Lamperth nem helyesli a szabad iskolaválasztást

Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter korlátozná a szabad iskolaválasztás jogát. Úgy véli, a hátrányos helyzetű gyerekeknek nincs lehetősége más városok (esetleg jobb, színvonalasabb) iskoláit látogatni, csupán a jobb anyagi körülmények közt élő családok engedhetik meg maguknak, hogy válogassanak, ami csak fokozza a társadalmi különbségeket.

A miniszter asszony valós problémát vetett fel. Mindenki tudja - bár sokan nem szívesen ismerik el -, hogy a magyar oktatásügy régóta változtatásra szorul. Az elmúlt években készült PISA-felmérések (Program for International Student Assessment; a vizsgálat hétköznapi problémák megoldásával méri fel a diákok képességeit) elszomorító eredményeket mutattak ki: a hazai tanulók használható tudása messze elmarad más országbeli társaikétól. A gyerekek alig tudják alkalmazni a gyakorlatban mindazt, amit az iskolában tanultak. Szövegértésük - saját anyanyelvükön - nem megfelelő. A tanulmány arra is rámutatott, hogy az egyes iskolák diákjainak tudása között észrevehető különbség van - erre utalt Lamperth is.
Amikor az eredmények napvilágot láttak, az iskolák igazgatói, tanárai nem akartak megszólalni az ügyben; bokros teendőikre hivatkozva megtagadták, hogy válaszoljanak a riporterek kérdéseire.

De ha a magyar oktatás úgy jó, ahogy van, akkor...
hogyan lehetséges, hogy a gyerekek nagy része nem szeret olvasni? Sajnos világjelenségről van szó. Sokak szerint az iskola egyenesen kiöli az érdeklődést a tanulókból.
Hogyan kerülhet sor arra, hogy kiemelkedően tehetséges tanulók kallódjanak? Gyakran épp az átlagnál jobb képességű gyerekekkel nem tudnak mit kezdeni az iskolában. A tanárok hamar észreveszik, hogy egy gyerek "nehéz természetű", "nem jól teljesít az órákon", "képességeihez mérten rosszak a jegyei", "túl harsány", "túl csendes". Viszont évekig is eljárhat ugyanabba az iskolába, mégsem állapítja meg senki, hogy van, amiben igenis tehetséges - igaz, az ilyen tehetség rendszerint nem kapcsolódik közvetlenül a tananyaghoz.
Egyszerű példával: ismerős pedagógusok társaságban említettek egy tízéves kislányt, aki újonnan került az osztályba szeptemberben. Az itt dolgozó tanárok jó előre "figyelmeztették" egymást, hogy a gyerek túl félénk, vigyázni kell rá - ezzel el is érték, hogy rögződjön benne a bélyeg. Gyanítom, nem a vélt vagy valós hibákat kellene hangsúlyozni, inkább abban kellene bátorítani, sikerélményhez juttatni, amiben jó, ezért megkérdeztem a tanárokat, miben tehetséges a kislány. Azt még nem tudjuk - felelte az egyikük. De a hibáját már kiszúrták...

Ellenpélda leginkább a liberálisabb magánintézményekben fordul elő, ezeket viszont nemcsak a szegényebbek, de az átlagos polgárok sem engedhetik meg maguknak.

A nyílt vagy rejtett elkülönítés is létezik, ha nem is szívesen ismerjük be. Rendszerint dacot, csalódottságot vált ki az érintett gyerekekből, akiknek sok elutasítást kell elviselniük. Ezek a diákok ugyanakkor hálásak az elfogadásért, az emberséges bánásmódért, mert ilyen is van.
Sok tanárnak viszont nehéz elfogadnia, hogy a más kultúrából, esetleg "csupán" más anyagi hátterű családból érkező gyerek esetében mást tekintünk sikernek, mint amit ők általában annak vélnek. Talán ezekből a gyerekekből sosem lesz kitűnő tanuló, és felnőttként sem válnak hatdiplomás professzorrá - nem ezt kell erőltetni, hanem megtalálni azt, amihez természetes vonzódásuk, érzékük van.

Az iskolai tantárgyakra kapott érdemjegyek nem tükrözik azt, hogy hogyan állja meg az életben a helyét a tanuló. Hiába a kitűnő bizonyítvány, ha a diák nem rendelkezik az érvényesüléshez kellő ismerettel, készséggel - amit a magyar iskolában nemigen sajátíthat el.
Megoldást nem az jelent, hogy ezután - egyenlő esélyekkel - senkinek ne legyen lehetősége iskolát választani. Nem szűkíteni kell a réteget, akik választhatnak, hanem bővíteni. Ugyanakkor az sem bizonyos, hogy egy városi intézményben türelmesebb, megértőbb, szociálisan érzékenyebb tanárok tanítanak, mint vidéken. Úgy vélem, hozzáértő, rátermett, lelkes és új módszerekre nyitott pedagógusok többet érnének, mint az oktatásra fordított támogatás és új rendeletek együttvéve.