a régi osztályelsőinket, akik biológusnak, nyelvésznek... készültek. Ők voltak az évfolyam zsenijei. Most mindegyik közép vagy általános iskolában tanít. Pedig halomra nyerték az iskolai versenyeket. De az nem IQ-ból volt.

Az önismeret sem más, mint helyzetértékelés, csak önmagunkról szól. Szóval kérek példákat. Erre is kíváncsi vagyok.

Hogy visszakanyarodjak kicsit a párkapcsolatok felé, egy intelligens ember BÁRKIVEL képes jó párkapcsolatot kialakítani, pont azért, mert megfelelően tudja értékelni a párja és a saját igényeit /írhatnék elvárásokat is, de sajnos azt a szót sokan másképp értékelik csak hallás után, anélkül, hogy átgondolnák, mit is jelent/. Nála nem fordulhat elő az, hogy olyanokat vár a másiktól, amiket az nem akar vagy nem tud teljesíteni (pl nem várja, hogy istenítsék). /Szerintem te is tudod mi a különbség, ha azt mondom, hogy a páromtól elvárom, hogy ne csaljon meg, vagy azért lett ő a párom mert megfelel (többek közt) annak az elvárásomnak, hogy ne csaljon meg./ Másrészt ha valami nem működik köztük és nem jön össze, akkor nem fogja útálni vagy lenézni, mert látja a 'bukásban' a saját részét is. Ez is egy nagyon jó mutató lehet, ha fel akarod mérni a leendőt. Hogy szól a régiről. (Sajnos túl sokan tudják, hogy egyeseknek számít ez.)

Sajnos az IQ tesztek sem tökéletesek, mert tanulás alapon is meg lehet oldani jól, leginkább műszaki, logikai ismeretek szükségesek hozzá, az igazi intelligencia az életvitelben mutatja meg magát. (Ady hiába volt zseniális író, ha egyszer abszolút negatív IQ-val élt. Nem volt intelligens, csak volt érzéke valamihez. /És ugyanez igaz egy rakás híres emberre./)

Az "el lehet fogadni", az ok, én is ezt írtam, de hogy könnyű lenne... Ilyen tanárnőt én is ismertem. Matekot tanított (vagy talán még tanít is), és mivel én szerettem vallásról beszélgetni, ő pedig erősen vallásos, elég sokat beszélgettünk, és bizony, ha nem lett volna az iskola, nem lettünk volna mi, akikkel délután összeült, rideg, beszűkült életet élt volna, és ezt ő maga mondta nekünk. (15 éve) Ha meggondolom ő is olyan 50 x-es lehet most. :)

Noh! Sokmindent írtam volna még, de majd legközelebb, már így is hosszú lett. :))) Szép napot!

Aranyhaj írta...

Mondtam már, hogy nem minden az IQ. Ezért fontos, hogy életrevaló is legyen az, akit társnak választanék :-)

Az iskolai eredmények éppen nem mutatják ki a jó vagy kevésbé jó képességeket. Sokszor a közepes képességű, simulékonyabb "tanár kedvence" diák jobb jegyeket produkál, mint a kivételes adottságú, öntörvényű tanuló.

Az sem biztos, hogy valaki jól kijön mindenkivel, csak mert intelligens. A korábban említett, 170-es IQ-val rendelkező úr bevallja, hogy nehéz természetű, nincs türelme normális párkapcsolatokhoz, ezért prostikhoz jár. Amikor egy netes fórumon közzétette ezt, mindenkitől megkapta a "sivár", "érzelmileg szegény" jelzőket. Meg is lepődtem, mert férfinak az ilyesmit jobban elnézik, mint nőnek. Én akkor is azt mondtam: becsülöm az őszinteségét (ezt egyébként arra szoktam érteni, hogy szerintem tiszteletre méltó, ha egy férfi bevallja, hogy igenis poligám típus, és nem próbálkozik a "hűséges vagyok" kezdetű süket szöveggel).

Az életvitelen sem látszik feltétlenül, hogy intelligens-e valaki - mindenki ismeri a csóró, értelmes, értékes típust, ahogy a sekélyes, netán ostoba újgazdagokat is.
Azt azért nem hinném, hogy Ady unintelligens lett volna. Mindenesetre őstehetség volt.

További szép napot!

Nergal írta...

