2008. március 31., hétfő

Tanárverések - ki a felelős?

Az elmúlt hetekben többször hallottunk arról, hogy diákok bántalmaztak tanárokat.
Az egyik budapesti általános iskola tanulója többször megrúgta és egy csapteleppel fenyegette hatvannyolc éves fizikatanárát, míg osztálytársai mobiltelefonra vették az esetet. Az intézmény igazgatónője szerint a pedagógus maga kérte - saját védelmében - a gyerekektől, hogy rögzítsék mobiljaikon a történteket, ám ezzel személyiségi jogokat sértett. Az igazgatónő azt állítja, az idős tanár más osztályokban sem tudott kellő fegyelmet tartani... a kérdés ezek után az, hogy az iskola többi pedagógusa hogyan neveli a diákokat, ha tizennégy esztendős korukban még nem tudják, hogy nem egy békés, öreg tanáron kell levezetni az iskola okozta feszültségeket.
Az érintett tanár időközben benyújtotta felmondását.

Néhány nappal később egy kaposvári diáklány sértő szavakkal illette az osztályfőnökét és tanárait.
Egyre-másra érkeznek a hasonló hírek.

A felelősséget természetesen senki sem vállalja szívesen. A pedagógusok tagadják, hogy a nemzetközi felmérések (amik kimutatták, hogy a magyar közoktatás nem áll a helyzet magaslatán) a valóságot tükrözik. Szerintük a felnövő generáció az erőszakos témájú filmek és regények miatt válik egyre agresszívebbé.
Az utóbbi egyértelmű túlzás: sajnos a magyar fiatalok korántsem szeretnek annyira olvasni, hogy a könyvek bármilyen hatással lennének rájuk.

Az iskolák szívesen szabadulnának a nehezen kezelhető tanulóktól - ezt azonban a jogszabályok miatt nem tehetik: nem tanácsolhatják el az egyes diákokat, amíg egy másik intézmény nem fogadja be őket.
A pedagógusok gyakran találékony módon oldják meg a kérdést: év végén megbuktatják a magatartászavarral küzdő tanulót, amivel az ő személyes felelősségük megszűnik - a diák a későbbiekben nem az ő, hanem más tanárok óráit fogja látogatni, "bajlódjanak csak vele a következő évfolyamon oktató kollégák".
Bár aligha ismerik el, a tanárok kevésbé elnézőek a problémás tanulókkal, ha azok roma származásúak.

Nehezíti a helyzetet, hogy - ellentétben a korábbi gyakorlattal - néhány év óta már nem tizenhat, hanem tizennyolc éves korukig tankötelesek a diákok. És ha még annyi hasznos dolgot tanulnának az iskolákban... csakhogy felmérések igazolták, hogy nagy többségük a beléjük sulykolt tananyag háromnegyedét elfelejti.
Akkor mire való az, hogy újabban még a takarítónak is tanfolyamot kell végeznie?
Mára általánossá vált a nézet, hogy kell a "végzettség", akár van mögötte tartalom, akár nincs.

Ami megdöbbentett: volt eset arra, hogy egy igen rossz tanuló kamaszfiúból mindenáron érettségit akart kifacsarni a család... és tizenhat éves korában tudták meg, hogy diszlexiás! Ebben az életkorban már nincs sok esély arra, hogy kezeljék ezt a tanulási zavart - ha hamarabb észreveszik, az általános iskola alsó tagozatában, akkor még lett volna! Hol voltak akkor a hozzáértő pedagógusok?
Ez a fiú sajnos vélhetően sosem tanul majd meg rendesen olvasni. Ellenben az érettségire még van esélye...

Szili Katalin, az országgyűlés házelnöke azt kérte az oktatási bizottság elnökétől, vizsgálják meg, hogyan lehetne javítani a jogszabályokon, hogyan lehetne elősegíteni a tanulók erkölcsi nevelését.
A szaktárca szerint többek között szükség lenne arra, hogy minden iskolában pszichológus működjön.
Jó megoldásnak tűnik, de egy iskolapszichológus csak abban az esetben láthatja el a feladatát megfelelően, ha nyitottan, segítőkészen viselkedik a hozzá fordulókkal, ha képes elnyerni a bizalmukat, ha nem adja tovább szülőknek, tanároknak a rábízott titkokat. Ez utóbbit egyébként nem is tehetné legálisan (létezik orvosi etika is).
Szerencsére az utóbbi években születtek pozitív intézkedések is, például az, hogy a tanár a diák beleegyezése nélkül nem közölheti a szülővel, ha a gyerek beteg, pszichés problémákkal küzd vagy épp ha kipróbálta a drogokat.
Az érintett akarata ellenére nyújtott "segítség" jóval többet árt, mint amennyit használ.

Szerencsére akadnak - igaz, elvétve - valóban jó iskolák is, aminek célja a képességek fejlesztése, és nem a feleslegesen bemagolt, utóbb elfelejtett tananyag számonkérése.
Winkler Márta iskoláját, a Waldorf-iskolákat, a Zöld Kakas nevű, problémás diákokkal foglalkozó intézményt (a zöld szó a diákok fiatal, kiforratlan voltára, a kakas a kakaskodásra utal) bizonyára szívesen látogatják a tanulók, akik - nem meglepő módon - jobban boldogulnak a nagybetűs életben, mint a poroszos típusú iskolákban felnőtt gyerekek.
Csakhogy ezek nagy része alapítványi iskolaként működik, amit nem mindenki engedhet meg magának...

4 megjegyzés:

Zsolt írta...

Látom vannak új bejegyzések is... ez egy hírblog? Minden nap bemásolod ide a híreket? :-O

aranyhaj írta...

Ha valahol a neten találsz egy pont ugyanilyen cikket, tudasd velem.

Ha olyasmit akarnék írni, amiről még senki nem írt, akkor légből kapott híreket közölhetnék.

Zsolt írta...

Hmm...nem semmi... akkor ez egy hírportál :)

Aranyhaj írta...

Nem hírportál - egy hírportálon sok munkatárs dolgozik, ebből kifolyólag több is a hír. Természetesen nem végezhetem el egyedül tizenöt-húsz ember munkáját annyi idő alatt, mint ők együtt. A hírblogomba nagy közérdeklődésre (és az én érdeklődésemre) számot tartó újdonságok kerülnek. Rendszerint pártatlanságra és tényszerűségre törekszem.
Egy olvasó találóan a régi Reformhoz hasonlította a blogot.