2008. március 4., kedd

Az Alkotmánybíróság elé került a gyűlöletbeszédről szóló törvény

Február közepén az országgyűlés elfogadta (174 igen és 127 nem szavazattal) a gyűlöletbeszédről szóló törvény módosítását, amit szocialisták kezdeményeztek - mostantól akár két év börtönbüntetést kaphat, aki gyűlöletbeszédet tart, vagy olyan magatartást tanúsít, ami a magyar nép vagy valamely társadalmi csoport méltóságát sértheti.
Ezentúl a Magyar Gárda "cigánybűnözés" elleni felvonulásai, a szélsőséges weboldalak kisebbségeket gyalázó írásai is bűncselekménynek minősülnek.
A törvény elfogadását nem támogatta az SZDSZ, sem az ellenzéki pártok. A Fidesz szerint a szocialista párt célja csupán az, hogy az ehhez hasonló rendelkezésekkel megszerezze a kisebbségek rokonszenvét s több szavazatot nyerjen.

A köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz küldte a jogszabályt. Sólyom László szerint elsősorban politikai eszközökkel kell küzdeni a kirekesztés ellen.
Több liberális szervezet is úgy véli, a szólásszabadságot, a vélemény-nyilvánítás szabadságát nem volna szerencsés korlátozni.

Van ebben igazság, mert nem szívesen emlékszünk vissza azokra az időkre, amikor vigyázni kellett, hol, mikor, mit mondhatott a magyar polgár; amikor "államellenesnek", "közösség elleni izgatásnak" számított a legártalmatlanabb megjegyzés. Nem könnyű meghatározni, mi a különbség a fennen hangoztatott vélemény és az uszítás között.
Abban azonban az ellenzéki politikusok is egyetértenek, hogy nem helyes, ha néhányan az emberi méltóság rovására élnek (vissza) a szólásszabadsággal.

Az elmúlt években valóban nőtt az intolerancia, az antiszemitizmus; míg a romaellenesség már korábban is érzékelhető volt.
Vajon érdemes-e mindezt törvényekkel hangsúlyozni - főként úgy, ha ismerjük a magyar társadalom érzékenységét, a múltban gyökerező sérelmeket?

1 megjegyzés:

mupett írta...

Ez is egy igen érdekes téma. Szólásszabadság és gyűlöletbeszéd.
Szerencsére csupán elméleti síkon tudok értekezni a témáról, mert nem volt "szerencsém" megtapasztalni sem az irányomba történő uszítást, sem azt, amikor engem akartak mások ellen hergelni.
Alapvetően természetesen szólásszabadság-párti vagyok, ez nem is kérdés számomra, mégis azt mondom, nem kell elsőre olyan paranoid módon kezelni egy törvényt. Jelentéssel úgyis az ügyvédek, ügyészek, és a bírák fogják megtölteni, tehát mint minden, ez is az embereken fog múlni. Mint ahogy az is azon múlott, hogy valamilyen apropóból a törvény megszületett.
Ha rajtam múlna, én inkább mindenkit kötelező filozófia, moralitás, és empátia-órára köteleznék, hogy megértsék, attól, hogy valamihez joga van az embernek, még nem biztos, hogy meg is kell tennie. Jó érzés, az hiányzik. Nem a törvényből, az emberekből...