Az első rész tény.
A másodikról pont ezt írtam én is.
A harmadikkal viszont nem értek egyet. Poligám típus mindenki, erre ösztönöz állati lényünk. Viszont csak az él az alapján, aki
-nem tud ember lenni (állatként könnyebb),
-sosem tapasztalta a szerelem igazi érzését.
Nem attól leszünk monogámak, hogy sosem fordul meg a fejünkben más nő/férfi képe, hanem attól, hogy tudjuk, nem lenne olyan, mint vele, és ettől értéktelenné/érdektelenné válik. Egy intelligens ember pedig képes ezt felmérni. A kedves '170-es' urad őszintesége pedig pont a magadfajta megvezethető hölgyeknek szól. Azoknak, akik elhiszik. Ez csak állőszinteség, szerepjátszás. Hogy miért tudom? Mert én is csináltam, és működött. Csak kinőttem. Szerintem is sivár és érzelmileg szegény, mert magamat is annak éreztem.
Amúgy mi az, hogy egy férfinak előbb elnézik, mint egy nőnek? Ez is csak a ti világotokra igaz, meg igaz volt kb. 100-200 évvel ezelőttig, amikor az úrfiknak mindent szabad volt. De akkor sem ez volt az erkölcsi norma, csak övék volt a hatalom. Mi az? Ez hagyomány lett? Nem hiszem. Legalábbis a mi társaságunkban nem. Főleg most, hogy Szlovákiában élek, egyre inkább látom, hogy az itteni nevelési normatívák mennyire mások. Itt a lányokat anyának vagy k***ának nevelik, és a férfiak többségére meg tényleg ez igaz, amit leírsz, és épp ezért szeretik a szlovákiai magyar lányok az elk***ult magyar lányokból kiábrándult magamfajta férfiakat, mert egyenlő félként kezeljük egymást. Mi az, hogy nekünk lehet, nekik nem? Badarság. Vagy mindkét félnek lehet, és akkor legyen nyitott kapcsolat, vagy senkinek sem lehet, de akkor nem az a megoldás, hogy megkötjük a másikat, hanem olyan párkapcsolatot alakítunk ki, ahol mindkét fél így gondolja. Az egyik legjobb barátomék felvidékiek mind a ketten. 19 éves korukban jöttek össze egy extrém házibulin, és azóta is együtt vannak, boldogok, és biztos vagyok benn, hogy nem csalják, nem bántják egymást. Vajon miért? Süket szöveg mi? 9 éve már. Ne hidd hogy csak azok a nagyarcú süket üzletembertípusok léteznek, akiket te intelligensnek tartasz. Van más, egészségesebb vélemény is a világon.
Utolsó rész. Gondolkodjunk csak. Az intelligens életvitel hol függ össze a gazdagsággal? Az arról szól, hogy nem verek meg másokat, hogy igényes vagyok magamra (nem kell öltönyben járni hozzá, tankcsapdás pólóban is lehet valaki igényes), emberként viselkedem az embertársaimmal... És általában pont ezek az emberek nem lesznek újgazdagok.

Aranyhaj írta...

Szia!

Tudom, hogy a 170-es IQ-val rendelkező ismerősöm sem őszinte, és ugyanúgy kihasználná a nőket, mint bárki más; de azért még mindig az ő módszere szebb, mint azoké, akik előadják a könnyes tekintetű vallomásokat, aztán idővel kiderül, hogy épp úgy felszarvazzák a párjukat, mint a vagányabbak.

"Megvezethető", hiszékeny pedig nem vagyok; épp arról beszélek, hogy eleve nem kell megbízni a férfiakban (akkor sem, ha intelligensek), és akkor nem is ér csalódás :-)

Sajnos nemcsak Szlovákiában, de a világon mindenütt elterjedt az a nézet, hogy egy nő vagy anyának/feleségnek, vagy gumipartnernek való (vannak persze más alkategóriák is: "kielégítetlen", "biztosan leszbikus", stb.) A magyarok nemhogy elk*tak lennének, hanem sajnálatos módon álszentek...
(A Bomba csirke reklám nagy felháborodást keltett - de az nem, hogy máig megjelenhet olyan cikk, ami szerint "a nő elsődleges feladata a fajfenntartás, szaporodás".)

A nagyképű üzletember típussal pedig semmi baj nincs (bár te férfiszemmel természetesen máshogy látod őket, mint én). :-)

Nergal írta...

Nem hiszem, hogy megértettél, de én sem értelek. Ha nyíltan csinálja akkor őszinte, nem? Most meg azt írod, nem. Ettől 'szebb' az ő megoldása, nem? Most akkor ez kihasználás, vagy bocsánatos dolog, hiszen csak a vadászat öröme???
A nem őszintesége pont hogy őszinteség köpenyébe bújtatott álnokság. A történet egyszerű, és pont arra szolgál, hogy azokat az önérzetes nőket tévessze meg, akiknek elege van az 'álszent', kihasználós férfiakból. A mondandó: 'Én nem vagyok ilyen álszent, megmondom nyíltan, hogy ilyen vagyok. A többiek is ilyenek, csak nem vallják be...'. A mögöttes tartalom: 'Én ilyen vagyok, mert nem érdekel a szerelem, csak a k***lés, és mivel tudom, hogy szeretnéd a nagy őszinte kaszanovát hallgatni, meg is etetem veled...'. Valójában meg egy sikertelen, kielégítetlen kis... izé :)

Nem tudom kitől hallod ezeket a meséket. Te csak ezt a két sztereotípiát ismered? A nagyotmondó, mindenkitmegcsaló, és a könnyesszemmel hűséget hazudó... Hmmm. Nem tudom merre élhetsz.

"A magyarok nemhogy elk*tak lennének, hanem sajnálatos módon álszentek..." Hol? Egy átlag magyar csajt elkapni nem sok kell, legalábbis Gy-M-S megyében. Tapasztalat. Mondhatni már vadászati értéke sincs, ha már ilyen oldalról vizsgáljuk a dolgot.

Mesélek neked a kedvesemről. 5 évig élt egy sráccal, 17 éves volt, amikor összejöttek, aztán össze is költöztek. Szörnyű 5 éve volt, bezárva, megbecsülés nélkül... Amikor velem összejött, nem akart komoly kapcsolatot. Úgy volt vele, soha többé szerelem, soha többé kötöttségek, csak nyílt kapcsolat (azaz bárki tehet bármit)... Ha tényleg csak a fent említett két férfitípus létezne, akkor mellette aztán nyugodtan választhattam volna azt, hogy ok, nyitott kapcsolat, és akkor nem kell visszafognom magam... Ezt kb. 3-4 hónapig tudtuk tartani, aztán ittragadt nálam, végül ő kezdett el féltékenykedni, és már nem akar mást. Vajon miért? (és ennek már több mint két éve) Én sem szarvazom fel őt, meg szerintem ő sem engem. (A csalódás lehetősége sosem kizárt, de ha mindig ettől félünk, sosem fogunk tudni élni, erre azonban nem az a megoldás, hogy a sumákul megcsalós helyett a nyíltan megcsalóst választom, van más megoldás is.) Az exem nemrég megkérdezte tőlem, mondván, hogy már őszintén válaszolhatok, volt e mellette valaki, hiszen mindig ott sürögtek körülöttem, és nyugodt szívvel mondhattam neki, hogy nem.

Láttad Toepler Zoltán Álszentjét? Ha nem, keress rá neten, meg lehet nézni akár részletet is belőle. Pontosan a te fajta nézőpontot állítja az álszentségről. Miután megnézted beszélgessünk tovább róla. Vajon álszentség e nem megcsalni valakit, mint ahogy álszentség e nem megö.....

folyt. köv.

Nergal írta...

"A nagyképű üzletember típussal pedig semmi baj nincs (bár te férfiszemmel természetesen máshogy látod őket, mint én). :-)"

Ha ez célzás volt, kérem kifejteni.

Aranyhaj írta...

Mit nem értettél? Tőle eleve nem is vár mást az ember; ennyivel szebb a módszere. (Mégsem akkora meglepetés az ő félrelépése, mint mikor a könnyes szemű balfácánról derül ki, hogy ugyanúgy megcsinálja a magáét.) Egyébként sosem tartottam őt Casanovának, legfeljebb tetszett a kivételesen jó szellemi képessége, az udvarias modora, de mondtam már, a számomra fontos egyéb tulajdonságok hiányoztak belőle.

Lányokról szólva - pont ez az álszentség, hogy "elkapni" (ahogy fogalmaztál) nem nehéz az illetőt; viszont játssza az eszét, hogy ő ezt nem, azt nem hajlandó...

A nagyképű üzletember pontosan az a típus, amit nagyra becsülök - Te nem női (vadász) szemmel nézed őket, ezért természetesen más lesz a véleményed róluk, mint pl. nekem, aki a lehető legjobbnak tartanék egy jó külsejű, éles eszű, kicsit arrogáns férfit. Az ilyen típus időnként félrelép ugyan, de azt hiszem, furcsállnám is, ha nem tenné (megijednék, hogy milyen régimódi lett).