A szervezet létét számos politikus ellenzi, többek között Gyurcsány Ferenc; tegnapi blogbejegyzéséből megtudhattuk, hogy a miniszterelnök a Fideszt (is) okolja a Gárda létrejöttéért s a szélsőséges eszmék terjedéséért. A jobboldali párt több ízben elhatárolódott a szervezet tevékenységétől.
A Magyar Gárda tiszteletreméltó célok érdekében alakult 2007 augusztusában. A tagok önművelésre, a hazai kultúra megőrzésére esküdtek fel.
Mit tettek azóta?
Tatárszentgyörgyön a Magyar Gárda demonstrációt tartott a "roma" bűnözés ellen 2007. december 9-én.
Hasonló jellegű felvonulást szerveztek a nyolcadik kerületben január 18-án.
Ugyan akadtak pozitív kezdeményezések - a kiírt középiskolai tanulmányi verseny; a véradás Egerben (sajnos itt jóval kevesebb önkéntes jelent meg, mint az országszerte hírhedtté vált felvonulásokon); de közel sem annyi, mint kifogásolható.
A bűncselekmények száma nem csökkent a felvonulásoknak köszönhetően, tehát a gárdisták nem értek el semmit, csak azt, hogy a közvélemény fasisztáknak, rasszistáknak tekinti őket. Szimpatizánsaik zöme a radikális kuruc.info portál olvasói közül kerülnek ki; az átlagpolgár elítéli őket.
Pedig alakulhatott volna másként a dolog. A Magyar Gárdának változnia kellene, ha bizonyítani akarja létjogosultságát. Először is száműznie kellene a tagok gondolkodásából az előítéleteket, az intoleranciát.
Mivel a célok között szerepelt a testi és szellemi képzés, miért nem fordítanak gondot az előzőre? Miért nem szerveznek sportrendezvényeket?
Ami a szellemi önképzést illeti, van pozitív példa a gárdatagok előtt: akadnak hagyományőrző internetes oldalak, amik hazai irodalommal és zenével, szokásokkal, tipikusan magyar háziállatok bemutatásával foglalkoznak.
Mit tudnak a gárdisták (sőt: nemcsak a gárdisták, hanem általánosságban a magyarok) az irodalmunkról: Jókairól, Arany Jánosról, Kosztolányiról, Márai Sándorról, Esterházy Péterről, Kertész Imréről, hogy csak a legismertebbeket említsem?
A történelmünkről - a turáni és közép-ázsiai népek eredetéről, a honfoglalásról, az Árpád-házi királyokról, a Rákóczi-szabadságharcról, az 1848-as forradalomról, a századelő Budapestjéről?
Számon tartja valaki, mekkora kincs a kultúránk, amiből akár profitálhatnánk is, tehát egyszerre képvisel gyakorlati és szellemi értéket?
Aki saját identitásával, hovatartozásával tisztában van, nem idegenkedik más kultúráktól; inkább érdeklődve figyeli őket, tanul belőlük. De ez nem csupán a Gárda tagjaira vonatkozik, hanem arra a társadalomra is, ami olyanná formálta őket, amilyenek most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése