2007. december 3., hétfő

József Attila

Ma van József Attila halálának hetvenedik évfordulója.
Zaklatott lelkű, boldogtalan és nehéz sorsú ember volt, aki sokat adott a világnak rövid élete során. Nem vagyok nagy versbarát; imádom a könyveket, de leginkább a prózát (próza esetében mindenevő vagyok). Ez alól József Attila képez kivételt, és még néhányan, Petőfi, Arany (főként a balladáival), de vannak még, akiket nagyra becsülök, Áprily Lajos, Tóth Árpád és sorolhatnám.

József Attila megindító dolgokat tudott írni. Azzal együtt, hogy nem feltétlenül értek egyet radikális politikai nézeteivel - de hát Mihail Solohov (Nobel-díjas orosz író) is lehetett zseni, politikai hovatartozásától függetlenül.

4 megjegyzés:

Pergamon írta...

Bocs, de szegény Solohov megítélését szeretném árnyalni. Azzal, hogy Nobel-díjas regényében az Emberi sorsban a főhős fogságot megjárt szovjet katona, máris lázadást követett el a háború-korabeli sztálini utasítással szemben, amely megtiltotta, hogy bármely katona megadja magát. Ez egyenértékű volt a hazaárulással. Lehet, hogy ez most nem tűnik soknak, de a kisregény megjelenésének idején nagyon is az volt. Ami a Csendes Dont illeti, ott még a szerzőséget is vitatni szokták. De tény, hogy egy világról ezek nélkül a művek nélkül nem lennének forrásaink. Máskülönben én sem vagyok feltétlen híve a "littérature engagée"-nak, a politikailag elkötelezett irodalomnak. Tehát tuljadonképpen azonos véleményen vagyunk. Kivéve, hogy én nagyon is kedvelem a vers műfaját...

Aranyhaj írta...

Na jó, én azokra a gondolatokra céloztam, amiket a szerző a Csendes Don szereplőinek szájába adott. Ezek gyilkos indulatokat tükröznek a fehérgárdisták és a kulákok ellen. Pl. a falubeli kulákok kivégzésével egyetértés, a fehérek és vörösök elfogult ábrázolása; sőt maga az író is sokszor "kiszól" a regényből, saját véleményét hallatva: a kommunistáknak van igazuk. (Pl. háborús jelenetek közben, után.)

A regény ettől függetlenül gyönyörű. Valóban nagyon pontosan, hitelesen megrajzolta a doni kozákok életét, mindennapjait; az egyes szereplők (a falubeli kozákok, mellékszereplők) mind valósak, elevenek; akárcsak az élethelyzeteik. Solohov zseni volt, politikai hovatartozásától függetlenül.

Vannak valóban gyönyörű versek, amiket tudok is értékelni, de hozzám sokkal közelebb áll a próza.

György írta...

Aki nagyon izgalmasan ír a polgárháborúról, az Isaak Babel, a Lovashadseregben. Nem titkolja minden áron érintettségét zsidóként Besszarábiában vagy Ukrajnában, mégis a forradalom oldalán áll. Pedig érzi, hogy származása miatt veszélybe kerülhet. Ellentmondásos, de izgalmas olvasmány.

És nekünk kint kis híján el kellett olvasnunk Brezsnyev regényeit is. Pedig csak 6 hétig voltunk Odesszában. Azután hálisten nem került rá sor. Mert az mégiscsak valami egészen máés kategória lett volna... Így megelégedéssel (hogy csak ennyi) olvastuk címüket és semmi többet a tűzfal méretű óriásplakátokon.

Aranyhaj írta...

Köszönöm a tippet, még nem olvastam a regényt, de felkeltetted az érdeklődésemet - mármint Babel iránt, Brezsnyev írói képességeiben nemigen bízok :-)